Sipos Janka

Nincs jobb a közös olvasásnál, vallom, de hát gyerekkorom óta nagy könyvmoly vagyok, otthonról hoztam az olvasás szeretetét. Persze 30-40 évvel ezelőtt még nem volt akkora kínálat könyvekből sem, mint manapság.

Legutóbb felidéztük, melyek voltak azok a gyermekeknek szánt rajzfilmsorozatok, melyek lekötötték a kilencvenes években cseperedő lurkókat. De ha valaki olyan „jó” gyerek volt, mint példának okáért én, nem érte be az ilyen tartalmakkal:…

Lássuk, mit adtak a tévében 30 plusz évvel ezelőtt a mi épülésünkre – vagy épp leépülésünkre, ugye, mert hát műsora válogatta már akkoriban is…   

Két olyan játékot elevenítsünk fel, amellyel Te is egészen biztos, hogy játszottál, szerettél volna játszani, vagy legalábbis erre kortársaidtól érkező nyomást éreztél, ha hasonló évjáratú vagy, mint jómagam.

Akármennyire is igyekszik az ember a lehető legkevesebb, illetve legkisebb térfogatú kacatot beszerezni, a nagyszülők megvásárolják az összes Mancs őrjáratos cukorkatartót, Thomas, a gőzmozdonyfejű állólámpát, és spidermanes vesemelegítőt…

Vajon mivel tömték meg a feneketlen bendőnket anno a mi szüleink? Na, lássuk!

A múltkor azt ígértem, időutazásra invitállak benneteket, és együtt felelevenítjük, milyen is volt gyermeknek lenni a nyolcvanas-kilencvenes években, a mához képest. Hát, akkor vágjunk is bele!

Kedves Olvasóm, engedd meg nekem, hogy az elkövetkező időkben felültesselek magam mellé a Nosztalgiavonatra, s együtt felidézzük, milyen is volt ártatlan gyermeknek lenni a kilencvenes, meg önérzetes serdülőnek a kétezres években.