Szerda-Helytörténelem 50. | A Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola

Szerző: Bögi Róbert

Betűméret
Normál szöveg

Borítókép: Németh Sándor felvétele, Karaffa Attila gyűjteménye, a Meta AI által megszínesítve. Képek és videó: Soós Bertalan. Archív képek: külön jelölve.

Mai epizódunkban a Nagyszombati Kerületi Önkormányzat által fenntartott Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola (Stredná zdravotnícka škola) történetéből idézünk fel részleteket, amivel sorozatunkban immár negyedik alkalommal térünk vissza az egykori katolikus iskola épületébe. Negyedszer és utoljára! Az épület története, melyben az egészségügyi középiskola 1973-ban új otthonra talált, több mint kalandos. S most nem a szakmunkás éveim alatt begyújtott szurkos hordóra gondolok – arról majd talán később. Merthogy az intézmény életében ennél sokkal fontosabb esemény zajlott 1970. szeptember 1-jén. Ekkor kezdődött ugyanis az első tanév két osztállyal mint dunaszerdahelyi illetőségű kihelyezett iskola, ideiglenesen a királyfiakarcsai Bartal-kastélyban.

Méghozzá „azért ott, mert Dunaszerdahelyen nem volt olyan alkalmas objektum, ahol az iskola elhelyezést kaphatott volna. 1973-ban az iskola átköltözött a mezőgazdasági technikum épületébe. 1986 márciusában kezdődött meg az egészségügyi középiskola emeleti ráépítése, miközben az oktatási intézmény ideiglenesen áthurcolkodott a volt művészeti népiskola Üzletsor utcai épületébe, valamint a marxista-leninista esti egyetem cipőüzlet feletti helyiségeibe…” – a Végh Ferenc és Zsigmond Tibor által írt, és Kovács László által szerkesztett „Édes otthon – Dunaszerdahelyi olvasókönyv” c., 1998-ban kiadott monográfia alapján.

Az Egészségügyi Középiskola a Sport utca felől napjainkban

„A Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola egy nagy múltú, több mint 50 éves tradícióval rendelkező oktatási intézmény, amely kiemelkedő szerepet tölt be a régió egészségügyi szakemberképzésében. 

Az iskola rendszeresen a legmagasabb minősítésű egészségügyi középiskolák között szerepel a szlovákiai INEKO (Gazdasági és Szociális Reformok Intézete) rangsorában. Az iskola fennállása során több ezer magasan képzett szakembert bocsátott ki az egészségügy számára. Köztük általános és gyermekápolókat, egészségügyi asszisztenseket, masszőröket, valamint gyakorló ápolókat…” – írja az Egészségügyi Középiskola weboldala.

Az oktatási intézményt 1970-ben a csehszlovákiai magyar egészségügyi nővérek hiánya hívta életre. 

Talán még emlékeznek a dunaszerdahelyi kórház (OÚNZ = Okresný ústav národného zdravia = Járási Népegészségügyi Intézet) történetére, amikor a belgyógyászati osztályon 1969-ben éppen a nővérek hiánya miatt voltak kénytelenek egy teljes emeletet bezárni: 

„Az egészségügyi középkáderek hiánya miatt intézetünk olyan katasztrofális helyzetbe került, hogy nem volt más kiút, ez év áprilisában kénytelenek voltunk a belgyógyászaton egy emeletet lezárni…” – Nő, 1969. 08. 03. 

Míg azelőtt az egészségügyi középiskolák végzős növendékeit egyenlő módon osztották szét az egyes járási kórházak között, addig 1966-tól ezt az intézkedést megszüntették. Mivel magyar nyelvű nővérképzés korábban nem létezett, az 1960-ban megnyitott dunaszerdahelyi járási kórházba javarészt szlovák nemzetiségű egészségügyi nővérek érkeztek, akik az ajánlott 2-3 éves időtartamukat kitöltve tovább álltak. Pedig:

„Mindenük megvolt, úgy, mint máshol – fizetés, korszerű lakás, étkezés –, de szlovák környékről való lányok voltak, itt nem volt megfelelő társaságuk, nyelvi nehézségekkel küzdöttek, hiszen a mi betegeink túlnyomó többsége magyar…” – Nő, 1969. 08. 03.

