Reklám
Borítókép: 1968-ban kiadott dunaszerdahelyi képeslap. Az eredetileg fekete-fehér kép a MI által feljavítva. Képek és videó: Soós Bertalan. Archív képek a szerző gyűjteménye
Vajon mennyire ismeri az átlag dunaszerdahelyi az Üzemi Klub történetét? Merthogy a legtöbb hivatkozás csak mint öreg kultúrházat említi, pedig ennél sokkal többről volt szó abban az időben! Amatőr színtársulatokról, néptánccsoportokról, tematikus szakkörökről, énekkarokról és nem utolsósorban a beat-korszak zenei együtteseiről. De az öreg moziról is például. Sőt, az Üzemi Klub előtti időkben ugyanezen a helyen, az Einbeck-féle kávéházban folytak városunk első mozgófilmvetítései. Az államosítást követően a mozi tulajdonjogát az Állami Filmvállalat kapta meg, később pedig a vnb kezelésébe került, majd az épületet lebontották.
S azt vajon tudja-e a kedves olvasó, honnan indult az idén félszáz esztendős Duna Menti Tavasz országos seregszemléje vagy éppen a Bihari-napok? A Fábry-klub vagy a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes? Ismerik Szuchy M. Emil és Héger Károly urak munkásságát? Emlékeznek még a ballagások utáni vidám bankettekre, a Kiskertészek Szövetségének kiállításaira, az Aranykapu nevezetű karácsonyi vásárokra, esetleg a Gyermek- és Ifjúsági Ház kezdeti tevékenységeire? Hosszadalmas kutatások és az elbeszélt történelmi tények ellenére nyilván sok mindent kifelejtek majd a felsorolásból, de minden nem is férne bele az ajánlott terjedelembe.
Az Üzemi Klub, a Járási Népművelési Központ és a Gyermek- és Ifjúsági Ház intézményeinek épülete egy vaskos könyvet érdemelne, de semmiképpen sem azt, hogy maga az ingatlan elhagyatottan álljon a város központjában!
A 2. világháborút követő szocialista kulturális forradalom időszakában meghatározó szerep hárult a szakszervezetekre, amelyek tevékenységüket elsősorban az üzemekben fejtették ki, ott, ahol a társadalom haladó része, vagyis a munkásosztály dolgozott, miközben a kulturális-nevelő munka az üzemi klubokban folyt. Az üzemi klubok a szocialista gazdaság és kultúra fejlesztésére törekedtek, aktívan népszerűsítve a CSKP politikájának jelentőségét. Üzemi klubok korábban is alakultak, saját üzemi klubja volt pl. a Slovliknak és a lengyárnak is. Az ötvenes évek végén azonban felépült egy kultúrháznak is beillő, méghozzá Dunaszerdahely központjában. Ezt járom éppen körbe a maga fizikai valóságában is.
Főbejárati homlokzata a mai Bartók Béla sétányra nézett. Anno Csillag utca, akkoriban Jilemnický utca, majd Üzletsor utca.
1959. december 28-án adták át Dunaszerdahelyen azt az Üzemi Klubot, amit több mint két és félmillió korona ráfordítással a helyi Gép- és Traktorállomás más üzemekkel együtt építtetett. Azonnal közkedvelt intézménnyé vált, amely a város, de egyben a járás dolgozói és családjaik számára mint a szocialista kultúra terjesztésének központja lett. Amolyan szocreál, de szerethető, kocka alakú építmény, egy női és egy férfi dolgozót ábrázoló domborművel, elöl tagolt homlokzattal, három bejárattal és az emeleten erkélyekkel. Hátul technikai bejárattal és rakodórámpával, az épület nyugati oldalán ma is meglévő óriásgrafikával, amelynek címe legjobb tudomásom szerint: „Tancujúce Boženy”, vagyis kb. Táncoló Boženák. A Végh Ferenc és dr. Zsigmond Tibor-féle Édes otthon – Dunaszerdahelyi olvasókönyv c., 1998-ban kiadott városi krónika szerint:
„A Járási Építőipari Vállalat mellett működött, de akcióit más üzemek, valamint a Szakszervezeti Tanács is támogatta. Célja és küldetése a Járási Népművelési Otthonnal karöltve terjeszteni és ápolni a szocialista kultúrát. A klub mellett működő színjátszó csoport Csallóközi Színház néven szerepelt…”
Eredeti küldetését a hatvanas évek végéig látta el, ezt követően a Járási Népművelési Központ metodikai központja lett, az Üzemi Klub tevékenységeivel majdhogynem megegyező feladatkörökkel.
