A mai epizódban egy számomra nagyon szimpatikus pozsonyi fiatalembert, Macsicza Márkot ismerhetitek meg, aki most gazdagítva a Vikkendhouse-gyűjteményt, egyesével bemutatja kedvenc zenéit. A zenékből készült egy mix is, melyet a cikk alján találtok.
Fotók: Ugróczky István
Macsicza Márk vagyok, 26 éves, Pozsonyban élek. Nagyjából 5 éve vagyok újságíró, 2020 óta én vezetem az ujszo.com hírportált. Aktív zenehallgató vagyok, a fülhallgatóm már a fejem részévé vált.
Emlékszem, úgy tíz évvel ezelőtt a Wu-Tang Clan rajongásunk hozott össze minket, azóta megannyi posztban tapasztalom azt a fajta kifinomult zenei ízlést, ami a mai válogatáshoz vezetett. Elmesélnéd, milyen a zene és a te kapcsolatod?
A zenével való kapcsolatom olyan korán kezdődött, hogy tudatosítani sem volt időm. Szüleim nagy zenekedvelők, főleg édesapám, akinek óriási CD- és lemezgyűjteménye volt és van. Amióta az eszemet tudom, mindig szólt valami otthon, ovis koromban például lemezről hallgattuk a Kalákát és a meséket. Később egy csomó előadót ismertem meg apámtól, főleg a jazz, blues és rock világából, de nagyon sok klasszikus zenét is hallgattunk, máig arra szoktunk ebédelni, ha összegyűl a család. Később persze elkezdtem új dolgokat keresni, amiket otthon nem hallhattam, ilyen volt a hiphop, a metál és az elektronikus zene is. Tulajdonképpen zenefüggő vagyok.
A MIX:
<
DJ Shadow – Building Steam With A Grain Of Salt
Kezdjük a kedvenc lemezemmel, Dj Shadow Endtroducing-jával. Ritka, hogy egy albumon minden számot egyformán szeretek, ez pont ilyen. Shadow később is nagyon jó dolgokat produkált, de egyértelműen ez az album a legerősebb alkotása, elejétől a végéig egy mestermű. Mindenkinek ajánlom a végighallgatását, kellemes utazást nyújt.
Nils Frahm – Says
Nils egy zseni, mindenét nagyon szeretem, különösen ezt a számot. Gyakran meg szoktam nézni a Montreux Jazz Fesztiválon felvett koncertjét. Sajnálom, hogy nem voltam ott, de nagyon örülök, hogy fent van a neten, mert nagyon nagy élmény, még így, online is.
Mayberian Sanskülotts – Unreal
A Mayberian évek óta a kedvenc magyar zenekarom, idén először láttam őket élőben a budapesti MüPában. Életem talán legjobb koncertélménye volt, tekintve, hogy sokáig csak a fülhallgatómból hallhattam őket. Csordás Zita hangját nagyon szeretem, a korábbi zenekarát, a Zomborit is szoktam hallgatni, de egyértelműen a Mayberian Sanskülotts a befutó. A kedvenc albumom tőlük az Adlait, legalábbis azt hallgattam rongyosra – ez a szám pont nem arról van, de nagyon szeretem a hangulatát. Biztosan elmegyek még rájuk, lehetőleg sokszor.
Laza Laca – Ismerd meg önmagad
Maradjunk még Magyarországon – kiskorom óta óriási hatással volt rám a magyar rap, leginkább a Wacuum Airs kiadóhoz tartozó előadók: Akkezdet Phiai, Bobakrome, Bobafett, Szókratesz, Azáék és persze a kedvenc magyar emszím, the Steve aka Steve Antal. Nagyon élveztem felfedezni a magyar szcénát, leginkább az underground környezetet. Idővel redukálódott a magyar raphallgatás, ma már ritkább, hogy ráfeszüljek egy előadóra, a Sör és Fű formáció viszont relatíve gyakran szól nálam. Laza Laca (a SéF tagja) szerintem hiánypótló Magyarországon. Míg nagyon sok UG-s rapper arra építi a karrierjét, hogy a „rílségét“ bizonyítsa, ő az emberi viselkedéssel és lélekkel, mint misztikummal foglalkozik, mindezt úgy, hogy nem válik giccsé a dolog.
Ha nem ezt a számot, akkor a Sör és Fűtől a MindEgy-et választottam volna, amit szintén nagyon szeretek.
Foals – Neptune
Idén, egy ismerősömtől ismertem meg a Foals-t, és bár nem lettem óriási rajongó, ez a szám nagyon közel került hozzám. Máig emlékszem, amikor először hallottam, azóta is fel-fel bukkan az életemben. Aki teheti, nézze meg a klipet is, szerintem nagyon menő.
Дeva – Ikiri (ft. Labek & Chrobak)
Szintén idei felfedezésem Takács Dorina, azaz Deva, akit már talán be sem kell mutatni az embereknek, mert napról-napra felkapottabb és híresebb. Ha valaki nem ismerné, mindenképp ajánlom számára a Hajógyár KUNSZT nevű sorozatát, amiben Deva és csapata is szerepelt, a videóban 23 percen keresztül gyógyítják a hallgató szívét a zenéjükkel. Nagyon szeretem.
Hugo Kant – Entering The Black Hole
A marseilles-i zenész a legújabb felfedezettem, a Spotify kínálta fel a kedvenc zenéim alapján. Itt a bizonyíték, hogy az algoritmus nagyon jól működik, mert azóta is hallgatom őt.
Wardruna – Kvitravn
Egy zene sem tud annyira feltölteni, mint az északi. Amióta érdekel az északi mitológia és kultúra, nem telik el úgy nap, hogy ne hallgassak egy kis Wardrunát, Lindy Fay-Hellát, Heilungot, Danheimot és társait. Természetesen a Wardruna a skandináv zenekarok szent grálja, idén pedig szerencsém volt látni őket élőben is, méghozzá a dévényi várban. Mondanom sem kell, hogy hihetetlen élmény volt, sosem fogom elfelejteni.
Wu-Tang – Fast Shadow
Lelkiismeret-furdalásom lenne, ha a listán egy Wu-Tanghez köthető zene sem lenne. A Wu fontos eleme az életemnek, miattuk kezdett el érdekelni a sakk, általuk ismertem meg az egyik kedvenc rendezőmet, Jim Jarmuscht és máig olyan érzéseket keltenek bennem a zenéik, amit más nem tudott még előidézni. Ez a szám a Szellemkutya c. filmben szól, mindenkinek ajánlom, RZA is feltűnik benne egy kis időre.
Soap&Skin – What a wonderful world
Giccses és klisés lezárásként itt egy What a wonderful world feldolgozás, amit nagyon szeretek. Manapság könnyen elfelejtjük, de mégiscsak gyönyörű ez a világ, amiben élünk, néha pedig egy zene ébreszt erre rá, mint például ez.