A dunaszerdahelyi kórház egy korabeli felvételen – Nagy Attila gyűjteménye

1966 után a nővérhiány országos méreteket öltött, ezen belül különösen a magyarajkú déli járásokban okozott problémát. Ezért több járási kórház, így a dunaszerdahelyi „OÚNZ” is kezdeményezte az egészségügyi minisztériumnál, hogy a szakképzett munkaerő elméleti és gyakorlati oktatása az adott járásban folytatódjon. A minisztérium már 1969. szeptember 1-től rábólintott „egy kétséges felépítményű egészségügyi iskola indítására”. A szaktárca tulajdonképpen csak annyit tett a kórház ügyében, hogy annak segélykiáltását jóváhagyta. „1969. november 18-án a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és doc. MUDr. Vladimír Zvara DrSc egészségügyi miniszter között megegyezés jött létre, miszerint Dunaszerdahelyen a közeljövőben egészségügyi iskola nyílik…” – 1970 februárjában 

„Lesz magyar Egészségügyi Középiskola Dunaszerdahelyen!”

címmel jelent meg egy egész oldalas írás az Új Ifjúság folyóiratban. A terjedelmes cikk „a csehszlovákiai magyar egészségügyi nővérek hiányáról, annak okairól és egy magyar tannyelvű egészségügyi középiskola létesítésének szükségességéről” adott tanúbizonyságot.

„A dunaszerdahelyi kórház – különben ez évben ünnepli fennállása tizedik évfordulóját – 360 férőhelyes. A hospitalizált betegek mellett naponta kb. 1200 páciens részesül ambuláns kezelésben. A kórház befogadóképessége teljes üzemeltetés mellett sem kielégítő. Dr. Fridrích Kasala főorvos-helyettes szava szerint legalább 700 ágyra lenne szükség ahhoz, hogy a járás betegei mindent megkapjanak, amire gyógyulásukhoz szükség van. A kórház személyzeti történetének tájékoztatása szerint jelenleg kb. 50-60 egészségügyi nővérre van szükség…” – Új Ifjúság, 1970. 02. 03.

A királyfiakarcsai kastély egy korabeli képeslapon

Az 1970-es esztendő elején bizottság járt Királyfiakarcsán az egészségügyi minisztériumból, akik a dunaszerdahelyi járási szervek által iskolának kiszemelt helyet jöttek megtekinteni. Bár a higiéniai hatóságok ugyancsak ellenezték a tervet, a kastélyt végül megfelelőnek találta az említett bizottság. Legalábbis ideiglenesen, amíg nem találnak más megoldást. Szó esett új iskolaépületről is, de mivel ekkor már folyamatban volt a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola („SPTŠ”) új épületének kivitelezése, sejteni lehetett, hogy az egészségügyi középiskola majd az egykori katolikus iskola épületét kapja meg. De addig is:

„A kastély* megfelel, iskola lesz. Szeptemberben két magyar osztály nyílik, aztán évente két-két osztállyal fog gyarapodni Csehszlovákia első magyar tannyelvű egészségügyi középiskolája.” – Új Ifjúság, 1970. 02. 03.

*Az egykori Bartal-kastély Királyfiakarcsa legnevezetesebb műemléke, amely a község demazérkarcsai részében áll. 1841-43-ban Bartal György építtette, Truman Antal bécsi építész tervei szerint. A klasszicista stílusú, téglalap alaprajzú kastélyt körülvevő parkot ugyancsak a már említett bécsi építész tervei alapján alakították ki. A kastély később Bartal Aurél főispán tulajdonában volt, majd az épület 1945 után állami tulajdonba került. 1970. szeptember 1-jén magyar tannyelvű egészségügyi középiskolát nyitottak falai közt, később pedig a járási kórház belgyógyászatának kihelyezett osztálya, majd szociális intézmény működött benne. Napjainkban magántulajdonban van…

Az 1970/1971-es tanévkezdés napján „Egy új iskola” címmel helyszíni riportban számolt be az Új Ifjúság arról, hogy a királyfiakarcsai kastélyt az elmúlt hónapokban átalakították. 

„Dunaszerdahely egészségügyi középiskolát kap. Ez a szenzáció már májusban biztos volt. Sőt az is, hogy az iskola nem is annyira Dunaszerdahelyen, mint inkább Királyfiakarcsán lesz. Habár az illetékesek megígérték, hogy csak ideiglenesen, amíg felépítik Dunaszerdahelyen az új iskolát… Három hónap alatt szó szerint kicsinosították a régi Bartal-kastélyt. Ottjártunkkor már minden a helyén volt. Az épület gondnoka Szamaránszky Feri bácsi, aki végig kalauzolt bennünket, azt mondta, a kastélynak van vagy negyven helyisége. Benéztünk mindenhová, mindenütt tisztaságot és tökéletes rendet találtunk. A Bartal-kastély új lakóira vár. Nem földesúri kisasszonyokra, mint 30-40 évvel ezelőtt, hanem egyszerű „lányokra”, akik szeptember elsején felkötik a fehér főkötőt, felveszik a fehér köpenyt…”  – Új Ifjúság, 1970. 09. 01.

