A cikk megjelent a Klikk Out 2021/01-05. számában.
Fotó: a szerző
A következő mondatokban a tények bátran keveredhetnek a nosztalgikus álmodozásokkal. 2014 eleje. A galántai moziban ülök. Este 21:30. Pár perc és kezdődik a Mielőtt meghaltam. A film tetszik. Matthew McConaughey nagyon jól játszik. Ennek ellenére a díjátadó gálán Leónak drukkolok. „Fenébe! Megint nem nyert!“
Pár évvel később. Nyár. Vizsgaidőszak. Az HBO ismétli A törvény nevében (True Detective) első évadját. Sokan dicsérik. Megnézem az első részt. Az elkövetkező hetekben vallásosan várom a következő epizódokat.
Végre vége a vizsgáknak. Az egyik szlovák csatorna (pontosan nem emlékszem a nevére) éjféltől adja William Friedkin Gyilkos Joe-ját. Hajnali kettő: vége a filmnek. Életem egyik legnagyobb filmélménye. Az első gondolatom: „McConaughey élete alakítását adta”. Soha (se a múltban, se a jelenben, se a jövőben) senkin nem mutatott jobban a napszemüveg, fekete cowboy kalap és a simuló sötét ing.
A színész, akinek a romantikus vígjátékait messziről kerülöm, az egyik kedvencem lett. Azóta minden alkalommal, amikor új McConaughey-film kerül a mozikba, az elsők között nézem.
2021 április. A kezemben tartom a színész új könyvét. A felében ezt írom az egyik barátomnak: „Pontosan így képzelem el egy igazi cowboy könyvét, aki eldöntötte, hogy megoszt mindent a világgal, amit valaha tanult és tapasztalt.” (és ezt a legjobb értelemben gondolom). Bravó!
