Képek és videó: Soós Bertalan. Archív felvételek a szerző gyűjteménye.
Főutcai blokkunkkal szemben állt annak idején a vállalat igazgatósági épülete. Tetején, az utcafront felől betűk sorakoztak, amelyek éjjel világítottak is. Később, amikor megtanultam olvasni, a betűhalmaz összeállt a fejemben: „POĽNOHOSPODÁRSKE STAVBY národný podnik”. Az épület két oldalán kapott helyet az üzem köralakú emblémája: a „PHS” betűk felett stilizált háztetőt formázva. Majd, amikor nemzeti vállalatból állami vállalat lett, a „národný” feliratot „štátnyra” cserélték, ám azok a betűk kissé elütöttek a többitől. Megfigyeltem, a vállalat mennyire adott az épület megjelenésére! Ha az egyik betűben történetesen kiégett a neoncső, már másnap szorgos munkások igyekeztek a tetőre orvosolni a problémát.
Végül a teljes felirat eltűnt, az üzem felszámolás alá került, miközben tokkal-vonóval a Pódafai útra költözött. Az épület kis idő múlva átadta a helyét az adóhivatalnak. Emlékszem egy vicces sztorira, még kisgyerekként lerajzoltam a DAC címerét, viszont elrontottam a feliratot rajta. A „DAC Poľnohospodár” helyett „DAC Poľnohospodárske stavbyt” írtam rá. Ott volt előttem nap mint nap az a felirat, sárgás-zöldes fénye bevilágított a szobámba, szóval kellőképpen belémégett. Apropó DAC, az 1981/82 szezonban minimum három játékosa a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalatnál dolgozott, legalábbis „papíron”. A PHS természetesen a DAC egyik patronátusa volt a sok közül, de a vállalat saját futballcsapattal is rendelkezett, akik főként a rendszeres honvédelmi és sportnapokon csillogtatták meg tudásukat.
Ezúttal tehát a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat történetét idézzük fel – vagy ahogy régebben hívták: Hidromeliorációs Vállalat.
A hidromelioráció a mezőgazdasági vízgazdálkodás és a talajjavítás azon ága, amely a talaj vízháztartásának mesterséges szabályozását foglalja magában a termőképesség növelése érdekében. A kifejezés a görög „hüdór” (víz) és a latin „melioratio” (javítás) szavakból tevődik össze.
Csehszlovákia mezőgazdasági – hidromeliorációs – építővállalatairól általánosságban elmondható, hogy vízrendezési, öntözési és lecsapolási munkákra szakosodott cégek voltak, amelyek a 20. század második felében, különösen az 1960-as és 1980-as évek között élték fénykorukat.
Történetük szorosan összefüggött a szocialista mezőgazdaság intenzifikálásával, a kollektivizálással és a nagybani termelésre való átállással. Ezek olyan állami nagyvállalatok voltak, amelyek országos, kerületi vagy járási szinten koordinálták a nagyobb beruházásokat, például a modern öntözőrendszerek kivitelezését.
A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat építette egyebek mellett a községek, szövetkezetek jellegzetes gömb alakú víztornyait – más néven a hidroglóbuszait. Nemcsak a Csallóköz rónáin, hanem azon túl is találkozhatunk velük.
A vállalat mozgástere ugyanis bőven túltett a Dunaszerdahelyi járáson, s szinte az egész Nyugat-Szlovákiát lefedte. Öntözőrendszereket hoztak létre, illetve minden olyan egységet és ingatlant, ami a vízzel és az öntözéssel kapcsolatos. Korabeli hirdetés az ÚjSzóban:
„A pozsonyi Poľnohospodárske stavby dunaszerdahelyi fióküzeme szabad kapacitással rendelkezik hidroglóbusz építő-szerelő munkák elvégzésére minden nagyságban.” – Vasárnapi ÚjSzó, 1970. 02. 22.
A hidroglóbusz egy jellegzetes, acélszerkezetű víztorony, amelynek legfőbb ismertetőjegye a karcsú tartóoszlop tetején elhelyezkedő, többnyire gömb alakú víztartálya.