Borovszky Samu – Magyarország vármegyéi és városai, Erdőhátdamazérkarcsa, Bartal-kastély – a Meta AI által megszínesítve

„Megnéztük a tizenhat hektáros parkot is a kis halastóval, meg a készülődésben levő laboratóriumot is. Tetszett, és a jnb egészségügyi osztályának csak gratulálhatunk az ötlethez, hogy ide, ilyen reprezentáns környezetbe helyezte az iskolát. Nem tudom, milyen lesz a jövendőbeli, a dunaszerdahelyi iskola épülete, de a királyfiakarcsai szép, romantikus. Ismervén építőiparunk „világra-szóló” tempóját, bátran remélhetjük, hogy a Bartal-kastély még sokáig fogja szolgálni a fehérköpenyes kisasszonyokat…” – Új Ifjúság, 1970. 09. 01.

A „lányok” – ahogy a cikkíró fogalmazott, kisvártatva birtokba vették a történelmi épületet. 

Azt a kastélyt, ahol a nyolcvanas években a dunaszerdahelyi kórház belgyógyászatának kihelyezett osztálya működött. Jómagam szintén jártam benne párszor édesapámat meglátogatva, akit ebben az egykori „úri lakban” igyekeztek kigyógyítani vissza-visszatérő betegségéből. Apu jó időben kimerészkedett velem a kastélyparkba is, a kis halastóra szintén emlékszem. Aztán az autóbuszhoz, ami onnan hozott vissza, ahol lerakott. Az előtt a kastély előtt, amelyet olykor erdőhátkarcsai vagy demazérkarcsai kastélynak is neveznek. Merthogy Karcsákból van vagy egytucat, szinte mind egy helyen, az ún. Karcsaszélen. „Iskola a kastélyban” – ez már annak az írásnak a címe, amely újfent az Új Ifjúságban jelent meg:

„A királyfiakarcsai kastély még nem is olyan rég Bartal Andornak szolgált. Akkor egy személynek. Most pedig 80 tanulni vágyó fiatalnak nyújt lehetőséget anyanyelvükön felkészülni élethivatásukra. Szeptember 1-én egészségügyi középiskolával gazdagodott a dunaszerdahelyi járás. A tanévnyitó ünnepélyen részt vett dr. Somodi János egészségügyi miniszterhelyettes, Michal Silvester, az Egészségügyi Minisztérium iskolaügyi osztályának vezetője, Nyári István, a járási pártbizottság titkára, Miklós István, a jnb tanácsának elnöke, dr. František Baluska, a jnb egészségügyi osztályának vezetője, dr. Ivan Kottmann, a Járási Egészségügyi Intézet helyettes igazgatója, Tóth Endre, az iskola igazgatója és még sokan mások. Az ő nevükhez fűződik az iskola megalapításának gondolata; nagyon sok munka, szervezés és probléma keresztezte a gondolattól a valósághoz vezető útjukat.
Az ünnepi beszédek elhangzása után Miklós István, a jnb elnöke elvágta a szalagot, és az épületet átadta nemes rendeltetésének. A fiatalok, az iskola tanulói örömmel vették birtokukba a közel 600 ezer korona költséggel újjávarázsolt kastélyt. Az épület és a hozzá tartozó festői szépségű 16 hektáros park védett terület. A kedves vendégeket, szülőket, diákokat ámulatba ejtették a szebbnél szebb, száz évnél is nagyobb időt megélt tölgyek, jegenyék, fenyők és egyéb, különleges szép növények. Az iskola két osztállyal indult. Internátus 30 tanulónak nyújt elhelyezést. Kapacitása két évre elegendő. Reméljük, hogy ezen idő leforgása alatt elkészül a mezőgazdasági technikum új épülete Dunaszerdahelyen, és az egészségügyi iskola majd átköltözhet a mezőgazdasági technikum jelenlegi épületébe…” – Új Ifjúság, 1970. 09. 22.

Tornaóra a kastély udvarán – Nő, 1972. 05. 20., a Meta AI által megszínesítve

Két év telt el, s a lányok – na meg két fiú – még mindig a királyfiakarcsai kastélyban tanultak. A költözésről nem esett szó 1972 májusában a Nő hetilap Lányok a kastélyban c. cikkében, amelyben a leendő egészségügyi nővérek a hivatásszeretetről beszélgetnek. Annak gondolatát azonban, hogy az iskola Dunaszerdahelyen majd új épületet kap, még a kezdéskor elvetették.