Azonban már ekkor, vagyis a hatvanas évek végén igény mutatkozott egy valódi kultúrház létrehozására is. 1977 novemberében végül megnyílt a mai Csaplár Benedek VMK elődje, a volt Üzemi Klubot pedig ezután már csak öreg kultúrházként emlegette a város lakossága. Bár jelentősége ekkor kissé elhalványult, továbbra is a helyi népművelődési szervezet, majd a gyermekek hasznára vált. Az öreg kultúrházat a város első lakótelepével – Kukučín – nagyjából egyidejűleg, 1957-ben kezdték el építeni. Pontos átadásának dátumát egy TASR felvétel hitelesíti.
Ünnepélyes megnyitást követően az érdemi munka 1960 januárjában kezdődött, ezért több forrás ezt a dátumot jelöli a kezdeteknek.
Belül tágas előcsarnokkal és helyiségekkel várta a látogatókat, büfével, ruhatárral, könyvtárral, de pl. pingpong- és biliárdasztallal is. Nagytermének beépített színpada volt, férfi és női öltözője, díszletraktára, s majd ötszáz férőhelyes nézőtérrel rendelkezett. Édesanyám volt az első, aki dicsérte a klubbeli filmvetítések miatt, kiemelve Winnetou szerepét a korabeli ifjúság szocializálódásában. Merthogy mindössze egy koronáért maradandó élményekben volt részük, s másnap minden lakótelepi gyerek sápadtarcú vagy indián lett.
Az ország üzemi klubjai a Központi Szakszervezeti Tanács elnöksége által kiadott irányelvek és mintaalapszabályzat szerint dolgoztak.
Az elvégzett munkát és a hiányosságokat időszakos, illetve évzáró konferenciákon vitatták meg. Ugyanitt rendre meghatározták a következő évben elvégzendő feladatokat, növelve a népművelő munka eszmei hatékonyságát, célként megszabva a dolgozók aktív kulturális élethez való jogát. Mindez nemcsak jó, de megfelelő politikai vezetést igényelt, nehogy a klubokban „a kulturális selejt, a giccs, az álművészet nyerjen teret”. Az együttesek és a különféle körök munkáját időszerű társadalmi feladatokkal hangolták össze, tudatosítva, hogy:
„a fényképészeti, képzőművészeti, a színjátszó, a zenei és a filmező szakkörök jelentős segítséget nyújthatnak a szemléltető agitációban”.
A körök és népművészeti együttesek további feladata volt, hogy színvonalas, eszmeileg és tartalmilag hibátlan szórakoztató műsorokkal felkeltsék és megnyerjék a dolgozók érdeklődését – az ÚjSzó 1960. 1. 6-án megjelent „A kultúra üzemi központjai” c. cikke alapján. Ilyen felhozatal mellett nem is lehet kérdéses, miért éppen az Üzemi Klub mellett épült fel a Politikai Nevelés Háza (a földszinten cipőbolttal) – napjainkban a róm. kat. plébánia épülete.
A dunaszerdahelyi Üzemi Klubról megnyitása után néhány héttel követendő példaként írt az ÚjSzó.
„Dunaszerdahelyen az újonnan épült üzemi klubbal már az első találkozás meglepett minket. Azt hittük, a klubot valahol az üzem környékén vagy területén találjuk. Tévedtünk. A dunaszerdahelyi traktorállomás üzemi klubja a város központjában van. Méreteire nézve Dunaszerdahely egyik legnagyobb épülete. Mielőtt belsejével megismerkednénk, körüljárjuk. Hatalmas épület, ha homlokzatán nem árulkodna a felirat, hogy „ZÁVODNÝ KLUB”, azt hinnék, új városi művelődési otthon. A felirat azonban nem csal. Üzemi klubbal – a traktorállomás üzemi klubjával állunk szemben. Jarina János, a klub vezetője készségesen vállalta a kalauzolást és a felvilágosítást:
– Ez itt az 500 férőhelyes nézőtér. Kisterem, könyvtár és olvasószoba, modern színpad és más kisebb-nagyobb helyiség képezi az üzemi klubot, amely 2,6 millió koronába került. A legnagyobb anyagi támogatást a traktorállomás adta, nem maradt azonban le a többi üzem sem. A klub költségvetéséből újabb üzemek is részt vállalnak, úgyhogy a traktorállomás fennhatósága alatt levő üzemi klub tulajdonképpen 7-8 üzemé. A klub alig egy hónapja nyílt meg, s máris Dunaszerdahely egyik legjelentősebb kulturális központja. Eddig néhány színdarab- és filmelőadást tartottunk. Most készülünk megalakítani a szakköröket. Az üzemi klub munkájához segítséget kérünk a helyi művelődési otthonoktól és a helyi tömegszervezetektől. A Csemadok helyi csoportjával máris szoros kapcsolatot létesítettünk. A helyi szervezetektől, együtteseket kérünk és mi megteremtjük a fellépéshez szükséges feltételeket. Termet, ruhákat, és más szükséges kelléket adunk…” – Újszó, 1960. 02. 04.
