Képek és videó: Soós Bertalan. Archív képek a szerző gyűjteménye
Zdroj Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat – akinek bejön a retró, ezt az epizódot imádni fogja! Csak nagyritkán követem a szlovák köz- és kereskedelmi televíziók adásait, viszont be kell, hogy valljam, a Markíza TV Voyo platformján is megtalálható Sľub c. epikus sorozatát minden nap előszeretettel várom. A nyolcvanas évek közepén játszódó telenovella azt az általam is gyakran emlegetett korszakot képviseli, ami a felhőtlen gyerekkoromat jelentette. A sorozat egyik főszereplője, Helena egy Zdroj csemegeüzlet vezetője, ahol még mechanikus mérlegen mérik a „párizsit”.
A „Lahôdky” korabeli klasszikusai a különféle saláták, a virsli mustárral és felvágottak – elvitelre vagy helyben elfogyasztva. A „szocis” pult előtt – amilyen Dunaszerdahelyen is jellemezte a Zdroj csemege-, halas- és baromfiüzletét, valamint cukrászdáját – általában hosszú sor kígyózik, miközben a vendégek az asztaloknál ülve fogyasztják el reggelijüket, átlátszó pohárból szürcsölve a török kávét. Máskor pedig a gyerekek, akiknek a kiváló érdemjegyekért jár a puncsos, a dobos vagy a krémes sütemény, meg a „sárgamálna”.
Nagyjából ennyi volt a nyolcvanas évek felhozatala, de ez akkor bőven elégségesnek bizonyult. Nem voltunk gazdagok, mégis megvolt mindenünk!
Nem léteztek műanyag dobozok, a salátákat is papírba csomagolták. Esténként erős nosztalgikus érzés kerít hatalmába, mintha csak Dunaszerdahelyen járnánk a nyolcvanas években! Az egész járás a ’85-ös Spartakiádra készül. Nincs műanyag bevásárlószatyor és PET-palack. A kenyeret kérésre félbe vágják, s ha nem voltál elővigyázatos, hazáig csöpögtetted a zacskós tejet. Csibés, tejcsarnok, halas meg a kenyeres – ki emlékszik még ezekre a boltokra Dunaszerdahelyen?
A Zdroj – magyarul: Forrás – egy üzlet és önkiszolgáló hálózat neve volt a múlt rendszerben.
A cég alapjait a korszakban működő üzletláncok jelentették, melyek felett az állam 1948-ban államosítás címén megszerezte az irányítást. Ezt követően csatlakozott a Zdrojhoz az ország összes hagyományos, addig magánkézben lévő kisboltja, zöldségese, hentese és a magántulajdonosok egyéb ingatlanjai. A vállalat első önkiszolgáló üzletét 1957-ben nyitották meg Pozsonyban: „Obslúžte sa sami, dôverujeme vám!” – mottóval. Vagyis: „Szolgálják ki magukat, megbízunk önökben!”
Majd a rendszerváltás után a Zdroj Élelmiszer-kereskedelmi Vállalatot részben ugyanaz a végzet érte utol, aminek az „átkosban” a haszonélvezői voltak.
Az idők, de főleg a rendszerek múlásával vásárlási szokásaink is változtak. Bár Dunaszerdahely a nyolcvanas években nem volt egy nagy „shopping city”, a város lakosságát és a környező falvakat szolidan ellátta a mindennapokhoz szükséges árucikkekkel. Az egyszerű „proli” addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért. Gyakoriak voltak a „pult alól” árult termékek, és ha szerencse érte – vagyis inkább ismeretsége volt –, némi várakozás után hozzájuthatott hőn áhított csecsebecséjéhez.
A mai üzletek gazdag kínálatát hiába kerestük volna, viszont az akkori termékek általánosságban sokkal időtállóbbak voltak.
