Reklám
Képek es videó: Soós Bertalan. Archív felvételek a szerző gyűjteménye.
A napjainkban Istermeat Részvénytársaság néven működő húsfeldolgozó vállalat – korábbi olvasatban húskombinát vagy húsfeldolgozó kombinát – kezdetei 1984-re nyúlnak vissza, amikor a Pódafai úton átadásra került a pozsonyi székhelyű Nyugat-szlovákiai Húsfeldolgozó Vállalat (Západoslovenský mäsový priemysel, národný podnik Bratislava) dunaszerdahelyi üzeme. A húsgyár építése 1975 decemberében kezdődött, fő kivitelezője a Stavoindustria nemzeti vállalat pozsonyi, majd annak nagyszombati részlege volt. A technológiai berendezéseket a Hradec Králové-i Strojobal nemzeti vállalat szállította, illetve szerelte össze, az üzem tervdokumentációját pedig a Potravinoprojekt nemzeti vállalat brünni irodája készítette.
Az építkezés befejezésének határidejét 1978 novemberére jósolták, a húskombinát azonban csak jóval ezután, mintegy hat év múlva készült el. Már a kezdeti időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy az építkezés ütemét nem lehet tartani, 1981-re jóformán csak az üzem tartófalai álltak. A múlt rendszerben sem ment minden zökkenőmentesen, a tervdokumentáció az építkezés kezdeti szakaszában ugyanis hiányos volt. A munkálatokat tovább késleltette, hogy az építkezés egyes szakaszait csak megfelelő időjárási viszonyok között lehetett elvégezni. Valamint, hogy a húskombinátot építő korábbi kivitelező, a pozsonyi Stavoindustria átadta az félkész üzem építését a vállalat nagyszombati részlegének.
Tehát ismét egy ma is létező vállalathoz látogatunk el, fő témánk pedig a húsfeldolgozás lesz.
Merthogy lehet hús nélkül élni, de minek? Kissé ironikusan, hús nélkül szegényebbek lennénk a vasárnap reggeli klopfolásokkal is, továbbá a majonézes krumplisaláta mellé tálalt ünnepi falatokkal, s persze hús nélkül nem lenne „kolbászból a kerítés” sem! Egyes szövetkezetek rendelkeztek ugyan vágóhíddal, de korábban sem Dunaszerdahelyen, sem a járásban nem volt nagyobb kapacitású húsfeldolgozó üzem, miközben intenzív állattenyésztés, vagyis hústermelés folyt.
A kitermelt húst a járáson kívüli vágóhidakon kellett feldolgozni, Pozsonyban, Modorban, Nyitrán vagy Aranyosmaróton.
1976-ban a Dunaszerdahelyi járás hentesüzleteinek, vendéglátóipari és üzemi étkezdéinek javarésze a főváros vágóhídjairól kapta az árut. Ez nemcsak szállítási bonyodalmakkal, de kizárólagossággal is párosult. Ha valami oknál fogva a kelleténél kevesebb húst dolgoztak fel, abból elsőként a fővárosi piacokat látták el, s csak másodsorban a vidéki megrendelőiket.
Többek között ezért is volt indokolt Dunaszerdahelyen egy ipari jellegű húsfeldolgozó üzem felépítése.
„Húskombinát épül Dunaszerdahelyen, amely naponta hetven szarvasmarhát és ötszáz sertést juttat majd a piacra” – adta hírül a Szabad Földműves 1976 szeptemberében. Elsődleges célként a Dunaszerdahelyi járást, továbbá részben a fővárosi piac ellátását jelölték meg, s a tervek szerint az egyik legmodernebb húsfeldolgozó üzem lenne Csehszlovákiában.
„Voltak, vannak is olyan hangok, hogy kevés a hús, és a vidéki hentesüzletekben olykor napokig-hetekig nem kapni, illetve csak dugáruként lehet vásárolni kimért húst. Valóban: miért nincs hús, ha van? Mert ahogy azt húsellátóink is belátják, megszakad, meghibásodik a kapcsolat a termelők és a feldolgozók között, illetve húsfeldolgozó üzemeinkben olykor-olykor becsúszik valamilyen technikai hiba. A megoldás tehát pusztán szervezés kérdése. Többek között ezért is épül Dunaszerdahelyen húsfeldolgozó üzem. A járás területén százezer ember él, e százezres tömeg, valamint az átutazó turisták húsellátásának teljes – kellő színvonalú, minőségű és idejű – kielégítése, s a járás területén felnevelt szarvasmarha és sertések gazdaságosabb feldolgozása érdekében épül ez a húsgyár, amely remélhetőleg képes lesz nemcsak a járás lakosságának, de a főváros néhány tízezres lakótelepének húsellátására is…” – Szabad Földműves, 1976. 09. 04.