A színi- és a zenei előadásokon kívül különféle ismeretterjesztő tanfolyamokat és előadásokat is szerveztek, és minden feltételt megteremtettek ahhoz, hogy ki-ki kedve szerint töltse a szabadidejét. A megnyitás utáni hónapokban ötezer kötetes könyvtárat rendeztek be 42-féle sajtótermékkel, valamint társasjátékokat vásároltak, hogy elkezdődhessen az igazi klubélet. A dunaszerdahelyi Üzemi Klub szép és követendő példáját mutatta az összefogásnak, valamint a tevékeny kulturális élet kibontakozásának. Itt talált otthonra a dunaszerdahelyi műkedvelők egy lelkes csoportja is.
A színielőadásokkal turnézó együttesből alakult meg 1961-ben a nagysikerű Csallóközi Színház.
Róluk írt 1960-ban a Csemadok égisze alatt kiadott A HÉT folyóirat „Amerika hangjától Pucsik Jóskáig” címmel:
„A dunaszerdahelyi műkedvelők első bemutatója még 1949-ben volt. Tizennégy bemutató a tizenegy év alatt. Nagy múlt, szép múlt. Művészetet szerető, kitartó emberek múltja. Merthogy a lelkesedés mellé mennyi kitartás, türelem kellett a tizenegy év alatt, annak a „legkitartóbbak”, a csoport legrégibb tagjai: Steiner Vilmos és rendezőtársa, Riedel Sándor, továbbá Sándor Erzsi, Tászli Dezső és mások a megmondhatói. Ebben az évben sokat erősödtek, elsősorban anyagilag. Ugyanis az év elejétől együttműködnek a helyi üzemi klubbal. A klub nemrég épült, s pompás épületében ők is otthonra találtak…” – A HÉT, 1960. 10. 30.
1961 januárjában ugyanitt az „Egy üzemi klub dicsérete” című egész oldalas, képekkel illusztrált cikkben az Üzemi Klub tevékenységeivel ismerkedhetett meg az olvasó, amit az intézmény igazgatója, Jarina János mutatott be.
„Tekintse meg velünk a gépállomás üzemi klubját Dunaszerdahelyen. Kezdjük mindjárt az előcsarnokkal. Nagy, tágas, szellős helyiség büfével, ruhatárral, pingpongasztallal. És folytassuk a nagyteremmel, amelynek beépített színpada, férfi és női öltözője, díszletraktára van, kettő híján ötszáz férőhelyes nézőtérrel s erkéllyel. Az emeleten olvasóterembe nyílik az első ajtó, ötvenféle újság jár ide: magyar, szlovák, cseh és orosz nyelvű lapok. De a folyóiratokon kívül különböző társasjátékok is találhatók a teremben. Az üzemi klub épülete kívülről belülről gyönyörű látvány, de vajon milyen élet folyik földszinti termeiben és az emeleti szobákban?
– Bábszínjátszás: vezetője Brunner Tibor, a Vodostav dolgozója. – Színjátszás: Tavasszal a Csemadok helyi szervezetével közösen játszották Dávid Teréz Lidércfényét. – Sakk: December közepén már nagy csaták folytak a „Dunaszerdahely legjobb sakkozója” címért és az üzemi klub vándorserlegéért. Vezetők: Varga Dezső és Pápai László. – Fényképezés: vezetője Végh Miklós, a ČSAD dolgozója. – Tamburások: Hartman Ferenc, a zeneiskola igazgatója vezeti a harminc tagú gyermekegyüttest. – Népi egyetem: Tizennyolc előadás, politikai, gazdasági, technikai, zenei, irodalmi, művészeti és egészségügyi kérdésekről.
– Újévi tervek: Képzőművészeti, gyermekszínjátszó és csillagászati szakkör létesítése. Négy tanfolyam indítása: televíziós technika, sütés-főzés, kötés-horgolás és társasági tánc. És komolyan gondolkoznak egy állandó műkedvelő színház megalakításán…” – A HÉT, 1961. 01. 08.
1962-től az Üzemi Klub igazgatói tisztségét Molnár János látta el.