Nemcsak funkciójukat látják el mind a mai napig, hanem egyfajta tájékozódási pontként is szolgálhatnak a Csallóköz tükörsima horizontján. Gyermekeink egy-egy autóút során előszeretettel számolják a „gömböket”, amiket a rajtuk megcsillanó napocska „simogat”. Be kell, hogy valljam, az én gyengéim is, viszont egykori kedvencem mégsem gömb alakú volt, hanem ovális. Talán mert a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat víztornya egyedi építmény hírében állt. Közelében épült fel a dunaszerdahelyi PHS 04-es részlege – de erről majd később…
A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat a hetvenes évek elején mint a pozsonyi PHS dunaszerdahelyi fióküzeme tevékenykedett, rendszeresen toborozva alkalmazottait a környék építkezéseire.
A Poľnohospodárske stavby n. p. Bratislava már a hetvenes évek elején „nagyon jó kereseti lehetőséggel” csábította az érdeklődőket dunaszerdahelyi üzemének építkezéseire. Építésvezetőket 2500-3000 korona havi fizetéssel, mestereket, akkordbérben dolgozókat, ácsokat, kőműveseket, munkásokat. Hogy mekkora területet fedtek le, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Galántai-, Érsekújvári-, sőt a Lévai járás területén kivitelezett építkezéseikre is kerestek szakembereket. Agitációs apróhirdetés az ÚjSzó vasárnapi kiadásában:
„Garam völgyében lakó elvtársak, hívunk benneteket az oroszkai cukorgyár, valamint a most induló párkányi építkezésekre. Továbbá a királyrévi nagy építkezésre. Építésvezetők, mesterek, akkordbérben dolgozók jelentkezzenek személyesen vagy írásban Dunaszerdahelyen az ROH elnökénél…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1971. 01. 24.
Tudtad? 1976-ban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium döntése értelmében megalakult a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat dunaszerdahelyi székhellyel. Már nem a pozsonyi PHS egyik részlegeként tekintettek rá az emberek, hanem egy önálló csallóközi vállalatra. Fordult a kocka, a sors fintora pedig úgy hozta, hogy a dunaszerdahelyi vállalat 02-es részlegének székhelye éppenséggel Pozsonyban rendezkedett be, onnan koordinálva a főváros környéki építkezéseit.
A vállalat eleinte a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számára szükséges beruházások kivitelezésében jeleskedett, a későbbiekben azonban ez a tendencia elbillenni látszott a polgári épületek felé.
„Fennállása óta a vállalat gyorsan fejlődött. Azok az értékek, melyek a vállalat anyagi-műszaki bázisát biztosítják, 1977-ben mintegy 52 millió koronát tettek ki, 1985-ben pedig ez elérte a 130 millió koronát. Ezeket az eredményeket az irányítás színvonalának emelésén és a jobb munkaszervezésen kívül az alkalmazottak életkörülményeinek javításával érték el, ezzel is növelve a dolgozók érdeklődését a vállalat iránt. Ezt bizonyítja az alkalmazottak számának növekedése is…” – Nagy Rudolf és Mag Gyula – A Dunaszerdahelyi járás múltja és jelene c. könyv alapján.
A Mezőgazdasági Építővállalat elsődleges feladata az öntözőhálózatok infrastruktúrájának, valamint a hozzá tartozó gépházak építése volt. Úgyis, mint pl. a királyfiakarcsai, várkonyi, bősi, nagymegyeri és izsapi öntözőberendezéseké. De ugyanebben az időszakban a lúcsi farmot, a Mäsospol ollétejedi baromfihizlaló-, illetve társkivitelezőként a szarvasmarhatelepet, a füzespusztai anyadisznótelepet, a padányi mezőgazdasági kombinátot is a PHS dunaszerdahelyi szakemberei építették. A vállalat saját beruházásai keretében is épített, merthogy nem is egy, hanem rögtön négy részlege működött az idők során, plusz igazgatóságuk a Fő utcán.
Kutatásaim során gyakran bukkanok álláshirdetésekre, ám meg kell, hogy mondjam, a PHS alkalmazottakat toborzó „hadműveleteinek” mennyisége még engem is meglepett. Olyat pedig, ahol a munkásokat üzemi lakások kiutalásával csábították volna, talán még egyet sem találtam. Apróhirdetés, immár az önálló dunaszerdahelyi vállalat idejéből:
„A Mezőgazdasági Épitővállalat 01-es számú dunaszerdahelyi üzemének igazgatósága azonnali belépéssel felvesz a dunaszerdahelyi, somorjai és nagymegyeri üzemegységbe: építésvezetőket és művezetőket. Továbbá nagyobb számban felvesz: kőműveseket, ácsokat, segédmunkásokat és gépészeket. Kereseti lehetőség teljesítmény szerint az új bérezési rendszer alapján. A munkahelyekre az utazás az üzem autóbuszával történik, továbbá a közeljövőben dolgozóink részére üzemi lakásokat utalunk ki. Az érdeklődők az üzem káder- és személyzeti osztályán jelentkezzenek, 3. emelet. 312. számú ajtó. Toborzási terület: Dunaszerdahelyi járás…” – ÚjSzó, 1979. 03. 14.