„A majdani húskombinát építkezésének felelőse, Pásztor Árpád: – Az építkezést ’75 decemberében kezdtük meg. Kivitelezője a Stavoindustria Bratislava, a technológiai rész fő kivitelezője a Strojobal Hradec Králové, a terveket pedig a Potravinoprojekt Brno készítette. Az összberuházási költség 146,4 millió korona, a húskombinát összköltsége 173,4 millió korona. Az építkezés befejezése a jóváhagyott tervek alapján 1978 novembere. Ezidáig a földmunkákat, az esőlevezető-, az ipari- és egyéb csatornahálózatok kivitelezését végeztük el. Jelenleg ezen kívül a melléképületeken dolgozunk. A főépületek építését idén szeptemberben kezdjük meg. Ami a határidő betartását illeti, pillanatnyilag az építkezés legnagyobb hiányossága, hogy nincsenek előkészítve, azaz nem teljesek a tervek. Az átadáskor 309 alkalmazottal kezdünk. Többségük szakképzett lesz, hiszen a Pozsonyi Húsfeldolgozó Vállalat, amelynek üzemegysége leszünk, már most számol a képzett szakmunkaerő-szükséglet kielégítésével. Az üzem évi termelési terve mintegy 14 ezer tonna csontozott hús és 2500 tonna egyéb termék, például vizes és tartós szalámiféle, kolbász, diétás és füstölt árú stb. előállítása. Hogy üzemünk technológiája – amely Hodonín után második azonos rendszerű az országban – a mai viszonyokhoz mérten korszerű, ezt bizonyítja, hogy élősúlyban 23 ezer tonna vágómarhát, illetve sertést leszünk képesek feldolgozni…” – Szabad Földműves, 1976. 09. 04.
A Dunaszerdahelyi járás állattenyésztői ezidőtájt egyre nagyobb részt vállaltak az ország húsellátásában,
ezzel együtt pedig a hatodik ötéves tervhatározat gyakorlati megvalósításában, miszerint a következő években az országnak minden polgára évente átlagosan 85 kg húst fogyaszthat majd. Míg járásunk 1970-ben mintegy 14 ezer tonna húst adott az országnak, 1975-re ez a szám 22 500 tonnára növekedett, 1980-ban pedig már 38 ezer tonna volt. A húskombinátnak ekkorra már készen kellett volna lennie, azonban az 1981 szeptemberére kitűzött póthatáridőt sem tudta tartani a kivitelező vállalat. „Kérdőjeles póthatáridő, avagy költséges játék a türelemmel” – írta 1980 novemberében az ÚjSzó vasárnapi kiadása.
„Hat évvel ezelőtt került sor az ünnepélyes alapkőletételre. Az építkezés adatait hirdető táblán akkor kicsit büszkén az állt: befejezés 1978-ban. És még valami volt azon táblán: kivitelező – a Stavoindustria pozsonyi üzeme, 1980-at írunk, és a szerdahelyi húskombinát még mindig épül. Az eredeti határidó óta két év telt el, az újabb, a póthatáridő 1981 szeptembere. És minden jel azt mutatja, hogy az új átadási terminus is kérdőjeles…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1980. 11. 02.
Holott a húsgyárra égető szükség mutatkozott, ezért az illetékes elvtársak zúgolódni kezdtek.
Ennek oka pedig, hogy a Dunaszerdahelyi járásban felnevelt állatokat a pozsonyi, a modori, a nyitrai vagy az aranyosmaróti vágóhídra kellett „utaztatni”, ami rendkívüli többletöltséggel járt. Naponta 1000 darab sertést és 80 darab szarvasmarhát kellett átlagosan 140 km távolságra szállítani. A szállítást egy gépkocsipark 42 alkalmazottja bonyolította le, körülményesen és meglehetősen drágán. Akkoriban több ilyen transzportot láttam, s az ilyen járműveket gyermeki kajánságomban „búbecés” kamionnak neveztem el.