Az Új Ifjúság „Élenjáró üzemi klub” c. írásából kiderül, hogy mivel városunknak ekkor még nem volt saját művelődési otthona, a kultúra terjesztése egyedül az Üzemi Klubra hárult. Klasszikus értelemben vett kultúrház korábban sem épült Dunaszerdahelyen, a két világháború között pl. a Kázmér-féle vendéglőben tartották a színielőadások, valamint az irodalmi estek és mulatságok java részét. A vendéglátóhely államosítása után, 1949-ben a Kázmér-féle vendéglőt Dunaszerdahely község számára közösségi vállalkozás céljaira jelölték ki. Ugyanebben az évben a Partizánra keresztelendő hotel nagytermében tartották a Csemadok dunaszerdahelyi alapszervezetének alakuló gyűlését.
1961-ben az Üzemi Klub mellett megalakítandó állandó színi társulat (Csallóközi Színház) terve révbe ért.
„Hinni szeretnénk – mondta Molnár János, az Üzemi Klub lelkes igazgatója –, hogy színjátszó csoportunk távlati terve nemcsak önmagáért készült, hanem egy olyan program jövőbeli bizonyítéka, amely egész járásunkra kiterjedő műkedvelő színjátszásunk további fejlődését is célozza” – olvasható az Új Ifjúság 1962. 08. 07-én kelt cikkében. Az Üzemi Klub maga köré gyűjtötte az ifjúságot, és a színjátszó csoport keretén belül a Híd irodalmi esztád csoportot, valamint agitációs művészeti brigádot szerepeltetett. Emellett természetesen nagy súlyt fektettek a zenei műveltség fejlesztésére is. Ebből a célból alakult egy tíztagú ifjúsági népi zenekart, amelyben a szerdahelyi cigány nemzetiségű fiatal zenészek muzsikálhattak. Továbbá tanoncifjakból gitáregyüttest hoztak létre, de a népművelő munkából immár egy kisebb tánccsoport is kivette a részét.
A rendkívül gazdag és sokirányú saját programjai mellett az Üzemi Klub vendégművészeket is rendszeresen fogadott.
1963-ban a Szocialista Dráma központi fesztiváljának seregszemléje keretében a zselízi színjátszók léptek fel, majd a helyi Híd irodalmi színpad mutatkozott be, akik a Tavaszi szél vizet áraszt c. irodalmi összeállításukkal mint a „kultúra munkásai segítették az aratási munkákat” járásszerte. Az ÚjSzó 1963. 07. 04-én kelt cikkében a dunaszerdahelyi Üzemi Klubról már mint a Járási Építőipari Vállalat (JÉV) mellett működő klubról ír, akik jó kapcsolatokat tartanak fenn a Dunaszerdahelyi járás művelődési házaival és társadalmi-, illetve tömegszervezeteivel. „Azt szeretnék, ha az Üzemi Klub továbbra is a város kulturális központja maradna. Tevékenységükhöz a Járási Építőipari Vállalattól megkapják a szükséges anyagi támogatást.”
Tudvalévő, hogy az egykori Üzemi Klub mögött napjainkban Bihari János cigányprímás szobra áll,
a klub mellett pedig az ún. Prímás kapu. Ennek valószínűleg történelmi háttere is lehet, mindenesetre nem a Dunaszerdahelyi Roma Muzsikusok PT. által 2005-ben állíttatott, Lipcsei György szobrászművész keze munkáját dicsérő szoborban testesedett meg Bihari és az Üzemi Klub első „találkozása”. A Csemadok Dunaszerdahelyi járási bizottsága a Nemzeti Frontba tömörült szervezetekkel karöltve 1964. szeptember 12-13-án emlékünnepélyt rendezett Bihari János születésének 200. évfordulója alkalmából Dunaszerdahelyen és szülőfalujában, Nagyabonyban. Az Üzemi Klubban felléptek többek közt a pozsonyi rádió magyar osztályának művészei, továbbá Kovács Apollónia, Béres Ferenc és Kürti Éva, a budapesti rádió és televízió munkatársai.
„A kultúra szolgálatában – Jól dolgozik a dunaszerdahelyi Üzemi Klub” – írta az ÚjSzó 1964-ben.
A jó munkáról és a beszédes sikerekről az üzemi klubok évzáró konferenciáján adtak számot, amiből kiderült, hogy az elmúlt évben a dunaszerdahelyi Üzemi Klub termeiben összesen 769 akciót rendeztek mintegy 120 ezer személy részvételével. Ez a szám talán túlzottnak tűnhet, viszont a folyamatosan bővülő érdeklődési, s immár oktatási körök igazolják. Továbbá, hogy a dunaszerdahelyi intézmény a kezdetektől fogva rendszeresen ún. kihelyezett programokat is tartott járásunkban. Különösen a szakkörök, a népi akadémiák és a színjátszók dolgoztak jól. A népi akadémiák keretében pl. jogi kérdésekről és munkabiztonsági kérdésekről tartottak előadásokat a város üzemeiben.