Az állami kereskedelmi vállalatok egységeit a galántai Zdrojon kívül városunkban az Otex textil- és készruha szaküzletei, a Domáce Potreby háztartási cikkek, iparáruk üzletei, a Drogéria vállalat üzletei, Farby-Laky festéküzletek, a Klenoty ékszerüzlet, a partizánskei cipőüzletek stb. képviselték. A különbség az anyagok milyenségében és minőségében rejlett. A pamut valóban pamutból készült és a cipőre garancia volt a Baťa vagy az Obuv Partizánske felirat. De hogy ne fényezzem túl a múltat, az akkori pólók javarészt műszálból készültek, melyben egy óra alatt olyan szagú volt az emberfia, hogy a görény jónapot köszönt neki. Az árakat az állam garantálta, nem pedig a piac!
Tudtad? A Zdroj a Csehországban Pramen néven ismert nemzeti vállalat megfelelője volt Szlovákiában, amelynek boltjai a múlt rendszerben a Jednota Fogyasztási Szövetkezet üzleteivel együtt lényegében teljes egészében lefedték az élelmiszer-kereskedelmi piacot.
Míg a Jednota szövetkezeti alapon, a tagok betétje révén mintegy részvénytársaság működött, addig a Zdroj az állami apparátus kötelékébe tartozott. Az üzlethálózat alapkövét más nemzeti vállalatokhoz hasonlóan a magánszektor államosításával rakták le. Az 1950-es évek közepén, mindössze néhány évvel a kommunista hatalomátvétel után, a Zdrojnak már befutott üzlethálózat-rendszere működött az országban. Ez nem jelenti azt, hogy az állam képes lett volna ilyen rövid idő alatt a hatalmas terjeszkedésre, épp ellenkezőleg!
Az állam szinte azonnal országos és regionális lefedettséget szerzett a meglévő üzletláncok széleskörű kisajátításának köszönhetően.
Így történt, hogy 1948-ban az állam bejelentette az üzletláncok tulajdonosainak, hogy átveszi az irányítást az üzleteik felett. Minden ilyen bolt táblájára kikerült a Zdroj felirat, s a vállalat emblémája, ami egy stilizált forrást ábrázolt, minthogy a bolthálózat az élelmiszer, a háztartási és egyéb szükségleti cikkek forrása. S ez még csak a kezdetet jelentette. Kis idő múlva a Zdroj fennhatósága alá kerültek az összes hagyományos élelmiszerboltok, zöldségesek, hentes- és vegyesboltok, amelyeket a városokban és nagyobb településeken magánvállalkozók üzemeltettek.
Ilyenek voltak egykor városunkban azok a belvárosi és főutcai Zdroj kisboltok is, amelyeknek otthont adó ingatlanjait mára szinte egytől egyig lebontották.
Az élelmiszer, a kenyér és péksütemény üzlet a Jednota üzemeltette Tejbüfé mellett, a tej és tejtermékek boltja, a halas és baromfiüzlet, a hús és hentesáru bolt stb. Mind közül a főutcai „kenyeresre” emlékszem leginkább, amely a 2. világháború előtt Herskovics doktor háza volt. Szerettem ide járni, édesanyám mindig vett nekem valami nyalánkságot. A legfinomabb brióst árulták a városban, igaz, ha friss kenyeret akartunk venni, ahhoz jó adag szerencse is kellett. Mondhatni, a korszak jellemzője volt, hogy sok minden „feliratásra” működött, vagyis már előző nap bejelentkeztünk a másnapi kenyérért. És nem csak a kenyérért. Helyzetjelentés a Fő utcai kenyeres mindennapjaiból a Nő c. magazinban:
„A Zdroj péküzletében a dunaszerdahelyi főutcán sokszor már négy órakor sincs kenyér. – Nem merek sokat rendelni, ha megmarad, nem tudok vele mit kezdeni, megpenészedik, nyakamon veszik. A múltkori munka szombaton itt álltam kilencven kiló kenyérrel, hétfőn eladtunk negyven kilót, kedden is valamicskét, szerdán már lejárt az ideje, nem lehetett tovább árulni – panaszkodik az üzlet vezetője. – Felhívtam a felügyelőnőt, kérdeztem, mit tegyek. Mikorra intézkedett, már megpenészedett mind…” – Nő, 1986. 02. 11.