„A királyfiakarcsai régi kastély udvarán most lányok futballoznak, a folyosók is a fiatalok hangjával telnek meg. S ha megszólal a csengő, elcsendesedik az udvar, az épület és a tantermekben százhat fiatal kövei figyelmei tanítói szavát. Amit itt tanulnak, az talán a legszebb, legemberibb hivatások egyike. Szlovákia huszonhárom egészségügyi középiskolájának egyikében vagyunk. Czafik Béla, az iskola igazgatója, a nevelésről, oktatásról beszél. Megemlíti azt is, hogy az iskolában mindössze két fiú van, a többi lány. Ez azonban nem egyedülálló jelenség ezen a pályán, hiszen köztudott dolog, hogy a nők pszichológiai szempontból sokkal alkalmasabbak erre a pályára. A fiatalok, akikkel beszélgetésünk során találkoztunk, mind hivatásszeretetből választották ezt a pályát. A legtöbbnek régi, kisgyerekkori álma vált, hogy ápolónő lehessen, beteg embereken segíthessen…” – Nő, 1972. 05. 20

1973-ban aztán Dunaszerdahelyen befejeződött a Mezőgazdasági Műszaki Középiskola – szlovákul Stredná Poľnohospodársko-technická škola, röv. SPTŠ – új objektumainak építése, ezáltal szeptember 1-jén már ott kezdődhetett az 1973/74-es tanév. Az iskola korábban használt épületét így az egészségügyi középiskola vehette birtokba, ahol csak a legszükségesebb felújításokra maradt idő, hogy szintén szeptember 1-jével elkezdődhessen egy új fejezet a Dunaszerdahelyi járás nővérképzésének területén…

A Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola legöregebb része 1932-ben épült. Az intézmény ingatlanjai azóta számos átépítésen mentek keresztül. A fotó keltezése a Vidékfejlesztési Szakközépiskola weboldala szerint 1958-ra tehető – a Meta AI által megszínesítve

Az egykori Temető soron (később Május 1. tér, ma Szent István tér) álló kalandos sorsú iskolaépület története önmagában is megérne egy fejezetet sorozatunkban! Álljon itt néhány bekezdés róla.

Az 1932-ben eredetileg a templom téri katolikus iskola épületének – ahol 1931-ben egészségügyi okok miatt betiltották a tanítást – kiváltására szánt, közadakozásból épült iskola egykori főbejárata melletti folyosón fekete márványtábla őrzi készíttetőinek nevét. A márványtáblát a kommunizmus évtizedeiben lemeszelték:

„Istenért, hitünkért, jövő nemzedékünk művelődésének előmozdítására állították a hívek ezen katolikus iskolát az Úrnak 1932. évében, amikor a dunaszerdahelyi katolikus iskola ügyeit a következő iskolaszék vezette. Dr. Markwart Gábor plébános, egyházi elnök, Patassy Albert világi elnök, Kubik György gondnok, Szimhart Lajos igazgató-jegyző, Janovits Ödön hitoktató, dr. Bartossik György, Garay István, Gódány Imre, Hartmann József, Petényi Gáspár, Soós György, Tősér Imre, Wolfinau Ilona. Tervezte és építette Kordik István építész, volt világi elnök…” – Csemadok, Emlékhelyek a Felvidéken

Az egykori katolikus iskola épülete napjainkban az egészségügyi középiskola magja – Nagy Attila gyűjteménye, a Meta AI által megszínesítve

A katolikus elemi (vagyis alapfokú) iskola helyett 1938-ban gimnázium nyílt benne.

Mivel az 1938-as első bécsi döntést követően térségünk (Pozsonytól területileg elszakadva) középiskolai oktatás nélkül maradt, az iskola épületét átengedték városunk első klasszikus jellegű gimnáziumának, Dunaszerdahelyi M. Kir. Áll. Gimnáziumi Tanfolyam néven, amely egyúttal a Csallóköz egyetlen ilyen típusú iskolája volt. Ezzel egyidőben a „népiskolai”, vagyis az alapfokú oktatás a régi, templom téri katolikus iskolába került vissza. 

„1938-ben magyar gimnázium nyílt Dunaszerdahelyen – elhelyezését a katolikus iskolaszék felajánlásával oldották meg, akik a gimnázium számára rendelkezésre bocsátották az új, Temető-sori katolikus iskolát, amelyet a község bérelt. Az épület, bár hasznos volt, kicsinek bizonyult a gimnázium számára: „A teljesen különálló, tágfolyosójú, tiszta, világos, levegős, egészséges épület gimnázium céljaira szertárak, előadótermek, iroda, tanári szoba stb. hiányában alkalmatlan…” – Csemadok, Emlékhelyek a Felvidéken.

A gimnáziumban 1944. október 31-én megszakadt a tanítás, mivel az épületben katonai kórházat létesítettek, ami csak a háború után szűnt meg.