„Végh Zsigmond, a beruházó kivitelezési csoportjának vezetője: – Közben az építkezés gazdát cserélt. Az egykori fő kivitelező, a pozsonyi Stavoindustria átadta az építkezést a Stavoindustria nagyszombati üzemének. A stafétaváltás inkább csak késleltette az amúgy is döcögő építkezést. A váltás meglehetősen hosszúra nyúlt és ami talán a legszomorúbb: az új kivitelező „beugrásával” sem fordult jobbra az építkezés sorsa. Legnagyobb gond a kőműveshiány. Volt úgy, hogy csak három kőműves dolgozott az építkezésen. A kivitelező, az eredeti és az új is eddig általában kapacitáshiányra hivatkozott.
A húskombinát 42 épületegységből tevődik össze, néhány épületegységben már folyamatban van a technológiai berendezés szerelése. Amint erre lehetőség nyílt, a kolíni ČKD hozzálátott a kazánok szereléséhez. A kolíniakat külön köszönet illeti, mert valóban nagyon nehéz körülmények között kezdték el a szerelést, sokszor bizony a félig kész épületekben hó hullott rájuk. Ugyanez mondható el a Hradec Králové-i Strojobal vállalatról. Az építkezés akadozása természetesen nehezíti a többi kivitelező vállalat munkáját. A Stavoindustria ugyan valamelyest feltöltötte a létszámot – jelenleg 8 kőműves és 34 segédmunkás dolgozik, de ha józanul mérjük fel a helyzetet, arra a következetesre kell jutnunk, hogy nagyon nehéz lesz ezt a határidőt – immár a másodikat megtartani. A beruházás érteke 166,1 millió korona, az eddig beépített érték 55 millió korona…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1980. 11. 02.
A húsgyár mögött napjainkban intenzív vasúti közlekedés folyik, nem volt ez másként a kombinát építése, majd átadása után sem.
Talán csak kevesen tudják, hogy a Metrans Danubia Rt. konténertermináljának területét gyakorlatilag az egykori Dunaszerdahely–bősi vízi erőmű vasúti iparvágány ún. átadóállomásától örökölte. Napjainkban a Metrans 1-es vágánya tulajdonképpen megegyezik az átadóállomás átmenő vágányával – ami anno a 63-as úton túl folytatódott. Csehszlovákia egykor leghosszabb iparvágányán 1981. július 1-jén indult meg a forgalom, vagyis mintegy három évvel a húskombinát elkészülte előtt. Apámmal, aki hozzám hasonlóan szintén vasutas volt, anno többször bejártuk a bősi vágány nyomvonalát.
Így történhetett, hogy láthattam a húsgyárat félkész állapotban, aztán persze üzemidőben is.
A megtermett szovjet típusú Szergej dízelmozdony, vagy húsz rakott cementtartályos kocsijával ott cammogott a leendő gyár mögött. A bősi iparvagány – amelynek terveim szerint egy külön epizódot szentelek majd – nagyjából egy évtizedig „élt”, aztán sokáig elfeledve pusztult, mígnem 2006-ban felkeltette Csipkerózsika álmából a cseh Metrans dunaszerdahelyi leányvállalata. A mintegy 17 kilométeres szakaszból azonban csak 2,4 km maradt meg.
A dunaszerdahelyi húsfeldolgozó üzemet végül csak 1984-ben sikerült átadni,
majd három évvel később komoly hűtőházzal egészült ki. Az üzemet egyébként a legtöbben „mäsokombinátnak” hívták itt a Csallóközben. Hogy miért? Hát mert nálunk a virsli az „párky”, a mustár meg „horčica”. A nyolcvanas években közel 300 dolgozót foglalkoztató húskombinát a pozsonyi húsipari vállalathoz tartozott, és a Dunaszerdahelyi járáson kívül a fővárosba is szállított húst és húskészítményeket. Nagy Rudolf és Mag Gyula, „A Dunaszerdahelyi járás múltja és jelene” c. könyve így ír a húskombinátról:
„A járás legújabb, agrártermékeket feldolgozó üzeme a dunaszerdahelyi Húsfeldolgozó Üzem. A pozsonyi húsipari vállalathoz tartozik. 1984-ben adták át, építésének költségei 142 millió koronát tettek ki. 280 dolgozót foglalkoztat…”
173,4 millió, 166,1 millió, 142 millió csehszlovák korona. Vajon melyik forrásnak lehet hinni?
1989. január 1-től a dunaszerdahelyi húsgyár pozsonyi anyavállalata „PRIEMYSELNÝ KOMBINÁT, štátny podnik Bratislava” néven állami vállalat lett, 1992-ben felszámolás alá került, majd 1996-ban törölték a cégjegyzékből. Mindeközben a dunaszerdahelyi húsgyár 1992-től külön utakon járva, DUMAS néven részvénytársaság lett.