Történt, hogy a múlt karácsony előtt szendvicskenyér iránt érdeklődtem a lakótelepi Jednotában. Kapunk! – jött a válasz –, de a biztonság kedvéért jobb, ha feliratkozol. Megmosolyogtam a helyzetet, és könnyűszerrel belementem a „játékba”. Hát ezért csengettünk 1989 novemberében kulcsokkal a kultúrház előtt?
A Zdroj, nemzeti vállalat 1949-ben országszerte már 420 üzletet üzemeltetett, két év múlva,1951-ben pedig 2342 üzlettel és mintegy hatezer alkalmazottal bírt.
Dunaszerdahelyen hivatalosan 1952-ben jegyezték be. Ennek nyomát a mai napig megtaláljuk a nyilvános cégjegyzékben. Érdekesség, hogy ugyanitt mindössze 2021-ben került törlésre, amikor mintegy két évtizede már csak „papíron” létezett.
„Zdroj, národný podnik v Dunajskej Strede” Bejegyezve: 1952. október 1-jén, törölve: 2021. október 13-án…” – a „Výpis z Obchodného registra Okresného súdu Trnava” alapján.
A Zdroj fő adminisztrációja Pozsonyban székelt, ahonnét tröszt jelleggel három regionális, de jogilag önálló igazgatóságot (Nyugat-, Közép- és Kelet-Szlovákiai Zdroj n.v.) és hat élelmiszer-nagykereskedelmi vállalatot fogtak össze. A vállalat Szlovákia-szerte széles üzlethálózatot fedett le, az egyes regionális vagy járási igazgatóságok jogi személyiséggel rendelkeztek, ugyanakkor ezek hivatalosan területi kirendeltségek („odštepný závod”) voltak, és hatáskörük, valamint kiskereskedelmi hálózatuk kiterjedésétől függően egy, de akár három járást fedtek le – a 2011. 05. 03-én megjelent „PRAMEN-ZDROJ: sieť samoobslúh v ČSSR” c. blogbejegyzés alapján. A Zdroj nemcsak az alkalmazottakról, az utánpótlásukról is gondoskodott. A Pozsonyi Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet a Zdroj és a Zelenina számára taníttatott ki elárusítókat, főként nőket.
Míg a Jednota a legkisebb településekre is eljutott, a Zdroj inkább a járási székhelyekre, városokra és nagyobb községekre összpontosított.
Az egyes régiók nagykereskedelmi tevékenységét a Zdroj nagykereskedelmi vállalatai irányították, amelyek jogilag önálló vállalatok voltak és járásonként raktárakkal rendelkeztek. A Zdrojon belüli zöldség- és gyümölcsbeszerzés nagykereskedelmi tevekénységét a Zelenina nemzeti vállalat irányította, amely járásonként fióküzemekkel bírt, önálló üzleteik elnevezése pedig „ovocie-zelenina” volt. A Zelenina dunaszerdahelyi járásbeli üzemének központját rendhagyó módon nem a járási székhely, hanem Dióspatonyban adta! A Zdroj a Jednotához hasonlóan – vagy éppen vele társbérletben – üzleteket, üzletközpontokat építtetett, s bár nem oly mértékben, mint a fogyasztási szövetkezet, de egyes üdülőközpontokban is fenntartott üzemegységeket.
A Zdroj dunaszerdahelyi üzemegységei anno – legalábbis a hetvenes, nyolcvanas években – a nyugat-szlovákiai Zdroj nemzeti vállalat 08-04-es számú galántai kirendeltségéhez tartoztak.
Dunaszerdahelyi üzleteiket a vállalat helyi ún. felügyelői irányították. Ezek a boltok jellemzően élelmiszer- és csemegeüzletek, kenyér és péksütemény, tej és tejtermékek, hús-hal-baromfi-kereskedések, cukrászda, illetve szuvenír és édességbolt voltak. Igazi reneszánszukat a hetvenes évek elején kezdődő panelprogram keretében felépült lakótelepek átadása után élték. Valószínűleg nem véletlen, hogy az ennél korábban átadott Észak I.-et mindig is a Jednota látta el! A lakótelepekkel együtt járulékos beruházásként üzletek és egyéb üzemegységek épültek, ahová jellemzően a belvárosi és főutcai kisboltok költöztek át. Elsőként az Óváros lakótelep készült el, a mai Vámbéry téren 1974-től 1976-ig több, különböző üzemegység nyílt meg.
