Fotó: Pixabay.com
Miért nincs rendes férfi, csak rendes ember? Nagyon egyszerű, úgy, ahogy nincs rendes nő sem, csak rendes ember.
Ti mit gondoltok erről? Én azt hiszem, hogy az emberben levő összes meghasonulás mind ebből az ellentétből fakad. Rendes nők szeretnénk lenni és rendes férfiak, de elfelejtjük, hogy végtére is csakis emberek vagyunk. S mint emberek, van egy bizonyos értékrendünk – legalábbis kellene lennie.
Embernek maradni a cél, de mi elakadunk ott, hogy rendes férfiak, vagy rendes nők legyünk. S itt jön a csapda: mindenki számára mást és mást jelent rendes férfinak és nőnek lenni. Egyikünk számára a napi 12 munkaóra a rendes férfi mérlege, akkor is, ha a gyerekei már fel sem ismerik a vasárnapi ebédnél, a rendes nőé pedig az, hogy boldogan feláldozza magát a család oltárán, akkor is, ha a személyisége teljesen feloldódik közben. Nem akarnánk inkább rendes embernek lenni?
Miért van ennyire alábecsülve manapság az emberség? Miért kergetjük ennyire azt, ami mindig „csak egy karnyújtásnyira” van? Az számít, hogy legyen, nem az, hogy milyen áron. Nem jobb egy kicsivel több pénz adni valamiért, ami hazai termék, vagy precizitást igénylő szakmunka, magasabb élettartamú anyag, vagy eszköz? Embereken akarunk spórolni? Miért nem becsüljük egymást annyira, hogy megadjuk azt, ami járna? Legalább a tiszteletet, ha már mást nem is.