„Eredményesek az Üzemi Klubban rendezett esti iskolázások is. A JÉV magyar nyelvű, ötéves építészeti technikuma érettségivel végződik. Gazdag ismeretekkel bővíti a hallgatók tudását a hároméves mesteri képzést nyújtó építészeti iskola, a kereskedelmi szakiskola, valamint a helyi húsfeldolgozó üzem által szervezett négyéves szakiskola. Sikeresnek ígérkezik a klubban rendezendő magyar, szlovák, német, francia és angol nyelvtanfolyam. Az esti iskoláknak és a különféle tanfolyamoknak több mint 500 hallgatójuk van…” – ÚjSzó, 1964. 11. 28.
Az 1965-ös árvíz régiónk történelmének legnagyobb természeti katasztrófája volt, a segítségnyújtásban az Üzemi Klub is kivette a részét.
Az áradás és a gátszakadások miatt a víz elöntötte a Csallóköz jelentős részét, mintegy 54 ezer embert kényszerítve otthona elhagyására! Ugyan városunkat nem érte el a víz, a menekültek sokasága annál inkább. A kultúra szerdahelyi fellegvára, az Üzemi Klub szintén szolgálatot teljesített: 530 menekültnek nyújtott hajlékot. A klub dolgozói hetekig a menekültek ellátásáról gondoskodtak. Rövid időre bár, de elnémult a Csallóközi Színház, a vidék egyik legkedveltebb együttese is – az ÚjSzó „Nincs megtorpanás – Fellendült Csallóköz kulturális élete” c., 1965. 09. 11-én kelt írása alapján. Aztán ugyanebben a hónapban újra megtelt az Üzemi Klub nagyterme. Az egy évvel korábbi kerek évfordulón felbuzdulva pedig a Bihari-napok hagyománnyá váltak.
Míg az Üzemi Klubban működő Csallóközi Színház továbbra is igényes műsorpolitikát folytatott, eredményesen dolgozott a színi társulat mellett tevékenykedő Híd irodalmi színpad is.
A Híd a csehszlovákiai magyar irodalom ismertetését és népszerűsítését tartotta feladatának. 1966 februárjában megalakult az Üzemi Klub ifjúsági klubja is, amely Fábry Zoltán felvidéki magyar író és publicista, az antifasizmus jeles képviselőjének nevét vette fel. 1966 végén megalakulásának 5. évfordulóját ünnepelte a Csallóközi Színház. Ennek apropóján első alkalommal került megrendezésre november 5–7. között a Csallóközi Színházi Napok – ami ezután szintén hagyománnyá vált. A meghívott hazai és külföldi vendégek, valamint az újságírók részére Gyurcsik József, a vnb elnöke tartott fogadást. „Színházi napok Dunaszerdahelyen – Jubilál a Csallóközi Színház”:
„Öt év viszonylag rövid idő, különösen egy színház életében. A Csallóközi Színháznak azonban ez az idő elég volt ahhoz, hogy olyan hírnévre tegyen szert, amely nálánál régebbi múltra visszatekintő színháznak is dicsőségére válna. Az együttes lelkes és odaadó szereplői a színjátszást szívügyüknek tekintik. Hasonlóan a rendezők: Riedel Sándor, Szuchy M. Emil és Érsek György…” – ÚjSzó, 1966. 11. 03.
A színház jubileuma az üzemi klubok hagyományos évzáró konferenciájának kiemelt pontja volt. „Sikerük megérdemelt” címmel az ÚjSzó 1967 februárjában foglalta össze a dunaszerdahelyi Üzemi Klub és a Csallóközi Színház munkáját. A dunaszerdahelyi JÉV üzemi klubja mellett működő Csallóközi Színház az évforduló alkalmából a társulat tagjait emléklapokkal, díszoklevéllel és tárgyi ajándékokkal jutalmazta meg. Az ünnepi összejövetelen Gyurcsik József, a vnb elnöke, a színház egyik alapító tagja egyebek közt ezeket mondta:
„– Városunkban a színjátszás gazdag múlttal rendelkezik. Az elmúlt öt évben megtartott tizenegy bemutató minden tekintetben azt igazolja, hogy a Csallóközi Színházzal egy eredményesen dolgozó, népszerűségnek örvendő, sokra hivatott együttes született. A vnb nagyra értékeli a társulat törekvését, és munkáját a jövőben is támogatja… Riedel Sándor, a színház rendezője, a város kulturális életének egyik aktív tagja: – Azt, hogy a színjátszás vonalán mi mindent végeztünk az elmúlt években, sok lenne felsorolni. Röviden ezért inkább csak annyit, hogy városunk színjátszói 1948 óta szinte megszakítás nélkül dolgoznak. Évente átlag 2-3 bemutatót tartanak. Tevékenységükben határkövet jelentett 1961, mikor a JÉV üzemi klubjában helyiséget kaptunk és megalakítottuk a Csallóközi Színházat, összesen mintegy 50 taggal, két rendezővel és egy művészeti vezetővel dolgozunk…” – ÚjSzó, 1967. 02. 08.
