Fotó: Pixabay.com
Tabula rasa, tiszta lap. Ez az amivel mindannyian indulunk, mikor kezdjük az életet. A születésünkkor, az iskolakezdéskor, a felnőttéváláskor, családalapításkor, mindannyiszor, ahányszor „új életet kezdünk”, tabula rasá-val indulunk. Legalábbis azzal kellene indulnunk.
Ez az a tiszta lap, mely egyensúlyban tart, és engedi, hogy megfelelő naivitással álljunk a dolgok elé. Sem túl hevesen, sem túl szemérmesen, épp csak annyira nyitottan, mint az újszülött, amikor el akarja kapni az anyja ujját. Ennyi kíváncsiság pont elegendő is minden újrakezdéshez.
Nincsenek előítéletek, nincsen rosszallás a többiek felé, hogy elszívják előled a levegőt, vagy ilyesmi. Nem tudod, hogy van-e ellened valaki, vagy sem, nem számítasz támadásra. Egyensúlyban van a lelked, nem billen semerre sem. Majd mikor az első komolyabb ütés jön, a csalódás, hogy nem szeretnek eléggé, becsapnak és elhagynak – még ha nem is, de te akkor is így érzed -, akkor lépsz ki először az eddigi egyensúlyból, majd korrigálva a bejövő ütést, ellentámadásra vetemedsz, hogy újra biztos lábakon állj. Így van ez a szeretetkapcsolatokban is, ha megszeretsz valakit és ő viszont szeret, megint kezdődik a billegés, hiszen erre, ahogy az ütésre sem voltál megfelelően felkészülve. Újra korrigálsz, majd megint egyensúlyba hozod magad.
Képzeld, így vagyunk minden érzelemmel! A szeretettel, a haraggal, a gyűlölettel, a szerelemmel, a megbecsüléssel, a törődéssel, az empátiával. Ide-oda szédelgünk a nagy kavarodásban, azt sem tudjuk, merre van az arra. Végünk. Hol találjunk meg az eredeti egyensúlyt? Mikor kerülhetünk újra biztonságba? Hogyan birkózhatunk meg a folyamatosan érkező behatásokkal?
Egy valami biztosan segíthet: a mindennapi önvizsgálat. Sorra szembesülni a ránk tört érzelmekkel, melyek kizökkentenek és elbizonytalanítanak. Nagyító alá kell vennünk őket és jól megvizsgálnunk az eredőjét, az okot, mely ezt kiválthatta, vagy épp a hiányt, mely miatt bekövetkezhetett. Így kell(ene) tennünk. Nem kérdés.
Egyensúlyban szeretnél lenni? Akkor légy!