A Zdroj Vámbéry téri élelmiszerüzletét 1976. július 29-én adták át – a „Múzeum obchodu” honlapja alapján.
Az Óváros – merthogy akkoriban inkább így élt a köztudatban – egyetlen élelmiszerüzlete hatalmas forgalmat bonyolított le, mi is ide jártunk bevásárolni. A templom téren lévő élelmiszer-jellegű boltok sokaságát a Jednota által üzemeltetett félkeszárú üzemegységen kívül a Zdroj adta. Így pl. a kenyér és péksütemény üzletet, a tej és tejtermékek boltját is. Előbbi volt a „kenyeres”, utóbbi pedig a „tejcsarnok” – ahol a félzsíros, kék zacskós tej két koronába került, éppen úgy, ahogy az ország bármely más pontján. A bolt pontosan azt kínálta, amit az elnevezése takart, közte pl. a kedvencemet: epres joghurtot visszaváltható háromdecis üvegben! Ugyanilyet árultak az élelmiszerüzletben is, továbbá mindent, ami egy élelmiszer-vegyesbolttól elvárható.
És volt még egy bolt, vagyis inkább büfé, ami talán a legjobban hasonlított a bevezetőben említett sorozatbéli helyszínre: az ún. „halas”!
Az illatvilágában is mámorító halbüfében nem csupán halat, hanem pl. salátákat is mértek, s ahol pár koronáért jóllakott az emberfia! – 15 deka szalámisat kérnék 5 deka csípőssel, hozzá két kiflit, meg „sárgamálnát”. Egy ilyen rendelést ma is megejthetnék bármelyik büfében, ám ugyanazt az ízvilágot, a hely egyedi, megismételhetetlen hangulatát és karakterét kemény eurókért sem kapnám viszont! Ez a „genius loci”, vagyis a hely szelleme.
A Vámbéry téren lévő boltokat a Zdroj két Fő utcai üzemegysége a baromfiüzlet és a cukrászda követte 1979-ben.
Bár a Városháza téri lakótelep a tervrajzok szerint a Keleti lakótelep részeként épült, én mindig is az Óvároshoz soroltam. Annál is inkább, mivel a Fő utcai blokkunkkal csaknem szemben állt, s így mind a „csibést”, mind a cukrászdát nap mint nap láthattam a szobám ablakából. De nemcsak láthattam, vasárnaponként puncsos süteményért és spiccért küldött le édesanyám a „cukiba”. A spicc evésének különleges technikája volt. Előbb leharaptam a tetejét, majd kiszippantottam belőle a finom tojáslikőrt. Minden gyerek így ette, a felnőtt gyerekek is! A cukrászda mellett lévő baromfiüzlet, annak 1991-es árverésekor mint a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat 250-04-es számú büféje szerepelt, amelynek vagyonkezelője a galántai Zdroj OZ 08-04-es üzeme – a Szabad Újság 1991. 03. 13-i „Árverésekre kerülő üzemegységek jegyzéke” alapján.
Az Óváros után a Keleti lakótelep épült fel, ahol városunk napjainkban legnagyobb Jednota üzlete eredetileg Zdroj csemege és élelmiszerüzletnek adott otthont!
Keleti lakótelep, Zdroj élelmiszerüzlet és csemegebolt. Készült 1975-1978 között, megnyitva 1979. február 21-én – a Múzeum obchodu honlapja alapján. Helyén napjainkban a Jednota Tempo szupermarketje üzemel.
Ugyanez volt a helyzet az Észak II.- és a Nyugati lakótelep esetében, itt viszont már jóval a lakótelepek elkészülte után került sor az üzemegységek kialakítására. Kivitelezőjük egyaránt a Járási Építőipari Vállalat volt. „Západon” mindössze 1986. november 12-én nyitották meg a mindenki által csak Merkúrként ismert Üzlet- és Szolgáltatások Házát, amely a kezdetekben Zdroj csemege- és élelmiszerüzletnek, a Jednota FSz. Merkúr nevezetű vendéglőjének, valamint a Járási Közszolgáltatási Vállalat műhelyeinek adott otthont.