A Csallóközi Színház, a csehszlovákiai magyar színjátszók legjobbjai közé tartozó állandó jellegű falujáró együttes volt, amely minden évben részt vett a színjátszók központi fesztiváljain.
Bemutatói révén országszerte ismertté és elismertté vált. Tevékenysége azonban bármily tartalmas volt, csak egy szeletét képezte az Üzemi Klub rendkívül szerteágazó munkájának. 1967-re a már 13 vállalat által fenntartott épület meghatározó intézménye lett nemcsak városunknak, hanem az egész Csallóköznek.
„Molnár János, az Üzemi Klub vezetője: – Tavaly 65 274 résztvevővel összesen 908 rendezvényt tartottunk. Az ipari tanulók részére hetente öt alkalommal szervezünk különféle szórakoztató-nevelő foglalkozást. Emeleti termeinkben esti iskolák és különféle szakkörök működnek. Olvasótermünkben 52 fajta újság és folyóirat áll az érdeklődők rendelkezésére. Néhány hete bevezettük a máris igen népszerű műsoros teadélutánokat. Eredményes munkát fejt ki többek között a bábszínjátszó, az építészeti, a fényképészeti és az elektrotechnikai szakkör és kiváltképpen az ifjúsági klub…” – Újszó, 1967. 02. 08.
Botló Mihály, az ifjúsági klub vezetője: – A csallóközi Fábry Zoltán klub tavaly februárban alakult 126 taggal. Hetente tartunk összejövetelt, irodalmi vitaesteket, előadássorozatokat és társaskirándulásokat szervezünk. Jelenleg a legjobban a 17 tagú elektro-, a 34 tagú építészeti-, és a 13 tagú fotoszakkör dolgozik. Elektrokörünk, amely a járás üzemeiben dolgozó mérnökökből, technikusokból és mesterekből áll, a tapasztalatcserét és a szakmai ismeretek gazdagítását tartja feladatának. Szándékunk, hogy gépész-, mezőgazdász-, közgazdász- és honismereti kört is alakítunk… Szuchy M. Emil, a színház és az Üzemi Klub művészeti vezetője: – Az elmúlt év eredményes munkája ismét bebizonyította, hogy mire képes és mire hivatott a klub. A jövőre vonatkozó tervünket az eddigi tapasztalatok alapján a szükségletek és igények messzemenő figyelembevételével állítottuk össze…” – Újszó, 1967. 02. 08.
1967 júniusában a Lenin utcai Kilencéves Alapiskola tanulói, Fazekas Mihály közismert elbeszélő költeményét, a Ludas Matyit mutatták be a nemzetközi gyereknap jegyében az Üzemi Klubban.
Különleges eseménynek adott otthont 1969 júniusában a zsúfolásig megtelt Üzemi Klub nagyterme. Mindenki ott volt, aki számított abban az időben. Tizenkét, a mezőgazdaságban dolgozó, illetve Mezőgazdasági Technikumban tanuló magyar falusi lány versengett a Szabad Földműves Szépe díjáért. Az esemény fővédnökségét maga a polgármester, Gyurcsik József vállalta. Az üzemek és a hivatalok különdíjakat ajánlottak fel. Az Üzemi Klub dolgozói pedig az est színhelyét varázsolták igényessé – A HÉT, 1969. 07. 13-án megjelent fotóriportja alapján.
Az Üzemi Klub tehát nem csupán a kultúrát, a színház és a mozi szerelmeseit fogadta be, hanem igazi társadalmi és közösségi központ is volt.
Apropó mozi, a kortársak az Üzemi Klub hallatán a mozira emlékeznek vissza a legszívesebben: „Mi vasárnap délelőtt 9-kor 1 koronáért jártunk ide gyermekfilmekre, s mikor vége lett, futottunk a templom elé, ahol épp jött ki a nagymamánk a miséről: Na, milyen volt a mai mise? – kérdéssel. Ma igen szépen prédikált a pap bácsi – válaszoltuk, s máris kaptunk 1 koronát, megvolt a jövő heti belépő a moziba…” – írta egyik hozzászólásában Bíró György a közösségi oldalamra.