A vállalat 01-es üzemének autóparkja, garázsai és raktárai a kezdetekben – de tulajdonképpen már a pozsonyi PHS dunaszerdahelyi fióküzeme idején is a Múzeum utcában, a Csallóközi Múzeumnak otthont adó Sárga kastély mögött terültek el. A köznyelv az udvart „Ki mit tudnak” hívta.
1985. szeptember 25-én került sor Dunaszerdahelyen a TESLA üzem új épületcsarnokának ünnepélyes alapkőletételére a Csallóközi Múzeum mögött, ahol addig a Dunatőkési Állami Gazdaság és a Mezőgazdasági Építővállalat garázsai voltak – írtam a TESLA nemzeti vállalatról szóló epizódunkban. A TESLA 02-es üzeme, vagyis a Progresson a Mezőgazdasági Építővállalat ezen udvarát tehát jelentősen megkurtította. Bejárata napjainkban a rendőrség és az Atrium lakópark elsőként elkészült társasháza között lenne. Az alábbi idézet már a dunaszerdahelyi PHS agóniája után íródott, „Veszélyben a Sárga Kastély címmel:
„A múzeum szomszédja 1990-ig a Mezőgazdasági Épitővállalat volt, amely esztétikusnak egyáltalán nem nevezhető, beton elemekből összerakott kerítéssel választotta el területét a kastély szebb időket is megélt parkjának maradványától. A kellemetlen jelenséget az akkori vezetők azzal igyekeztek enyhíteni, hogy megígérték, új helyet találnak az építővállalatnak, s a felszabadult területet a múzeum kapja meg a csallóközi népi építészetet bemutató skanzen létesítésére. Közben a történelem kereke nagyot változott, és a mezőgazdasági építők a privatizáció jegyében megszabadultak az amúgy is felszámolás alatt álló részlegüktől, így került magánkézbe, az ún. INSTALA CENTER-hez a múzeummal szomszédos terület. Ezáltal a skanzen létesítésének egyébként is rendkívül döcögő terve végleg megsemmisült. A múzeum a csúnya betonkerítést tujafák ültetésével igyekezett eltakarni – meséli Dr. Mag Gyula, a Csallóközi Múzeum egykori igazgatója – ÚjSzó, 1996. 03. 28.
A Fő (anno Lenin) utcán voltak tehát a vállalat 01-es részlegének és igazgatóságának irodái. Bejárata a Kondé püspök (anno Malinovszkij) utca felől volt. A 02-es részleg – ahogy már említettem – Pozsonyban üzemelt, és onnan koordinálta a főváros környéki beruházásait. A 03-as részleg a kezdetekben a Bősi út és Kistejed városrész között volt, majd Somorjára költözött. A 04-es részleg szintén Dunaszerdahelyen, a Komáromi úton vert sátrat. Ahogy nőtt a vállalat, úgy javultak a lehetőségei és képessége nagyobb, fontosabb beruházások kivitelezésére. A fokozatos fejlődés és a szakemberek folyamatos toborzása indokolttá tette, hogy felépüljön a Pódafai úton a 01-es részleg új központja.
Míg a Mezőgazdasági Építővállalatnak 1977-ben 853, addig 1985-ben már 1315 alkalmazottja volt!
A mezőgazdasági épületberuházások egy részét az állami, másik részét pedig a szövetkezeti építőszervezetek kivitelezték, vagyis a Mezőgazdasági Építővállalat, illetve az Agrostav, A két vállalat készítette járásunkban a mezőgazdasági komplexumok épületberuházásainak mintegy nyolcvan százalékát. Hogy konkuráltak-e egymással? Nem valószínű, illetve nem úgy, ahogy ezt napjainkban tennék hasonló cégek. Munka volt bőven, az ötéves tervet teljesíteni kellett, sőt, ha csak lehetett, túlteljesíteni. Közben pedig a szocialista idea szerint spórolni és újítani. A padányi kombinátot a PHS vállalta. Azon kevés állattenyésztő telepek egyike lett, amely mind a mai napig működik!