Az élelmiszerüzletet a kilencvenes évek elején átvette a Jednota, az utóbbi réges-rég megszűnt.
Kétségtelen, hogy ez a mára ütött-kopott épületegyüttes az évek során sok mindent látott. Találkozhattunk itt pl. Zdroj hentesüzlettel, cukrászdával, illetve drogériával, varrodával, fodrászattal, de könyvtárral is. A szolgáltatóházban szabóság, nyomda, kozmetikai szalon, gyorstisztító, ruhakölcsönző szintén helyet kapott, valamint egy virágbolt és akvarisztikai szaküzlet.
Külsőleg nincs sokkal jobb állapotban az Észak II. lakótelep üzletkomplexuma sem, mégha látni is némi törekvést annak felújítására.
A szocreál kocka vagy modernista stílusban épült vasbeton szerkezetű szolgáltatóházat a nyolcvanas évek közepén adták át. Zdroj élelmiszerüzletnek, cukrászdának, valamint a 03-as számú postának és egyéb szolgáltatásoknak adott otthont. Itt 1986-ban a Kommunális Vállalat órajavító műhelyt is nyitott. Mindeközben a Sport utca túloldalán a Jednota már 1983-ban átadta élelmiszerüzletét. A Zdroj az új üzemegységeinek feltöltésére rendszeresen toborozta alkalmazottait. 1986-ban a két dunaszerdahelyi lakótelepi egysége mellett Bősön is nagyobb üzletközpontjuk nyílt:
„A Nyugat-szlovákiai Zdroj Vállalat 08-04-es számú galántai üzeme az újonnan megnyitott üzemegységeibe azonnali belépéssel felvesz: – csemegeüzlet-vezetőt, – elárusítónőket, – szakácsnőket, – pincéreket, felszolgálónőket, – takarítónőket. Érdeklődni lehet a vállalat személyzeti osztályán: Kádrové a personálne oddelenie Zdroj, odštepný závod 08-04 Galanta, ul. 29. augusta 566., vagy a következő címen: Stredisko inšpektorov, Vámberyho nám. blok. 4, Dunajská Streda…” – ÚjSzó, 1986. 05. 23.
A vállalat galántai OZ 08-04-es kirendeltsége, ahová a dunaszerdahelyi járásbeli üzleteik is tartoztak mindeközben az élen járt a nyugat-szlovákiai Zdroj nemzeti vállalat egyes üzemei közt. Ki gondolta volna, igaz?
„A Zdroj tröszt galántai üzeme az elmúlt évi eredményei alapján a nyugat-szlovákiai kerület tíz Zdroj üzemének szocialista versenyében az első helyen végzett, s megkapta a vállalat igazgatójának Vörös Zászlaját. A galántaiak sikeresen helytálltak a tervfeladatok teljesítésében, a kis- és nagykereskedelmi forgalmat tavaly magasan túlteljesitették. A jó eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult a dolgozók kezdeményezése. A szocialista munkaversenybe az üzem mind a 617 dolgozója bekapcsolódott…” – ÚjSzó, 1986. 06. 17.
1988 után a Zdroj, mint ahogy minden addigi nemzeti vállalat jogilag állami vállalattá transzformálódott. Megint csak a Jednotával való párhuzam kedvéért, a Zdroj a Csallóközi Vásárokban is rendszeresen letette kézjegyét. Az alábbi kis szösszenetből kiderül, hogy a libamáj már akkoriban sem volt olcsó mulatság:
„A minap a csallóközi vásárban jártam. Illatos pecsenye, kolbász és sült libamáj csalogatta a vásárlóközönséget. A Zdroj dunaszerdahelyi 001-04-es számú üzletének alkalmazottai udvariasan kiszolgáltak. Elég drága a libamáj, de nem sokallottam a 63 koronát ezért a több mint 10 dekagramm finomságért…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1989.10.29.
A rendszerváltás után a Zdroj napjai – legalábbis addigi struktúrájuk szerint – meg voltak számlálva.