„1944 októberében a tanítás megszűnt, s az épületben katonai kórház létesült. A háború után az épületet a szlovák polgári iskola kapta meg, később a magyar polgári iskola is itt nyílt, 1953-tól pedig az épületet a magyar tannyelvű tizenegyéves iskola vette át…” – Csemadok, Emlékhelyek a Felvidéken.

1945-1948 között nem volt magyar nyelvű oktatás Csehszlovákiában. Az ország, így városunk magyar iskoláit egytől egyig bezárták, pedagógusaikat elbocsájtották, több esetben kiutasították Csehszlovákiából.

1951. szeptember 1-jén kezdhette meg működését ismét a Dunaszerdahelyi Magyar Gimnázium első osztálya az evangélikus templommal szemben lévő egyemeletes sarki épületben a szlovák gimnázium párhuzamos osztályaként. Az iskolaügyi átszervezések következtében a gimnázium elnevezést a Tizenegy éves Középiskola váltotta. Az 1953/54-es tanévet újfent a Temető soron, vagyis akkori elnevezésben a Május 1. téren (mai Szent István tér), a mai egészségügyi középiskola épületében kezdte a Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola. Majd szintén az akkori Május 1. téren, csehszlovák iskolai szabványépületek mintájára elkezdődött a gimnázium új épületének kivitelezése, ahol napjainkig Vámbéry Ármin Gimnázium néven fogadja a diákokat.

„1957-től 1973-ig a mezőgazdasági középiskola használta, majd 1973-tól napjainkig az egészségügyi iskola termeit találjuk benne…” – Csemadok, Emlékhelyek a Felvidéken.

Az egészségügyi középiskola növendékei gyakorlati oktatáson – Nő, 1978. 02. 07.

1957-ben a gimnázium helyett mezőgazdasági középiskola, 1973-ban pedig egészségügyi középiskola nyílt benne.

Ahogy a bevezetőben már megemlítettem, negyedik alkalommal térünk vissza az egykori dunaszerdahelyi katolikus iskola épületébe. Negyedszer és utoljára! 1973. szeptember 1-jén ugyanis itt kezdte meg negyedik évfolyamát a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola, amely:

„A hetvenes években sikeresen sorakozott be az egészségügyi iskolák közé és jutott be a köztudatba. 1973. 9. 1-jén új épületbe költözött és ez jelentős színvonal-emelkedést eredményezett…” – suli.sk 

1978 februárjában Aki úgy él, a világért felelősen címmel tudósított a Nő c. magazin az Egészségügyi Középiskola mindennapjairól, a leendő egészségügyi szakemberek, nővérkék elméleti és gyakorlati oktatásáról. Azokról, akik a dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola (itt Szakközépiskola) elvégzése után az egész országban megállják a helyüket: 

„A dunaszerdahelyi Egészségügyi Szakközépiskola diákjai a Pozsony-vidéki, a Galántai-, Komáromi-, Dunaszerdahelyi-, Lévai járásban végezték az általános iskolát. Minden évben 28-33-as létszámú egy-egy gyermekápolónő-képző, illetve egészségügyinővér-képző osztály nyílik. Az utóbbi néhány évben a galántai járás diákjait részesítik előnyben, mivel új kórház épül ott. Nagy szükség lesz a szakképzett ápolónőkre. A lányok két nyelven tanulnak. Az általános tantárgyakat magyarul, a szaktantárgyakat szlovák tankönyvekből, az itt oktató orvosok magyar magyarázataival. Az érettségi is szlovák nyelven folyik a szaktantárgyakból. De, akinek ez nehézséget okoz, magyarul vizsgázhat. Azt mondják, a kétnyelvűség a lányok érdekét szolgálja. Aki így tanul, az Prágától Kassáig mindenütt megállja a helyét. Az iskola kitűnő színvonalát bizonyítja a minden évben szaporodó felvételi kérelmek száma, s az a tény, hogy a pozsonypüspöki kórház szívesen felvenné minden évben akár egy egész osztályt is…” – Nő, 1978. 02. 07.

Az Egészségügyi Középiskola és növendékei 1979-ben – Hét, 1979. 3. 10.

1979. márciusában Ancsa, a fantom címmel kétoldalas cikket hozott le a Hét c. hetilap. Ancsa ebben az esetben egy gyakorló bábu, amelyet verejték gyöngyözésére is alkalmassá tettek. A „gumi Ancsán” – ahogy mindenki ismeri – a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola növendékei gyakorolhatják mindazokat a fogásokat, amit később majd hús-vér pácienseken kell elvégezniük.