„Félmillió kisliba. Harminchektárnyi területen építi a Mezőgazdasági Építővállalat dunaszerdahelyi üzeme Padány mellett Szlovákia legnagyobb libafarmját. Terv szerint 1984-ben készül el a hatalmas létesítmény, amelyben majd többek között évente félmillió kislibát keltetnek…” – ÚjSzó, 1980. 06. 10.
A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat vezérigazgatója ebben az időben Nagy Ernő mérnök volt, akit beosztottjai köztiszteletben álló vezetőnek írtak le.
Elsősorban az ő érdeme a vállalat nyolcvanas évekbeli fejlődése, ami annak is betudható, hogyminőségi szakembereket toborzott össze. Mivel maga is sportember volt, a PHS minden évben nagyszabású honvédelmi- és sportnapokat rendezett az alkalmazottak részére. A hölgyek és urak egyéni, valamint csapatsportban is képviseltették magukat. A gyengébbik nem röplabdázott, míg az urak fociztak. Ebbe a „játékba” természetesen a vállalatnál alkalmazásban lévő DAC labdarúgói is rendszeresen bekapcsolódtak. A vállalat dolgozóinak lehetőségük nyílt a rekreációra is, méghozzá a Balatontól egészen a Tátráig, ún. csereakciók keretén belül. A vállalat kapacitásának nagyobb részét a mezőgazdasági létesítmények építése kötötte le, de mindemellett lakásokat, szolgáltatási központokat, üzleteket és még számtalan különféle létesítményt építettek a Nyugat-Szlovákiai Kerület déli régióiban. Mindezt a termőföld védelméről szóló törvény betartásával kellett megvalósítaniuk, ami egy mezőgazdasági építővállalat esetében ugyancsak keskeny mezsgyét jelentett!
A múlt rendszerben ugyanis a termőföldre mint a civilizáció legnagyobb kincsére tekintett a társadalom.
Ettől a felfogástól csak nagyritkán, és kifejezetten indokolt esetekben térhettek el az építővállalatok. Ezért nem épülhettek például olyan zöldmezős beruházások – lakóparkok –, amilyenek napjainkban szegélyezik városunkat. Csakis a régi épületek szanálása, majd az adott terület beépítése jöhetett szóba. A nagyobb építkezéseket tovább nehezítette a rossz anyagellátás is. Az ÚjSzó, a „Termőföld – az építő szemével” c. 1982-es írása a termőföld védelméről szóló kérdéskört is feszegette, amelyben Ürge András mérnök, a vállalat termelési igazgatóhelyettese válaszolt a riporter kérdéseire:
„Nem állíthatnám, hogy csakis mezőgazdasági termelésre alkalmas területeken építünk, hiszen elég sok üzletet, lakást, kisebb ipari objektumot belterületeken építünk, de sajnos igen gyakran előfordul, hogy jó minőségű termőföldeket is igénybe kell vennünk. Ilyen esetek leggyakrabban éppen a mezőgazdasági létesítmények építésekor fordulnak elő. A legtöbb esetben ezeket az előírásokat meg tudjuk tartani, de elég gyakran előfordul, hogy az előre megszabott határidők hónapokkal, sőt néha évekkel is eltolódnak. Ennek főleg az az oka, hogy a nagyobb telepek építésében több szállító és kivitelező üzem vesz részt, s nagyon nehéz a jelenlegi rossz anyagellátás mellett pontosan összehangolni az építési munkákat a technológiai berendezések szerelésével…” – Újszó, 1982. 07. 13.
Ebben az időben szinte minden kivitelező építővállalat hasonló problémákkal küzdött, a dunaszerdahelyi PHS-nél azonban némi javulás volt tapasztalható, amit annak is köszönhettek, hogy az illetékes szervek nagyobb gondot kezdtek fordítani a tervezésre és az építkezések előkészítésére. Ha az utóbbi egy-két évet vesszük alapul, megállapíthatjuk, hogy már csak ritkán fordult elő határidőcsúsztatás a tervteljesítésben.
„Teljesítik a feladatot. A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat sikeresen valósítja meg az anyagmegtakarítást, a gazdaságos építkezést, s a többi minőségi követelményt. Betartja a határidőket, s így a dolgozók munkáján még nem fordult elő kifogásolnivaló. A vállalatnak közel ezer dolgozója van. Tervezett határidőben átadják a füzesi 1382 férőhelyes sertésistállót, Pozsonyban pedig egy korszerű állategészségügyi központot. Padányban jó ütemben halad a libafarm építése, ennek első épületeit rövidesen átadják. A főbb beruházások mellett a vállalat a Dunaszerdahelyi -, a Komáromi – és az Érsekújvári járásban aktívan kiveszi részét az öntözőhálózat építéséből is…” – Szabad Földműves, 1982. 12. 31.