„A kommunista rezsim bukása után a vállalatot regionális fiókokra osztották fel, amelyeket később privatizáltak. Az 1990-es években megpróbáltak önállóan működni, különféle szövetségeket, saját hálózatokat hoztak létre, mint például a Verex, a Mavop, a Prima Zdroj vagy a Sama és mások, vagy fokozatosan feloszlottak. Legtöbbjük a CBA márkanév alatt működő vágbesztercei Spona Zdroj hálózatában kötött ki, amely 2011-ben közel ezer üzletet üzemeltetett CBA SK néven. Vagyis, amit az állam annak idején kisajátított és egyesített, az 1989 után szétesett, majd újra egyesült a CBA SK, a CBA Slovakia vagy a CBA Verex csoportokban és más, kisebb láncokban…” – a retazce.wordpress.com 2011. 09. 19-én keltezett, „CBA je pohrobkom komunistickej siete Zdroj ktorý poskladali z vyvlastnených predajní” c. bejegyzése alapján.
A CBA tehát gyakorlatilag ugyanazt a lépest húzta meg, amit az állam 1948 után.
Az ország több pontján úgy „kebelezte be” a Zdroj üzemegységeit, hogy azzal – bár agóniában lévő, de alapjában véve jól kiépített üzlethálózatot nyert. Dunaszerdahelyen 1991-ben több üzletüket elárverezték, három élelmiszerüzletüket – a Keleti-, a Nyugati- és az Észak II. lakótelepen átvette a Jednota, a többi üzemegység pedig magánkézbe került. A Fő utcai cukrászda például sokáig Švejk néven söröző volt, napjainkban pedig pékség, míg a szintén Fő utcai „csibés” legújabban kávézó és fagylaltozó lett. Mindössze az Észak II. lakótelepen lévő nagykereskedésük maradt egy ideig hírmondónak, amit 1993-ban „Cash & Carry” néven nyitottak meg:
„A galántai ZDROJ értesíti a kis- és nagykereskedőket, hogy Dunaszerdahelyen, az Észak II. lakótelepen megnyitotta CASH & CARRY élelmiszer, cigaretta és piperecikk nagykereskedelmi üzletét. Nálunk vásárolhatnak logolcsóbban nagykereskedelmi áron. Jöjjenek el, és győződjenek meg róla. Cím: CASH and CARRY, Sídlisko Sever II., 929 01 Dunajská Streda” – ÚjSzó, 1993. 11. 30.
Bár megváltozott jogviszonyban és névvel, de tudtommal napjainkban ez az egyetlen megmaradt Zdrojhoz köthető bolt városunkban.
Az Észak II. lakótelepen lévő diszkontáruházat a Nitrazdroj Rt. működteti, amely: „egy hagyományos, hazai, szlovák kereskedelmi lánc. 1994. február 26-án alapították, és élelmiszerek nagy- és kiskereskedelmi forgalmazására és értékesítésére összpontosít. A Nitrazdroj Rt. a CBA nemzetközi franchise tagja. Több mint 500 alkalmazottat foglalkoztat a Nyitrai és a Nagyszombati kerület öt városában, köztük Dunaszerdahelyen.
A Nitrazdroj áruházlánc változatos választékban kínál népszerű CBA sajátmárkás termékeket…” – olvasható többek közt a Nitrazdroj Részvénytársaság honlapján.
Persze, ez itt nem a reklám helye, hanem az emlékezésé! És úgy tartják, akkor hiteles az emlékezés, ha közben képesek vagyunk felidézni magunkban a város egykori üzleteinek jellegzetes illatát. Lelki szemeink előtt látjuk kedvenc trafikunk elárusítónőjének mindig precízen, kontyba tűzött haját, vagy a húsboltunk pocakos hentesét, ahogy éppen bárdjával lesújt a csontos sertéskarajra. Mert Dunaszerdahely történelme nemcsak utcák és terek, szobrok és épületek, hanem az üzletek, s azokat élettel megtöltő emberek múltja is…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla
Szerda-Helytörtnelem 18. – Az Agrofrigor
Szerda-Helytörténelem 19. – A Mäsospol
Szerda-Helytörténelem 20. – A Nehézgépgyár