Made in 1988

Hosszú idő után egy komolyabb sérülés okán poroltam le a játékkonzolomat, hogy valahogy elüthessem az időt, na meg főképp hogy eltereljem a figyelmemet saját magamról. Kétgyermekes, dolgozó anyukaként ezt csak szökőévente engedhettem meg…

Kedves milleniális kortársam, egészen biztosan emlékszel még Pap Rita slágereire. Te is fejből fújtad a Kuckó mackót, és ha azt mondom, Csovi Csovi Jasper, megszólal a fejedben a következő sor: “kutya a gyereknek, az a jó”! Ne is próbáld…

Figyeld meg, mibe öltöztettek, és micsoda frizurákat kerekítettek neked, meg ugyan hogy néz ki a nyomi szomszédgyerek, aki mindig átment hozzátok. Mit látsz? Ugye, jól szórakozol?

Nincs jobb a közös olvasásnál, vallom, de hát gyerekkorom óta nagy könyvmoly vagyok, otthonról hoztam az olvasás szeretetét. Persze 30-40 évvel ezelőtt még nem volt akkora kínálat könyvekből sem, mint manapság.

Legutóbb felidéztük, melyek voltak azok a gyermekeknek szánt rajzfilmsorozatok, melyek lekötötték a kilencvenes években cseperedő lurkókat. De ha valaki olyan „jó” gyerek volt, mint példának okáért én, nem érte be az ilyen tartalmakkal:…

Lássuk, mit adtak a tévében 30 plusz évvel ezelőtt a mi épülésünkre – vagy épp leépülésünkre, ugye, mert hát műsora válogatta már akkoriban is…   

Két olyan játékot elevenítsünk fel, amellyel Te is egészen biztos, hogy játszottál, szerettél volna játszani, vagy legalábbis erre kortársaidtól érkező nyomást éreztél, ha hasonló évjáratú vagy, mint jómagam.

Akármennyire is igyekszik az ember a lehető legkevesebb, illetve legkisebb térfogatú kacatot beszerezni, a nagyszülők megvásárolják az összes Mancs őrjáratos cukorkatartót, Thomas, a gőzmozdonyfejű állólámpát, és spidermanes vesemelegítőt…

Vajon mivel tömték meg a feneketlen bendőnket anno a mi szüleink? Na, lássuk!

A múltkor azt ígértem, időutazásra invitállak benneteket, és együtt felelevenítjük, milyen is volt gyermeknek lenni a nyolcvanas-kilencvenes években, a mához képest. Hát, akkor vágjunk is bele!