POÓR TIBOR: Nem nagyon lehet összehasonlítani az első félidőt azzal, amit láttunk a pályán a második Slovan-gól után. Az első félidő nem volt hibátlan, de az egyik legnézhetőbb félidei teljesítmény volt Janeiro alatt, a szlovákok úgy mondanák, hogy „najfutbalovejší”. A Slovan nem játszott valami káprázatosan, nem erőltették a focit az első félidőben, inkább azt, hogy szinte minden a kis Weissen keresztül ment. A második gól után bedobtuk a törülközőt, és egy erősebb edzést láttunk (amelyen a Slovan szórakozott), mintsem komoly csatát. Na, az edző is kissé apatikus lett a végére… Nekünk viszont van két feladatunk – most már nem a Rózsahegy, az már nem téma, annál inkább a Szered. Nem utolsósorban vissza kell hozni a nézőket a lelátóra. Elindult a folyamat, de ehhez a játékosok is kellenek, első félidő okay, de ez a kieresztett második félidő nem nagyon. Tehát, hajrá DAC és hajtás – mindenkitől.

SZIGETI ATTILA: Nem vártam én semmi egetrengető, fantasztikus játékot a jelenlegi DAC csapatától. Helytállást, küzdelmet, odaadást, amit szerintem minden DAC-kötődésű ember elvárhat. Ettől a Slovan csapattól sokkal erősebbel is játszottunk már Pozsonyban, sőt meg merem kockáztatni, hogy az utóbbi évek leggyengébb Slovanja. Az eredmény megmutatta, hogy várhatjuk a következő edzőnket, mert ha nem, akkor teljesen elfogy a szurkoló a MOL Arénából.