FOTÓK, VIDEÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Nyilván indokolt, hogy a hétközi bukaresti visszavágóra pihentessük az alap tizenegyet, viszont mikor megláttam a felállításunk, ha lett volna nálam nyugtató, biz’ Isten veszek be egy szemet. Nyolc változást számoltam, bár Isten látja lelkemet, elsőre talán el is számoltam magam. Kikerekedett szemekkel nekifutottam még egyszer, hát ez nekem nyolc, vagyis kilenc – Kis Ferenc! Elnézést, elragadtattam magam. Ez a Guľa tud valamit, amit mi nem: Kalmár a kezdőben, a többit úgy sejtem, Önök is regisztrálták…
Zólyombrézó, régi-új ellenfelünk, ideális fociidő és párját ritkító környezet. Tényleg csak azoknak írom, akik még sosem jártak a Zelpo Arénában, hogy képzeljenek el egy stadiont a meredek domboldalon, ahol a vendégszurkolók – voltak vagy százan – nemhogy külön kapun jutnak be, de megkerülve a fél községet, s hozzá még komoly szintkülönbséget is leküzdve. Csigalépcsőn a magasba, ahova nyugodt szívvel lanovka is vihetne, s ha már fent van az emberfia, mindenért kárpótol minket a táj.
Zólyombrézó, a Fortuna Liga egyik újonca, egyben úgy is emlegetik, a bajnokság „fekete lova”, teletűzdelve tapasztalt játékosokkal.
Legyőzték a Slovant, ikszeltek a Nagyszombattal meg a Rózsaheggyel, most pedig velünk. Guľa mester rengeteg változást eszközölt a kezdő tizenegyben, nincs megállás, a show-nak folytatódnia kell. Vár ránk egy nehéz Konferencia Liga-visszavágó, talán beáldozzuk érte ezt a meccset, vagy éppenséggel megmutatják a tudományukat azok, akik eddig „padoztak”? Az utóbbi feltevésem csupán fikció maradt! Örülök, hogy a fekete-fehér televíziós korszak rég a múlté, mert abban képtelenség lett volna megkülönböztetni a két csapatot, olykor még színesben sem volt egyszerű. Ez a Voyo nekem HD – gyenge: a hazaiak tiszta fehér szerelésben, mi full sárgában. Komolyan, ez csak nekem okozott gondot? Meg a riporter is – inkább hagyjuk!
Ha csak az első félidőt nézzük, jó kis meccs volt, helyzetek mindkét oldalon, és ez a Ramadan gyerek tényleg nem böjtöl, ha nála a labda.
Valójában nehéz eldönteni, hogy szereztünk egy értékes pontot, vagy vesztettünk kettőt, mert simán otthagyhattuk volna mind a hármat is?! Élénk kezdés után darabos második félidő, aminek a végét már a „biztonsági hálóba” kapaszkodva hoztuk le. Egyértelműen mi kezdtünk jobban, de a befejezéssel hadilábon álltunk, talán mert elfelejtették páran, hogy a foci csapatsport. A „sárga-kék” (amúgy zöld) mezben debütáló Petrášt jó párszor megtornáztatták a hazaiak, talán egyetlen aláfutás kivételével kiválóan teljesített. Kalmárt és Káčert aprították, mint a fát. A kissé frusztráltan játszó Zsoltit szünetben le is cserélte a mester – valószínűleg tervszerűen…
Volt még hátra egy félidő, alapjában véve nem volt az sem unalmas, viszont rengeteg hibával játszottunk, alibi passzokkal ingerelték a fiúk az idegrendszerünket. Állítólag az egyik szurkolótársamnál repült a távirányító is!
A hazaiak mindenáron döntésre szerették volna vinni a dolgot, közben néhányszor sikerült nekünk is elfutni a kapujukig. Nehéz egy ilyen találkozóról bármit is írni, hiszen ismert a forgatókönyvünk, viszont úgy vélem, picit túlreagáltuk a történetet. Nicolaescu hatalmas kérdőjel nálam, Njie, Nebyla szintén, Kružliak pedig mintha folyamatosan izgulna valamiért. A végén már úgy voltam vele, hogy: inkább fújd le sporttárs, szép lett volna a győzelem, de itt reggelig sem rúgunk gólt és még véletlenül összehozunk egyet magunknak.
Prózaiul szólt a mindent bele a vendégszektorból, mert apait-anyait aznap kb. csak a többszáz kilométert abszolváló DAC-szurkolók adtak bele. Ők legalább nem önzősködtek!
Négy fordulót követően két győzelem és két döntetlen a mérlegünk a hazai bajnokságban, ami nem rossz, ámbár tudom, prioritásként a csütörtöki EKL-visszavágó van megjelölve. Aznap szurkoljon mindenki, ezt a mostani meccset meg inkább felejtsük is el! ????
ZÓLYOMBRÉZÓ–DAC 1904 0:0
DAC: Petráš – Alex Pinto, Kružliak, Brunetti, Muhamedbegovic – Káčer, Njie (38. Andzouana), Nebyla (77. Dimun) – Ramadan (62. Szánthó), Nicolaescu (62. Krstović), Kalmár (46. Balogh).