A cikk megjelent a Klikk Out 2021/08. számában.
Borítóterv: Gocoň László
Milyen táska? Oltáska! (Ács Dani / 444.hu után szabadon) Olyan szép lehetne ez a világ, ha – Márai szavaival – nem öntenék le vitriollal a szépet, nem mázolnák be szurokkal és rágalommal a tehetséget, és nem döfnék szíven azt, akinek jelleme van. Ja, és ha ezekre a sorokra gyakran nem pont az hivatkozna, akinek egyik sem az erénye.
Nagyszüleink éltek már meg világégést, szüleink elnyomó rezsimet, amit sokak számára megszépít a vélt olcsóság, de nem csúfít el a valós áruhiány, szabadságdeficit és gondolatbörtön. Ma meg már akkora a pofánk, hogy a szar is le van szarva (bocs), és a padlógázon hasító ostobaság szolgálatába állítjuk. Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de mikor ennek egyik eredményeként emberek egy harsány (és/vagy megtévesztett) csoportja összekeveri a szabad akaratot mások megfélemlítésével, és orvosok/tudósok (vagy bárki más) magánszférájának megsértésével, akkor mindenki csak pislog.
A sztratoszféráig érő egóerdőben elveszik az értelem, ugyanitt egy (két) apró szurit csaknem kardnyelésnek vélnek, és már-már vallásszerűen tüntetnek ellene.
Az idő majd mindent megold, mondhatnánk, hiszen Semmelweiss Ignácunkat is kis híján kiröhögték, mikor beleállt a kézmosás fontosságának témájába, noha még azt sem tudták, hogy léteznek bacilusok (vagy vírusok). Most viszont ezt hiába tudjuk, és hiába lenne jó egy ilyen gyászba borult tavasz után néhány ezer hulla nélkül megúszni az őszt, ha ismét rozsdás elmék roncsderbijét hisszük a száguldó cirkusznak.
Bármilyen forráskritika nélkül azt ordítjátok, mikor nyitja már ki a nép a szemét, és veszi észre, hogy itt csak néhány rühes gazdagszik az orrtörletekből, meg a befecskendezett C-vitaminból és/vagy idegméregből, közben az izzadságotok elnyomja az ingeteken az azt varró bangladesi árvák könnyeit, hiába a bárányokon tesztelt hónaljspray-etek. Otthon megsütitek a vízízű lengyel csirkét, a begyógyszerezett vietnami aranyhalat, a diszkóban lenyelitek a gravírozott örömtabit, ha meg egészségesek akartok maradni, felhörpintetek egy stampó milliomod arányban hígított szentelt vizet.
Rég túllehetnénk ezen, ha sokan nem a politikai konjunktúralovagoknak, a bélsárt is gyümölcspépnek beállító gátlástalan csalóknak, vagy az önbizalmi deficitjüket abszurdumok online terjesztésével kiegészítő szerencsétleneknek hinnének. Elég elmaszatolni a tényeket, és azt állítani, hogy a járvány összes áldozatát halála előtt dihidrogén-oxiddal itatták, melynek nyomán máris megalakulna a tudatlanok ivóvízellenes világszövetsége.
Mikor már eljutottunk odáig, hogy újszülött kisbabáinkat védjük oltással torokgyík, gyermekbénulás, kanyaró vagy rózsahimlő (és még hány, az oltásnak köszönhetően már nem különösebben fenyegető betegség) ellen, nem lehetne átugorni azt a részt, amikor azokat nyársalnánk fel, akiknek az életünket és a jólétünket köszönhetjük?