A fentebb említett szépségverseny volt az egyik utolsó, nyilvánosan fellelhető sajtóbejegyzés az Üzemi Klub égisze alatt. Az ingatlant ezt követően átvette a Járási Népművelődési Központ (a továbbiakban: JNK)
A változáshoz minden bizonnyal a ’68-as Prágai tavasz eseményei is hozzásegítettek, bár erre nem találtam konkrét hivatkozást. Arra viszont igen, hogy mi lehetett a Csallóközi Színház sorsa: „Az egykori Dunaszerdahelyi Üzemi Klub keretében, 1961-től 1968-ig, jelentősebb anyagi és szakmai támogatással működött a Csallóközi Színház” – A HÉT, 1974. 05. 31. A színház és egyben az Üzemi Klub művészeti vezetője, Szuchy M. Emil 1969-ben a komáromi Duna Menti Múzeum Szépművészeti Osztályának vezetője lett. Tudvalévő azonban, hogy az Üzemi Klub és a JNK már eddig is szoros kötelékben állt egymással, így a változás nem jelentett egyben radikális tartalmi változást is az intézmény életében. Bár az épület homlokzatáról eltávolították a „ZÁVODNÝ KLUB” feliratot, odabent a módszertani központra jellemző tevékenységek továbbra is megmaradtak.
A JNK napjainkban hivatalosan: Csallóközi Népművelési Központ (szlovákul: Žitnoostrovské osvetové stredisko) az elmúlt évtizedekben a csallóközi kulturális élet bázisa lett.
Jogelődje az 1959-es népművelési törvény alapján a szlovákiai regionális népművelési hálózat tagjaként jött létre 1960-ban az akkori, kibővített Dunaszerdahelyi járás kulturális igényeinek kiszolgálására. A megalapítás után a szervezet Népművelési Ház néven működött. Elsődleges feladata kezdetektől fogva a Dunaszerdahelyi járás településeinek kulturális támogatása, az amatőr művészeti mozgalmak (színjátszás, néptánc, zene) koordinálása és a felnőttoktatás volt. Kiemelt szerepet játszott a helyi hagyományok ápolásában, szakkörök és nyári táborok szervezésében, valamint a többnyelvű kulturális és oktatási programok biztosításában.
A szervezet, amely jelenleg is aktív, mindemellett népszerű regionális rendezvények társszervezőjeként is jelen van a köztudatban. Ilyen pl. a hagyományos Csallóközi Vásár.
A JNK mellett működött továbbá a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes (napjainkban Csallóközi Táncegyüttes) Quittner János, Dudek Ferenc, majd Brandl Ferenc vezetésével, valamint a Fókusz irodalmi színpad Jarábik Gabriella vezetésével. Városunk új művelődési házának átadásáig a JNK igyekezett biztosítani Dunaszerdahely kulturális tevékenységeit a volt Üzemi Klub helyiségeiben. Az intézmény vezetője 1973-tól Héger Károly volt. Évente megrendezésre kerültek a Csallóközi Kulturális Napok, ennek keretében a kisszínpadok, a bábcsoportok és a színjátszó csoportok járási bemutatója, valamint a vers- és prózamondók versenye zajlott. Majd:
1976 májusában első ízben tartották meg a Duna Menti Tavasz gyermek báb-, színjátszó és irodalmi színpadok országos versenyét a volt Üzemi Klub nagytermében.
Mivel az új dunaszerdahelyi kultúrházat csak 1977. november 4-én adták át, a seregszemle 2. évfolyamát szintén itt bonyolították le. Az esemény megálmodója Héger Károly, a JNK igazgatója, aki 1994-ig töltötte be tisztségét, számos máig működő kulturális rendezvény és művészeti szervezet alapítója volt. Útjára indította például a hatvanas évek végén az anyagi fedezet miatt kishíján megszűnésre ítélt Csallóközi Dal- és Táncegyüttest, a Csallóközi Kulturális Napokat, a Csallóköz gyümölcsei címet viselő versenyt és kiállítást, de vezetésével a központ számos képzőművészeti tábort, versenyt, kiállítást rendezett. Megalakult többek között a csillagászati osztály, a képzőművészek és a fotósok klubja. Talán mondanom sem kell, hogy ezen amatőr tevékenységek vezetői munkájukat ingyen és bérmentve végezték.
A Duna Menti Tavasz 3. évfolyamát aztán már az új VMK-ban rendezték meg.
