Fotó: Pixabay.com
„Halálos baleset: két autó frontálisan ütközött” – jön veled szembe minden nap valami hasonló cím a facebook-on, és te azonnal kattintasz. Majd miután megkönnyebbülve nyugtázod, hogy nem valamelyik szeretted, ismerősöd volt az áldozat, továbbgörgetsz. Ezekben a cikkekben sokszor még a járművek pontos típusát sem tüntetik föl, csak hogy valahol valakik meghaltak. De mire is jó ez? Kattintás számot generáló tragédia? Minél többen kattintanak a cikkre, annál magasabb áron lehet értékesíteni a reklámfelületet, nem? Nagyon szeretném, ha valaki azt mondaná, hogy tévedek, hogy más motivációk mozgatják ezen cikkek íróit.
Mindeközben a világsztárokkal kapcsolatos legapróbb hülyeség is hírérték a „Julia Roberts smink nélkül ment bevásárolni”, „George Clooney Horvátországban nyaral”-tól egészen a némileg fontosabb, „Ki kapta az Oscar-t?”címűig. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem kattintok egy ilyen cikkre, a Mónika show-n edződött trash-kedvelő oldalam ilyenkor sziesztázik kicsit, meg valljuk be, néha jól esik felháborodni vagy eltűnődni valami irreleváns butaságon, ami nincs különösebb hatással az életünkre.
A napokban felütötte a fejét a hír, hogy sclerosis multiplex-et állapítottak meg egy hollywoodi színésznőnél. Mondanom sem kell, hogy ez már egy olyan fokú szenzáció, amelyről minden, magát valamire tartó hírportálnak be kell számolnia.
Mit tudnak erről a betegségről az orvosok? Nem eleget ahhoz, hogy teljesen meg tudják gyógyítani, viszont eleget ahhoz, hogy viszonylag kordában tudják tartani.
Mit tudnak erről a betegségről (vagy bármilyen betegségről) az internetes portálok? Hogy hatalmas kattintás számot lehet vele generálni! És hogy mi a gond ezzel?
A sclerosis multiplex egy olyan autoimmun betegség, amelynek lefolyását nagyban meghatározza a beteg lelki, érzelmi állapota. Egy kiegyensúlyozott, boldog életet élő személynek kisebb eséllyel lesznek rossz eredményei, az „attack”-ok száma hosszú évekig akár a nullára is lecsökkenhet. Ma már, a megfelelő gyógyszerekkel az érintettnek csak havonta, vagy akár évente párszor jut eszébe, hogy egy gyógyíthatatlan betegségben szenved… Mostanában meg minden nap, amikor felmegy a Facebookra.
„Gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizálták Christina Applegate-et”, „Súlyos betegséggel küzd a népszerű színésznő” stb. Egy ilyen cikk után felébrednek a gondolatok, amik közvetlenül a diagnosztizálás után fészkelték be magukat a beteg fejébe, és irtó nehéz volt őket kiverni onnan: ’csak elzsibbadt a jobb lábam, vagy épp kezdek lebénulni?’ ’tényleg fáj a szemem, vagy csak beképzelem?’ ’azt írják, hogy vége a színésznő normális életének, akkor az enyémnek is?’ És megindul a szorongás, ami végül egy újabb attack-hoz vezet és hopp! Fel is ébresztettük az addig szunnyadó betegséget.
Hol van ebben a Te egyéni felelősséged, kedves olvasóm? A kattintásodban.
Igyekezhetnék megváltoztatni a világot, és mostantól csak érdemben fontos cikkek megírására buzdítani az újságírókat, de ezen vállalkozás sikeresességében nem bízom és nem is hiszek. Abban viszont igen, hogy a Te kattintásoddal (vagy épp a nem-kattintásoddal) egy pici változás történhet a Te, az én, és a közvetlen környezeted életében is. Ne olvasd el a halállal és betegségekkel kattintásra vadászó cikkeket! Ne kattints!
Köszi.
Egy SM beteg