POÓR TIBOR: Nyilván nagy volt a pszichikai és fizikai fáradtság az angol meccs után, de ennyire „leereszteni” a mai fociban végzetes bármelyik válogatott ellen. Nagyon „professzoros”, rideg volt a védekezés és az offenzíva játék is, amit a mozgékony albánok ki is használták, és bizony igaza volt Hajdúnak, hogy a második félidőben nem éppen a magyar válogatott diktálta, hogy mi történik a pályán. Nagyon gyorsan lábra kell állni, mert már most is nagyon megnehezíti ez a vereség a második hely lehetőségét, egy nem hárompontos meccs az Andorra ellen gyakorlatilag becsapja a képletes ajtót. Nem kaptunk el jó fazont erre a három meccsre, s arról inkább ez a vereség beszél, mint az Anglia ellen papírforma alapján is várt 0 pont. Hiányzik ilyen meccseken, ahol alkotni kell, Szoboszlai mellé egy partner. Kár, hogy anno Bénes úgy döntött, ahogy. És Schäfer? Miután beilleszkedik egy csapatba, és beolvasztja a csapat arculatába az egyéniségét, a hiánya irtózatosan nagy hatással van. Szerintem bármelyik csapatba, ahol játszik és játszani fog.
SZIGETI ATTILA: Biztos vagyok abban, hogy nagyon megosztó vélemény lesz szurkolói körökben ez a mai Albánia–Magyarország. Jogosan. Lehet, hogy nagyon jó úton halad az albán futball építése, de ennyire eltaktikázni, és nem nyílt sisakkal győzni akarni, azt egy szurkolónak nehéz megmagyarázni. Ők a taktika mellett jobban akartak győzni, legalábbis én így láttam. Néha jobban esik egy olyan vereség, ha a túlzott taktikát felcseréljük a túlzott győzni akarással. Nem szeretnék személyeskedni, de ha Szoboszlai Dominiket fent hagyom a pályán, annak nyomós oka kell, hogy legyen. Talán a parasztgyerek Paksról nagyobb szívvel játszott volna?! Lehet… Kedves Marco Rossi! Nem tart ott a magyar foci, hogy agyontaktikázva kikapjunk Albániától, és a mérföldköves lépéseket cseréljük vissza apró ugrásokra. Érdemesebb…