Az ankét megjelent a Klikk Out 2021/11. számában.
Hurrá, túl vagyunk az első sokkon, az első bulin, az első „prednáškán”, az első buszon, ami nem oda vitt, ahova mentem volna és az első felismerésen, miszerint a fészek Szerdahelyen van, én meg valahol Nyitra környékén próbálok hadonászni a szárnyaimmal… (minden poént a bevezetőből a szeptemberi számban megtaláltok, nem akarom ismételni magam 😀 ).
Az előző részben két hölgyet faggattam ki, hogyan boldogultak az egyetem első pár hetében, valamint meséltem picit arról, hogy mi a helyzet Nyitrán, merthogy én is gólya vagyok ám… Kíváncsi természetemből kifolyólag muszáj volt kifaggatnom néhány hímneműt is, ők hogyan boldogultak az egyetemen elsősként.
Milyen volt az első benyomásod az egyetemről?
Karácsony Gyula:
Nagyon vártam a fősulit, bár van egy-két dolog, ami kicsit más, mint ahogy elképzeltem. Úgy gondoltam, hogy felköltözöm a kollégiumba, elkezdődik a pörgős nagyvárosi életem, és majd állandóan bulizom, ahogy a filmekben szoktuk látni. A valóságban azonban az egyetemi élet nem csak a szórakozásról szól. Igaz, buliztam is, sok új embert ismertem meg, sok szép élménnyel gazdagodtam. Muszáj megemlítenem a tanulást is, ami már vihartempóban elindult, a sok beadandót, prezentációt, amit nem tudom, hogyan leszek képes megcsinálni. A kolesznak is megvannak a hátrányai, hárman vagyunk egy szobán, ami magasfokú alkalmazkodóképességet követel. 🙂 Nagyon szeretem Pozsonyt, az egyetemet, bár hétvégén jólesik otthon lenni, ám a következő hétre mindig szívesen térek vissza.
Szeghy Márk:
Hát igazából az első benyomások nagyon megosztóak voltak. Az első napokban nagyon tartottam ettől az egész új környezettől. Az első hét ezért is telt nagyon lassan és nehezen. Nem volt egyszerű hozzászokni a rengeteg új helyhez és információhoz. A második héten már valamivel egyszerűbb volt, de még mindig barátkozom mindennel. Az iskola összességében nagyon tetszik, az egész nagyon modern, és az emberek barátságosak.
Inkább elvegyülni vagy simán közölni, hogy főként egy magyarlakta városból jössz?
K.Gy.:
Nem volt szükséges közölnöm, hogy magyar vagyok, hiszen bemutatkozásnál a nevemen mindenki észrevette, hogy nem egy szlovákkal van dolguk, sokan egyből meg is kérdezték, hogy honnan vagyok. Ezzel nekem semmi problémám nincsen, egyébként sem tartottam volna titokban a származásomat. Személy szerint engem semmilyen negatívum nem ért a magyarságom miatt, a többiek kedvesek, befogadóak voltak, nem igazán látom értelmét a titkolózásnak.
Sz.M.:
Én személy szerint felvállaltam a származásom, a tanárok nem csináltak belőle problémát, minden rendben volt vele.
Mi volt eddig a legjobb és a legrosszabb élményed?
K.Gy.:
A legjobb élményem határozottan az, amikor szerveztünk az első esténken egy találkozót a szaktársaimmal egy bárban. Az esemény kicsit kaotikusra sikeredett, rengetegen voltunk, de itt ismerkedtem meg azzal a 2 emberrel, akikkel a mai napig a legtöbb időmet töltöm, ha Pozsonyban vagyok. Visszagondolva nagyon örülök, hogy ez így alakult. Szerencsére igazán rossz élményben nem volt még részem. A legrosszabb talán az első matekórám volt, ami nem elég, hogy nagyon nehéz volt, de ráadásul este 8-kor ért csak véget. Felháborító! 🙂
Sz.M.:
Nem tudnék egy konkrét mozzanatot mondani legrosszabb élményként, de ha nagyon kellene ilyet mondanom, akkor az első heti bizonytalanságot említeném. A legjobb élménynek a sikeres első munkám leadását és bemutatását mondanám.
Milyen filmes karakterhez hasonlítanád magad elsősként a fősulin?
K.Gy.:
Az előadásaink online zajlanak, a szemináriumok és gyakorlatok pedig az iskolában. Rengeteg platformot kell figyelnem, ha képben akarok lenni a feladatainkkal, de sokszor az iskola hatalmas épületében is eltévedtem, nem tudtam, merre kell mennem órára. Volt arra is példa, hogy már a buszon ültem az iskola felé tartva, és csak ott vettem észre egy korábbi üzenetet arról, hogy elmarad az óra. 🙂 Ezt a fejetlenséget a Jégkorszakból Sidhez hasonlítanám.
Sz.M.:
Auggie Pullman Az igazi csoda című filmből, mert ő is egy olyan fiú, aki egy új iskolai környezetbe próbál beilleszkedni.
