POÓR TIBOR: Igaz, hogy a jó nagyszombati első félidő után jött egy minőségbeli zuhanás a második félidőben, de hogy ilyen pénteki pofont kap a DAC-szurkoló a tévé előtt, nem beszélve azokról, akik a helyszínen szurkoltak, hát ez egy rendes hideg zuhany. Edzők, játékosok csődöt mondtak egy nagyon gyenge ellenféllel szemben. Alacsony színvonalú meccsen, rosszul védekező és támadó hazai csapat ellen játszott a DAC, amely… na most akkor milyen kritérium alapján ítéljem meg a csapatunkat? Per pillanat az autóban írunk Szigivel, egyikünk sem éppen nyugodtan… Ez egy rakás csőd volt a pályán, és mivel nem vártuk meg a sajtót, remélem, hogy az edzőnk, aki nagyon kemény és kritikus másokkal szemben, most hátranéz, és erre adekvát szöveget kapunk. És itt gondolok arra is, hogy ez a meccs nagyon kicsúszott a kezéből neki is. Legjobban egy pillanat jellemzi a meccset, amikor Muhamadbegovic a „passzal” érthetetlenül eltalálta a saját játékostársát. Egy kiütési kísérletnek jó volt… De tényleg srácok, mit műveltetek ma?
SZIGETI ATTILA: Pár perccel a mérkőzés után úgy érzem, életem egyik legkínosabb DAC-mérkőzésén vagyok túl. Ezt a teljesítményt kérem nem lehet, és nem is kell megmagyarázni. Játékos és edző egyaránt csődöt mondott Aranyosmaróton, és ma már a nagyszombati első 45 perc is feledésbe merült. Nagyon nehéz úgy futballozni, hogy a játékvezető ellehetetleníti a játékosainkat, de ma nem azért kaptunk ki. A SzerdaHelyzetig össze kell szednem a gondolataimat, nehogy mondjak olyat, amivel vérig tudnám sérteni a DAC játékosait.