DUMAS Részvénytársaság
A dunaszerdahelyi húskombinátot a privatizáció első hullámában alakították át részvénytársasággá, azzal a céllal, hogy a későbbiekben részvényeinek több mint a felét pályázati úton értékesítik. A cégjegyzék szerint 1992. május 1-jén került bejegyzésre – ugyanott törölve: 2015. április 17-én. A vállalat többségi részvénycsomagját a Nemzeti Vagyonalap birtokolta. 1994 februárjában Vladimír Mečiar kormánya, közvetlenül a bukása előtt, az eredeti elképzelést megváltoztatva, nyilvános verseny nélkül, a névérték tizenöt százalékáért eladta a pozsonyi Kika Market Kft.-nek – az ÚjSzó, 1994 júniusában megjelent „Magánkézben a húskombinát” c. írása alapján.
„A vállalat jelenlegi tulajdonosi összetétele következőképpen néz ki: a 238 454 darab részvény 53,8 százaléka a Kika Marketé, 33 százaléka a befektetési alapoké (közülük a legnagyobb a VÚB Kupón 12 százalékkal) végül pedig 10% 1900 kisrészvényes közt oszlik meg…” – ÚjSzó, 1994. 06. 02.
„A részvénytársaság első közgyűlését 1994. május végén tartották Dunaszerdahelyen. Amint arról Weisz Árpád igazgató (és egyben az igazgatótanács elnöke) a közgyűlésen beszámolt, a húsiparban komoly kapacitásfelesleg tapasztalható, mert a 27 nagy húskombinát mellett két év alatt kétszáz kisvágóhíd jelent meg. Ezt a dunaszerdahelyi vállalat is megsínylette, lényegében csak félkapacitással működik. Két év alatt 116 embert voltak kénytelenek elbocsátani, így múlt év végére alkalmazottaik száma 300-ra csökkent. A beszámolóból az is kiderült, hogy a vágáson és a húsfeldolgozáson kívül a vállalat mélyhűtéssel, az állami stratégiai készletek tárolásával és külkereskedelemmel is foglalkozik…” – ÚjSzó, 1994. 06. 02.
A dunaszerdahelyi húskombinátot többször is a felszámolás fenyegette. Erre a sorsra jutott pl. a nyitrai és a komáromi húsipari vállalat, aminek köszönhetően a piacon maradt vállalatok mozgástere bővült. A DUMAS tevékenységét kiszélesítve bérbe-, illetve eladta egyes ingatlanjait. Például az Unilever 4 millió koronáért náluk tárolta jégkrémeit. A húskombinát ugyanakkor eladta a korábban az állatok felvásárlására szolgáló épületét, amelyre 6,2 millió koronáért találtak vevőt. A DUMAS üzemi boltjában a lakosság számára kínálta termékeit, mindezt kedvezményes vásárlási lehetőséggel.
1995-ben újabb tulajdonosváltás történt a DUMAS húskombinátban.
A Kika Market Kft. többségi részvénycsomagja ekkor a pozsonyi Agroinvesthez került, amely ebben az időben a Poľnobanka befektetési társaságé volt. Nagy György, a DUMAS kereskedelmi igazgatója szerint a tranzakció tovább stabilizálta a kombinát helyzetét – az ÚjSzó 1995. 09. 27-i cikke alapján. Néhány év múlva az üzem ismét tulajdonost, de ezúttal nevet is cserélt, és az egyik legjelentősebb szlovákiai húsipari vállalat, a rimaszombati székhelyű Tauris Részvénytársaság leányvállalata lett.
Tauris Danubius Részvénytársaság
A cégjegyzék alapján bejegyezve 1999. május 27-én. Az üzem vezérigazgatója a húskombinát korábbi vezetője, Weisz Árpád maradt. A hospodarskyklub.sk „Prierez rozhodujúcich udalostí v TAURIS, a. s., Rimavská Sobota” c. ide vonatkozó bejegyzései alapján: „1999-ben megalakult a dunaszerdahelyi Tauris Danubius a.s. vállalat, amivel a Tauris kivásárolta a gyártóüzemet a csődeljárásból.” Ugyanebben az évben „megújult a Tauris Danubius húskombinát, hűtött és fagyasztott húsokra vonatkozó EU-országokba történő exportengedélye.” Továbbá, hogy: „2003-ban kezdődött a Tauris Danubius Rt. gyártócsarnokainak teljes rekonstrukciója, a célkapacitás 200%-os növelésének érdekében.”