„Első- és második évben a betegápolói tantervet a szaktanteremben ismerik meg. Ugyanolyan regiszterekkel dolgozunk, mint a kórházban. Az első három évben heti két óra a betegápolás. A diákok megtanulják az ágyneműcserét, az általános betegápolást, a gyermekápolást, a második-harmadik osztályban az injekció-előkészítést, a gyógyszerelést, az orvosi kezelést. Az iskolában, a kórházban és az egészségügyi központban is járnak gyakorlatra. A hajdani elemi iskola épületében működik az egészségügyi szakközépiskola. Az első évfolyam diákjai a második évfolyamtól vesznek részt szakképzésben. Külön osztályban működik a tanműhely és a tanterem is. Iskolánknak kettős irányzata van, ápolónőket és védőnőket nevel…” – A Hét, 1979. 03. 10.

„Ancsa, a fantom” – a Hét, 1979. 03. 10., a Meta AI által feljavított képriport

A riport a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskolát mutatja be az 1970-es évek végén. 

Az iskolát egy régi kórházépülethez hasonlítja a cikkíró, ami nem áll messze a valóságtól, hiszen a 2. világháború során valóban szolgált kórházként, pontosabban katonai kórházként is. Kétnyelvű – szlovák és magyar – képzés folyik, ami annyit tesz, hogy a szaktantárgyakat szlovák nyelven oktatják, magyar magyarázatokkal. A vizsgák szlovák nyelvűek, de lehetőség van magyar nyelven is vizsgázni. A környezet szándékosan kórházszerű, hogy a tanulók már az iskolában hozzászokjanak a valódi munkakörülményekhez. A cikk kiemeli a lányok lelkesedését, emberszeretetét. A tanulás mellett van zene, „ritmikus gyakorlatok”, de a hivatás komolysága végig érezhető. A tanárok – mint pl. Rummer Mária – maguk is képzett ápolónők. Az írás üzenete, hogy az ápolónői hivatás már az iskolapadban kezdődik. Ancsa csak egy bábu, ám rajta keresztül tanulják meg a diákok a felelősséget, törődést és szakmai alázatot. 

Az oktatási intézmény főbejárata a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején átkerült a Május 1. térről a Sport utcába. 

Az 1932-ben emelt iskolaépületre ebben az időszakban egy újabb emeletet húztak, a Duna Szálló (napjainkban DAC Bonbon) mögötti térségben pedig jelentős hozzáépítés történt. Nemcsak a főbejárat került át a Sport utcába, ugyanitt sportpályák is kialakításra kerültek. Az emeleti ráépítés 1986-ban kezdődött – lásd borítóképünkön (Németh Sándor felvétele, Karaffa Attila gyűjteménye, a Meta AI által megszínesítve). Ekkor az egészségügyi középiskola ideiglenesen átköltözött az Üzletsoron (ma Bartók Béla sétány) éppen felszabadult művészeti iskola, valamint az egykori marxista-leninista esti egyetem cipőüzlet feletti helyiségeibe. A művészeti iskola, helyi szlengben a „zeneiskola”, ebben az évben került át az Észak 2. lakótelepen újonnan kivitelezett objektumaiba, ahol a mai napig „Základná umelecká škola – Művészeti Alapiskola” néven folyik a tehetséges diákok oktatása. Az egészségügyi középiskola:

„1991 januárjától önálló jogi szubjektum. Az iskola tanulói a Dunaszerdahelyi, Komáromi, Vágsellyei, Galántai, Érsekújvári, Lévai, Pozsony-vidéki járásokból valók. Az iskola céljai és feladatai az indított szakok alapvető pedagógiai dokumentumaiból, valamint a társadalmi és egészségügyi gyakorlat követelményeiből nőnek ki. Az iskola feladata olyan magas szintű szakmai képzés nyújtása, amely gazdag általános műveltséggel társulva olyan egészségügyi dolgozó arculatát eredményezi, aki jó erkölcsi, magatartásbeli tulajdonságoknak sincs híján…” – suli.sk.

A Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola a Sport utca felől napjainkban. A kép jobb szélén a DAC Bonbon épülete 

1990 és 1993 között, a Dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola tanoncaként több alkalommal is megfordultam az iskola bővítésén, felújításán, s így első kézből ismerkedhettem meg az újonnan épült főbejárattal, illetve egyéb helyiségekkel. 