Egy új kultúrház építéséről már a hatvanas években cikkezett a helyi sajtó, amire 1968-ban megvolt nemcsak a határozott igény, hanem a konkrét terv is, méghozzá 1972-es átadással.
„A járás székhelyén az üzemi klub már nem képes kielégíteni az igényeket, s ezért égetően szükség van az új kulturális központ felépítésére. Ezt az illetékes járási szervek is tulajdonítják, s az ügyet kérdésként kezelik. A művelődést ház a következő években épül fel, s hosszú évtizedéken keresztül képes lesz kielégíteni a korszerű igényeket. Megfelelő színház és moziterem, klubhelyiségek és táncterem áll majd az érdeklődők rendelkezésére, s itt kap otthont a járási népkönyvtár is…” – Vasárnapi ÚjSzó, 1971. 10. 31.
A VMK építése végül csak 1973-ban kezdődhetett meg, és 1977-ben a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulójára időzítve adták át rendeltetésének. Ugyanitt az új filmszínház az Auróra nevet kapta. 1978-ban az új művelődési ház átadását követően jelentős változás állt be a város kulturális életében. Számos tömegszervezet, köztük a Csemadok városi szervezete is ebbe az intézménybe tette át székhelyét. Következtek a nyolcvanas évek, amikor az évtized közepén a Járási Szakszervezeti Tanács az egykori Üzemi Klubból az újonnan épített Bacsák utcai székházába költözött. A Járási Ifjúsági és Pionírház 1983-ban előbb a Vermes-villából az egykori Fő utcai alapiskola épületébe költözött, majd miután azt bontásra ítélték, ideiglenesen a volt Üzemi Klubba tette át székhelyét. Ebből a bázisból szerveződött a kilencvenes évek elején a Gyermek- és Ifjúsági Ház, majd a Városi Szabadidőközpont. Az egykori Üzemi Klub az óvodások és az iskolások paradicsoma lett. Nagytermében időszakos termékbemutatókat és vásárokat tartottak. A leghíresebb talán a karácsonyi Aranykapu volt.
„Gazdag kínálattal készültünk fel a szünidőre – tájékoztatott Csiba András, a Dunaszerdahelyi Gyermek- és Ifjúsági Ház igazgatója. Egész héten különböző szórakozási és sportlehetőségek között válogathatnak a gyermekek naponta 9-től 15 óráig. A szünidő szinte minden napján sportjátékok, különböző szellemi vetélkedők, videózás lehetőségét kínáljuk. A város iskolásai asztalitenisz- és focitornán mérhetik össze erejüket. Vidámságra is lesz bőven lehetőség, hiszen diszkóba és álarcosbálokra várjuk az óvodásokat s az iskolák tanulóit…” – ÚjSzó, 1992. 02. 22.
A CVČ – merthogy sokan csak így nevezték – legnagyobb tömegeket megmozgató programja az ifjú focistapalánták felkészítője volt.
A CVČ csapatai a járási diákbajnokság rendszeres résztvevői lettek, ami a tehetségesebbeknek ugródeszkát jelentett a DAC-ba. Mindeközben az épület rendszerváltás utáni leglátványosabb beruházása az utcafronti homlokzat akkurátus átépítése volt, ami az ingatlan egykori szocialista jellegét igyekezett eltüntetni. A munkásnő és a munkás divatjamúlt lett, hát eltakarták, befalazták. Az egykori Üzemi Klub többi részén ugyanakkor még csak állagmegóvó munkálatokra sem került sor. Az új gazdasági és társadalmi helyzet egyben a magánszektort is bevonzotta: kábeltévé szerviz és szolgáltatások, lottózó, ruhaüzlet, konyhastúdió meg miegymás. Egy bankfiók a volt Üzemi Klub csaknem felét kibérelte. Az épület jelenleg üresen áll, és jobb sorsát várja. Tulajdonjogát illetően megoszlanak a vélemények, a Katasterportál e tekintetben viszont egyértelműen Dunaszerdahely városát jelöli…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla
Szerda-Helytörtnelem 18. – Az Agrofrigor
Szerda-Helytörténelem 19. – A Mäsospol
Szerda-Helytörténelem 20. – A Nehézgépgyár
Szerda-Helytörténelem 21. – A Zdroj
Szerda-Helytörténelem 22. – A Mezőgazdasági Építővállalat
Szerda-Helytörténelem 23. – A kenyérgyár
Szerda-Helytörténelem 24. – Az Agrokémiai Vállalat
Szerda-Helytörténelem 25. – Az Obal
Szerda-Helytörténelem 26. – A Kék Duna áruház
Szerda-Helytörténelem 27. – A húskombinát
Szerda-Helytörténelem 28. – A cérnagyár