2003/2004 fordulóján a dunaszerdahelyi húsüzem komplex felújításon esett át.
„A fő termelési létesítmény hat hónapos rekonstrukciós munkálatai, valamint a technológiai berendezések és a hűtőberendezések átfogó cseréje után 2004. február óta ismét vágnak vágóállatokat a dunaszerdahelyi Tauris Danubius vállalatnál. A beruházás teljes költsége körülbelül 350 millió koronát tett ki, és elsősorban a vágási kapacitások növelésére, valamint az uniós követelményeknek megfelelő higiéniai előírások betartására irányult. A technológiai berendezések rekonstrukciója és cseréje után a sertésvágósor óránkénti kapacitása eléri a 360 darabot. A szarvasmarha-vágósor jelenleg óránként 15 állat levágására képes. A sertésvágósor sajátossága az úgynevezett gázzal történő humánus leölés…” – hnonline.sk, „Tauris Danubius modernizoval porážkové linky”, 2004. 03. 21.
Közvetlenül a dunaszerdahelyi húskombinát területén a Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskola oktatási központot tartott – s tart – fenn, ezáltal is biztosítva a vállalat számára a munkaerőt. A 2005/2006-os tanévre pl. a következő szakokra hirdetek felvételt: cukrász, fodrász, ruhakészítő – női ruhák, javítóműszerész – közúti gépjárművek, szakács és szakácsnő, pincér és felszolgálónő, valamint:
„Hentes – az ezen szakra felvételt nyert diákoknak a Tauris Danubius húskombinát szerződésében garantálja az alábbi juttatásokat: havonta 300 Sk zsebpénz, ingyen munkaruha és cipő, ill. előszerződés az iskola elvégzése után biztosított állandó munkaviszonyról…” – ÚjSzó, 2004. 12. 22.
A vállalat 2012. február 7-ig üzemelt Tauris Danubius Rt. néven, majd a cégjegyzék szerint február 8-tól a húskombinát Istermeat Rt. néven folytatta tovább. A húsüzem specialitása napjainkban a mangalica hús és az abból készült hústermékek, amit a Magyar Alföldről származó sertésfajta a Csallóközben való ismételt meghonosításának köszönhetnek.
Istermeat Részvénytársaság
Ezen a néven ismerjük napjainkban is a húsüzemet, amely azonban saját történetét a nyolcvanas évektől eredezteti:
„Az Istermeat vállalat gyökerei az 1980-as évek közepéig nyúlnak vissza, amikor az üzem megnyitotta kapuit, és elkezdte a hús és húskészítmények gyártását. A következő jelentős mérföldkő a 2004-es év volt, amikor a vállalat teljes körű átalakítások esett át. Azóta folyamatosan beruházunk technológiai parkunk felújításába, így garantálva a legmodernebb és leggyorsabb csomagolási folyamatot a legszigorúbb higiéniai és húsminőségi feltételek mellett…” – a vállalat weboldala alapján.
A húsüzem napjainkban 9,3 hektáron terül el, gyártócsarnokaik területe 22 000 m², ahol több mint 220 dolgozót foglalkoztat.
Az Istermeat saját farmjairól, és a vele szoros együttműködésben lévő helyi tenyésztőktől szerzi be az állatokat, ezáltal garantálva minden húsdarab eredetét és útját. A saját vágásnak, a helyben történő darabolásnak és gyártásnak köszönhetően teljes mértékben ellenőrzésük alatt tartják az egész feldolgozási folyamatot, így biztosítva a hús és húskészítmények frissességét, minőségét és eredetét. A húsüzem saját márkája a „Kukkonia Meat”, ami mögött a csallóközi tenyésztőkkel kötött együttműködés áll. Az Istermeat saját húsboltot tart fenn többek közt az üzem területén, valamint Dunaszerdahelyen, a Kukučín utcában. A vállalat a DAC egyik kiemelt szponzora…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla
Szerda-Helytörtnelem 18. – Az Agrofrigor
Szerda-Helytörténelem 19. – A Mäsospol
Szerda-Helytörténelem 20. – A Nehézgépgyár
Szerda-Helytörténelem 21. – A Zdroj
Szerda-Helytörténelem 22. – A Mezőgazdasági Építővállalat
Szerda-Helytörténelem 23. – A kenyérgyár
Szerda-Helytörténelem 24. – Az Agrokémiai Vállalat
Szerda-Helytörténelem 25. – Az Obal
Szerda-Helytörténelem 26. – A Kék Duna áruház