Az új főbejárat földszintes hozzáépítésén szakmámból kifolyólag a vízvezeték-, a csatornázás-, valamint a fűtési rendszer kialakításán dolgoztunk. Itt került kialakításra többek közt az iskola étkezője. Éppen a csatornázás során történt meg velünk az a malőr, amikor begyulladt a kőagyag csövek szigetelésére szolgáló szurok. A szurkot egy hordóban előbb felmelegítettük, hogy folyékony bitument nyerjünk, csakhogy a merítőkanál valahogy lángra kapott, s azt szeleburdiságunkból a hordóba mártva szerettük volna eloltani. Mindez persze csak „olaj volt a tűzre”, hiszen így a hordó is begyulladt. Még szerencse, hogy tapasztalt mesteremberek is a helyszínen tartózkodtak, s lefedve az üstöt, máris orvosolták a problémát. Mert ugye az égéshez oxigén kell, aminek hiányában a tűz magától kialszik. Úgy vélem, ezzel életre szóló leckét kaptunk tűzoltásból! Senkinek sem esett bántódása, s az iskola bővítése is befejeződött, ahová visszaköltözhettek a jövendőbeli egészségügyi szakemberek.

Az azóta eltelt időszak az iskola stabilitásáról és fejlődéséről szól. Napjainkban mindössze három középiskolában létezik magyar nyelvű egészségügyi képzés az országban: Érsekújváron, Rozsnyón és Dunaszerdahelyen.

„Az 1993/ 94-es tanévtől magyar és szlovák osztályokban párhuzamosan folyik a tanítás. Az egészségügyi iskolák 2001/2002-es évben történő új szakra való átállásának következtében az általános nővér és gyermeknővér szakot az egészségügyi asszisztens szak váltotta fel. Az iskolában így már a következő szakokat oktatták: egészségügyi asszisztens, négyéves nappali szak magyar, illetve szlovák nyelven, valamint segédápoló, ami munkaviszony melletti, esti és távtanulási forma…” – suli.sk.

„Stredná zdravotnícka škola / Egészségügyi Középiskola / Dunajská Streda – Dunaszerdahely”

Szlovákiában a jogszabályi változások következtében 2019. szeptember 1-től az „egészségügyi asszisztens” képzést a „gyakorló ápoló” képzés váltotta fel. 

A 2019. szeptember 1-jével kezdődő tanévet új igazgató vezetésével kezdte meg az intézmény. Miklós Beátát az év július elsején nevezték ki a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola élére. Ez Nagyszombat megye egyedüli szakiskolája, ahol magyar nyelven is tanulhatnak a leendő nővérek és ápolók. Az oktatási intézmény nagy vonzáskörzettel bír, a Dunaszerdahelyi járáson kívül a Komáromi, a Vágsellyei, a Galántai, az Érsekújvári, a Lévai járásból és Pozsony környékéről is érkeznek diákok a csallóközi fővárosba.

„Az egészségügyi dolgozók hiánya szükségessé tette az egészségügyi asszisztens szak megreformálását. Pillanatnyilag magyar és szlovák nyelven négyéves nappali képzés folyik gyakorló nővér és egészségügyi asszisztens szakon, de van hároméves segédápolói képzés is. Esti tagozaton is oktatják mindhárom szakot, és emellett elsősegélynyújtó tanfolyamokat is tartanak. A 2019/2020-as tanévben 234 diákja volt az iskolának, s a tanulóknak körülbelül az egyötöde tanult esti tagozaton. Bár az egészségügyi középiskolákban még mindig a lányok vannak többségben, már a fiúk körében is kezd népszerűvé válni a szakma: osztályonként négy-öt fiú tanul. Saját kollégiumuk nincs, de a városban található számos középiskola internátusaiban ők is találnak szállást. A középiskola célja a legmagasabb szintű szakmai felkészítés…” – a Ma7 2019. 11. 16-án megjelent, Miklós Beáta igazgatónővel készített interjúja alapján.

A Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola a Sport utca felől napjainkban

Az oktatási program nem csupán az egészségügyi szakemberek képzésére összpontosít, hanem arra is, hogy felkészítse a végzősöket az életre. 

Az általános tantárgyak oktatása, valamint a szakmai képzés egy része korszerűsített tantermekben és a legmodernebb oktatástechnológiával felszerelt szaklaboratóriumokban zajlik. Kiemelt hangsúlyt kap a gyakorlati képzés, amely partnerintézményekben – köztük a dunaszerdahelyi és galántai kórházakban és rendelőintézetekben –, továbbá gyermek- és felnőtt-alapellátási rendelőkben (állami és magánszektorban egyaránt), valamint dunaszerdahelyi szociális intézményekben valósul meg. Az iskola széles körű szakmai profilt kínál, és olyan végzetteket képez, akik Szlovákiában és külföldön egyaránt képesek önállóan ellátni az ápolási területhez kapcsolódó alapvető gondozási, asszisztensi és adminisztratív feladatokat…” – az iskola weboldala alapján.

Ez lenne tehát a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola kivonatos története.

