Most őszintén, az utóbbi időben hány olyan cikkbe futottál bele, amely kongatta a vészharangot az olvasás felett? Hogy a mai felgyorsult, mesterséges intelligencia szennyével átitatott világban már senkit nem érdekelnek a könyvek? Nos, ehhez képest a könyvesboltok tele vannak, és soha nem tapasztalt kínálat van az összes létező kategóriában. De amiben talán a legnagyobbat nőtt a választék, az nem más, mint a gyermek- illetve ifjúsági könyvek kategóriája. Szinte nehéz is eligazodni, mit érdemes leemelni a polcról és olvasni már tudó gyerekünk kezébe adni. De még emlékeztek, miket olvastunk anno mi? Mert én igen, szóval elevenítsük csak fel a mi régi olvasmányainkat!
Ha szüleid is olvastak annak idején, akkor minden bizonnyal ott lapult a könyvespolcotokon valamilyen indiános történet. Felénk Karl May Winnetous sagája volt talán a legnépszerűbb, még annak ellenére is, hogy a német írónak annyi köze volt a Vadnyugathoz, mint egy tányér mákos tésztának az űrkutatáshoz. Képzelőerőnek mindenesetre nem volt híján, így megugrotta a dolgot. De legendás volt J. F. Cooper Nagy indiánykönyve is, mely tulajdonképpen öt regényt gyűjtött egybe. A főhős fehér ember volt ugyan, de őslakosok között nevelkedett, és olyan különféle nevekkel büszkélkedhetett, mint Bőrharisnya, Nyomkereső vagy épp Sólyomszem.
Ezek nyilván a fiúk körében voltak népszerűbbek, de természetesen lányoknak szánt romantikus történetek is léteztek. Ott voltak például a Pöttyös sorozat könyvei, vagy a brutális olvasottsággal büszkélkedő Szilvási Lajos-féle Egymás szemében, amely egy fiú és egy lány párhuzamos naplójának formájában íródott. De a csajok kedvelték az olyan, állatokat középpontba helyező történeteket is, mint például a Lassie vagy a Fekete szépség.
Kifejezetten izgalmasak volt számomra a Kaland – Játék – Kockázat sorozat ijesztgetős, interaktív kötetei, melyeket magam sem tudom, hányszor kölcsönöztem ki a könyvtárból. Ezekben mágikus helyekre lehetett utazni, és szörnyekkel viaskodni, miközben előre-hátra lapozgattál a 400 rövid fejezet között. A fejezetkék végén meghozott döntéseid alapján irányítottak a következő bekezdéshez, és hogy alulmaradtál-e a rád támadó gusztustalanságokkel szemben, azt a dobókocka döntötte el.
Ha már az ijesztgetésnél tartunk, baromi keresettek voltak Stephen King könyvei: egy egész generáció nőtt fel Carrie-n, Cujo-n meg a Ragyogáson. A horror nagymestere pedig úgy ontotta magából a regényeket, mintha nem lett volna holnap. Ennek megfelelően persze volt közöttük elég tré is, de hát ilyen ez a biznisz, úgyis mindenki megbocsátott neki a következő olyan mesterműnél, mint például A talizmán.
Kicsivel később pedig jött a Harry Potter-őrület. A varázslótanonc története, amit elejével húszon felüli kiadó utasított el, egy csapásra mindenki kedvencévé vált, a gyerekét egyedül nevelő, anyagi gondokkal küszködő J. K. Rowlingból pedig milliomost csinált. A hatszáz oldalas monstrumokat egy hosszú hétvége alatt daráltuk le, mert kézről kézre jártak, és alig vártuk, hogy filmeket csináljanak a sorra következő részekből.
Azoknak a kis könyvmolyoknak pedig, akik a fikció helyett inkább a tényirodalmat részesítették előnyben, ott voltak a színes kisenciklopédiák, vagy a Mi Micsoda sorozat különböző témákat feldolgozó darabjai, melyek kimondottan jól néztek ki szám szerint sorrendbe állítva a polcokon.
De elő lehetett fizetni A tudás fája, illetve ahhoz hasonló sorozatokra is, melyek ugyan magazinként érkeztek, de eszement terebélyessé dagadó enciklopédiákba lehetett az oldalakat összeszerkeszteni, már amennyiben volt ehhez türelme az embernek. A vége felé már nekem sem volt.
Mindenesetre jó szívvel emlékezem mindezekre az olvasmányokra, még akkor is, ha koravén könyvmolyként idő előtt elkezdtem a felnőtteknek szánt irodalom felé kacsintgatni. És mivel már kisebbik ivadékom is iskolapadba ül szeptemberben, alig várom, hogy rájuk erőltethessem valamelyik régi kedvencemet. Na jó, nem. (De.)
Az előző epizód:
Floppy, mixtape, PirateBay – Azaz milleniálisok a technikai fejlődés bűvkörében