1986-ban, mint a mezőgazdasági építkezések példás kivitelezőjéről írt az ÚjSzó, ahol az elmúlt öt esztendő a vállalat legsikeresebb időszakát jelentette. A dunaszerdahelyi PHS alkalmazottjai két ízben is a „Vándorzászló” büszke tulajdonosai lettek!
A nyolcvanas évek közepén több jelentős építkezésük volt félkész állapotban, például a várkonyi és bősi, valamint a nagymegyeri és izsapi öntözőberendezés munkálatai 39, illetve 51 millió költségvetéssel. A vállalat saját beruházása keretében 19,5 millió korona értékben építkezett Dunaszerdahelyen, és folyamatban volt egy új részleg építése Somorján 27 millió korona értékben, valamint a dunaszerdahelyi részleget is tovább tervezték bővíteni. A vállalat sikereinek bizonyítékai a 7. ötéves terv teljesítésén kívül a vállalatok közti szocialista munkaversenyben elért eredményei voltak. Kétszer végeztek az első, kétszer pedig a második helyen. Nagy Ernő mérnök, a vállalat vezérigazgatója, az ÚjSzó riporterének kérdéseire válaszolva többek közt elmondta:
„Kétségtelen, hogy az elmúlt ötéves tervidőszak, különösen annak utolsó esztendeje a vállalat fennállásának másfél évtizedes időszakában a legsikeresebb volt. Mindenképpen imponáló, ha egy vállalatnak öt év alatt több mint a kétszeresére nőtt a termelése. Mi ezt úgy értük el, hogy közben minden tervmutatót jelentősen túlteljesítettünk. A minőségi munka követelményeivel szemben a jelenlegi lehetőségeinkhez viszonyítva maximálisat nyújtottunk, hiszen 97,34 százalékban első minőségi kategóriába sorolhatták az általunk kivitelezett beruházásokat. A mezőgazdasági üzemek építőipari jellegű beruházásain több mint ötven millió koronával léptük túl a tervet. Az öntözőberendezések szerelésén 16 millióval, pedig csak 19 dolgozóval vettünk fel többet a tervezettnél. A sikerek további alapvető feltétele, hogy átfogóan gondoskodunk a dolgozók szociális ellátásáról, mert ha érzik a vállalat részéről a megbecsülést, a lehető legjobb munka- és szociális feltételekről való gondoskodást, az mindenképpen megmutatkozik munkájukban, a feladatokhoz való hozzáállásukban…” – ÚjSzó, 1986. 09. 03.
Ugyanebben a cikkben szó esett a vállalat legfiatalabb üzeméről, az ígéretesen fejlődő 03-asról, amely a tervek szerint nemsokára városunkból Somorjára teszi át székhelyét. A beszélgetés Bartalos Zoltán üzemigazgató irodájában folytatódott, ahol jelen volt Pethes László, a vállalat gazdasági igazgatója is, továbbá Szabó László a 03-as üzem főmérnöke, és Biró Dániel, aki ugyanebben az üzemben a pártalapszervezet elnöke. A Bősi úti felüljáró alatt lévő 03-as üzem ebben az időszakban az öntözőberendezések fő kivitelezője volt, elsősorban Dél-Szlovákiában és a dél-morvaországi kerületben! A 03-as szakemberei az említett térségben a Szovjetunióból importált Fregatt típusú öntözőberendezések kizárólagos szerelőinek számítottak.
„Hat év alatt a nulláról fejlődtünk fel a jelenlegi szintre. Ma már csaknem négyszáz dolgozónk van. Idén májusban Somorján elkezdtük, és 28 hónap alatt befejezzük a 03-as üzem új központjának építését, amivel megoldanánk nagyon sok dolgozónk ingázási problémáit, hiszen sokan onnan, vagy arról a környékről utaznak naponta. Leendő dolgozóinkat is segítjük majd stabilizációs lakásokkal vagy az egyéni építkezésben, s a szociális ellátás maradéktalan biztosítása is természetes számunkra…” – ÚjSzó, 1996. 09. 03.
1988. július 1-től Poľnohospodárske stavby štátny podnik, vagyis a dunaszerdahelyi PHS nemzeti vállalatból állami vállalattá vált.