Bevallom, első nekifutásra feladtam a vállalkozást, mivel úgy éreztem, nem találok elég forrásanyagot, hogy hitelesen közvetítsem mindazt, amit az iskola képvisel. Noha az itt tanuló, vagy immár végzettséget szerzett növendékekből néhányat az ismerőseim közt tudhatok, eléggé idegennek tartottam a témát. Aztán belelendültem és szembe jött velem a Nárciszok napja-kezdeményezés, vagyis a rákellenes küzdelem és a daganatos betegek támogatásának talán legjelentősebb jótékonysági napja, amikor az egészségügyi középiskola diákjai jelképes összegért nárciszt tűznek a szvetteremre. Így eszembe jutott édesanyám küzdelme a halálos kórral, amit nem adott fel, kétszer annyit viselve méltósággal, mint mások. 

„A maga anyukája számomra egy orvosi csoda!” – ecsetelte elismerését a háziorvos.

Édesanyám sokat mesélt a nyugdíjasotthonban szakmai gyakorlatot végző kisnővérkékről, akik láthatatlanul teszik a dolgukat, néha kissé félve, de alázatos elkötelezettséggel. Mert a laikus talán csak arra gondol, az ember mindössze egy csepegő csap, amit meg lehet szerelni, egy vasúti váltó, amit pikkpakk át lehet dobni. Pedig minden emberi történet egyedi, s az itt tanuló diáksereg éppen arra készül, hogy ezt elfogadja, majdan tudása legjavát adva segítsen, gyógyítson. Az emberen, az emberiségen! 

A középiskola főbejárata

Nem mellesleg az intézmény nagy hangsúlyt fektet a kétnyelvűségre, így a diákok magyar és szlovák nyelven egyaránt elsajátíthatják a szakmai ismereteket, ami jelentősen növeli elhelyezkedési esélyeiket.

Az iskola családias légkörben nyújt biztos alapokat mindazoknak, akik azonnal munkába szeretnének állni az egészségügyben, vagy felsőoktatási intézményben folytatnák tanulmányaikat. És még nem is szóltam az elsősegély-tanfolyamokról, a vércukorszint- és vérnyomás mérésekről, meg azokról a különféle rendezvényekről, ahol az egészségügyi dolgozók puszta jelenléte is biztonságot ad a látogatóknak. Köztük azok jelenléte, akik ebben az iskolában készültek fel a gyógyítás mesterségére…

(Roberto)

ELŐZŐ RÉSZEK: 
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik 
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek 
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla
Szerda-Helytörtnelem 18. – Az Agrofrigor
Szerda-Helytörténelem 19. – A Mäsospol
Szerda-Helytörténelem 20. – A Nehézgépgyár
Szerda-Helytörténelem 21. – A Zdroj
Szerda-Helytörténelem 22. – A Mezőgazdasági Építővállalat
Szerda-Helytörténelem 23. – A kenyérgyár
Szerda-Helytörténelem 24. – Az Agrokémiai Vállalat 
Szerda-Helytörténelem 25. – Az Obal
Szerda-Helytörténelem 26. – A Kék Duna áruház
Szerda-Helytörténelem 27. – A húskombinát
Szerda-Helytörténelem 28. – A cérnagyár
Szerda-Helytörténelem 29. – Az Üzemi Klub 
Szerda-Helytörténelem 30. – A bősi vízi erőmű iparvágánya 
Szerda-Helytörténelem 31. – A Városi Művelődési Központ
Szerda-Helytörténelem 32. – A vasútállomás 
Szerda-Helytörténelem 33. – A kórház 
Szerda-Helytörténelem 34. – A közlekedési park 
Szerda-Helytörténelem 35. – A Vermes-villa
Szerda-Helytörténelem 36.– A Sárga kastély
Szerda-Helytörténelem 37. – Az evangélikus templom 
Szerda-Helytörténelem 38. – A termálfürdő 
Szerda-Helytörténelem 39. – A városháza 
Szerda-Helytörténelem 40. – A református templom 
Szerda-helytörténelem 41. – A katolikus templom
Szerda-Helytörténelem 42. – A Nagyzsinagóga
Szerda-Helytörténelem 43. – A Kodály Zoltán Alapiskola
Szerda-Helytörténelem 44. – A Szabó Gyula Alapiskola
Szerda-Helytörténelem 45. – A Vámbéry Ármin Alapiskola
Szerda-Helytörténelem 46. – A Vámbéry Ármin Gimnázium
Szerda-Helytörténelem 47. – A Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Középfokú Sportiskola

Szerda-Helytörténelem 48.– A Közös Igazgatóságú Szakközépiskola
Szerda-Helytörténelem 49. – A futballstadion

A cikk szerzője
Összes cikk