POÓR TIBOR: Természetesen a rendszer, de nem csak az… Belgrádban ez a ,,figura” nem ült Kružliaknak se, aki nagyon rosszul játszott, ma pedig nem ült Beskónak, és ha ehhez kerül egy újonc a védelemben… Nincs összhang a kapus és a hátvédek között, Jedla gyakorlatilag magára marad. Egy rendszer beiktatásához szükséges, hogy ne essen ki a szerepéből két-három játékos, sőt, most egy se (akaratból se). Az előző nyilatkozatban írtam, hogy nem volt megfelelő néhány játékos hozzáállása, és ennek nemcsak a Partizan elleni félsz volt az oka, ma meg végképp. Okay, a mai meccs előtt hosszú volt az út, de az edzőnek is korrigálni kell azt, ami nem megy, legyen az ok bármilyen – ha a Partizan ellen labdába akarunk rúgni. Ami a hozzáállást illeti – csütörtökön hatezer néző előtt, ez mellett, elfogadhatatlan lesz ez az önzősködés és csapatszellem nélküli támadás felépítése. Dekázgatni finoman, amikor vesztésre állunk? Nem. Tizenegy játékos. Nem csak csütörtökön, hanem a többi meccsen is. Hajrá DAC!
SZIGETI ATTILA: Hagyjuk az ellenfelet saját térfelén passzolgatni – hiszen ezt szokhattuk meg tőlük-, próbáljuk megszűrni a támadásaikat a középpályán, s ahogy megszereztük a labdát, keressük az üres területeket, és próbáljunk a legkevesebb átadásból a kapujuk elé kerülni – szerintem valami hasonló taktikai utasítással küldte ma a Nagymihály edzője csatába a játékosait. Rövid időn belül másodszor csalódtam a felállításban, mármint a szerkezeti összetételében a csapatunknál. Egy belgrádi kiruccanás után, egy harmatgyenge Nagymihály ellen próbáltunk ma olyan játékot erőltetni, ami legjobban ül egy olyan csapatnak, amelyik képtelen alkotni. Mi ma saját magunkat vertük meg néhány játékosunk mentálisan hiányos felkészültsége miatt.
Ui. Nem tudnám egy ilyen értékelésben leírni ezt a mérkőzést, de még 3 SzerdaHelyzetben sem lehet elmondani. Majd azért valamit megpróbálok…