1988-ban megszűnt a mezőgazdasági vállalatok pozsonyi, központi igazgatósága, így az egyes üzemek nagyobb önállóságot kaptak. Még ugyanebben az évben állami vállalattá nyilvánították többek közt a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalatot is. Ekkor került sor a bevezetőben már említett betűcserékre a vállalat igazgatósági épületének tetején. Mindeközben felépült a 03-as üzem somorjai központja, a 01-es üzemet pedig már néhány esztendeje az új, Pódafai úti székházából irányították. Az üzem tetejére a főutcaihoz hasonló betűkből álló felirat került: „POĽNOHOSPODÁRSKÉ STAVBY štátny podnik, závod 01”.
Majd jött az 1989-es esztendő és a rendszerváltás. Az eddig sikeresen fejlődő vállalat gyakorlatilag két év alatt felszámolás alá került. Illetve a cégjegyzék szerint, a privatizáció keretében 1992. november 2-án részvénytársaságként jegyezték be.
Ugyanitt olvasható, hogy a Poľnohospodárske stavby akciová spoločnosť alapító okirata 1992. szeptember 14-én kelt, majd hat év múlva a Pozsony Megyei Bíróság 1998. 04. 02-i 4K 169/97. számú határozatával csődöt jelentett a Poľnohospodárske stavby a.s., Povodská cesta, 929 01 Dunajská Streda vagyonára. Érdekességként jegyzem meg, hogy szintén a cégjegyzék alapján a vállalat mindezidáig nem került jogilag törlésre! – ergo, „papíron” még létezik?
A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat rendszerváltás utáni története tehát tiszavirág életűre sikeredett.
A sajtóban tett egyik utolsó bejegyzés a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat 04-es számú részlegének ajánlata volt, ahol felhívják az olvasók figyelmét az üzem univerzális konténerének megvételi lehetőségére – ÚjSzó, 1990. 02. 07. A PHS 04-es üzeme a Komáromi úton gyakorlatilag a 01-es üzem háta mögött bontogatta szárnyait. A somorjai 03-as üzem 1991-ben immár mint önálló vállalat szerepelt az ÚjSzóban. Dunaszerdahelyen mindeközben elbocsátásokra, leépítésekre és átszervezésekre került sor.
1993 márciusában a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Építővállalat Rt. eladásra kínálta fel főutcai, egykori Schwantzer-féle házban lévő üzemi konyháját,
valamint a bögellői telepét lakatosműhellyel és raktárral. Ha emlékeim nem csalnak, a PHS üzemi konyhája helyén nyitott ki később a Dominika étterem elődje. A vállalat ugyanazon év júniusában nyilvános versenytárgyalást hirdetett a Dunaszerdahelyen található Múzeum utcai telepére műhelyekkel és kazánházzal. Köddé vált minden, amit a szorgalmas emberek összeraktak és felépítettek. Így múlik el a világ dicsősége?
A Pódafai úton napjainkban még álló egykori PHS-székház siralmas állapotban várja további sorsát.
Az épület főbejárata felett a mai napig olvasható a „POĽNOHOSPODÁR(S)KE” felirat, míg a „STAVBY” betűit évekkel ezelőtt „elfújta a szél”. Maga az objektum évtizedek óta elhagyatottan, kifosztva, szellemépületként idézi meg azt a vállalatot, amely annak idején öntözőberendezésekkel látta el nem csupán szűkebb pátriárkánkat, a Csallóközt. Az ajtó hiánya és a kitört ablakok látványa csábított ugyan, de rengeteg urbex videót néztem, így azt is tudtam, az ilyen helyekre életveszélyes bemenni! Az épület tetején lévő „STAVIL” felirat az 1998-ban alapított Stavil Kft. építőipari vállalatra utal. Fő tevékenysége építőanyagok és tipizált euroablakok értékesítése volt. Ottjártam után egy nappal a kétemeletes épület előtti parkolót mobilkerítéssel zárták le, mintha csak megneszelték volna, hogy hamarosan a Mezőgazdasági Építővállalat történetét dolgozzuk fel itt, a szerdánként megjelenő Klikk Out helytörténeti sorozatunkban. Az önálló dunaszerdahelyi vállalat idén lenne ötvenéves, de gyakorlatilag a „felnőttkort” is alig élte meg…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla
Szerda-Helytörtnelem 18. – Az Agrofrigor
Szerda-Helytörténelem 19. – A Mäsospol
Szerda-Helytörténelem 20. – A Nehézgépgyár
Szerda-Helytörténelem 21. – A Zdroj