Borítókép: Németh Sándor felvétele, Karaffa Attila gyűjteménye – az MI által megszínesítve. Fotók és videó: Soós Bertalan. Archív képek külön jelölve
Egy epizód erejéig maradunk Vámbéry nyomában, viszont a róla elnevezett alapiskolát arra a középfokú intézményre cseréljük, amely az idők során a csallóközi magyarság egyik szellemi és oktatási bázisává vált. Az 1951-es esztendő meghatározó volt városunk életében. Ekkor nyitotta meg kapuit a Dunaszerdahelyi Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola, a későbbi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, amely 2001-ben, fennállásának jubileumi, 50. évében vette fel Vámbéry Ármin keletkutató és nyelvtudós nevét. Az iskola az elmúlt évtizedek alatt több reformot és költözést is megélt.
Vele való kapcsolatom eléggé plátóira sikeredett, nyolcadik évfolyamból öt kettessel kiállva objektív okokból az inasiskolát választottam. Így aztán a sztori fő sodrát megboldogult édesanyám visszaemlékezéseivel kezdem. Anyu alapiskolai-, majd gimnáziumi éveit a mai Vámbéry Ármin Gimnázium (VÁG) elődjének épületében, illetve a hozzá tartozó fabarakkokban töltötte. Szlovák nyelvű oktatásban részesült, ami a sztorit esetünkben csak izgalmasabbá teszi. A helyzetet bonyolította, hogy a mai magyar gimnázium közös igazgatás alatt működve anno a szlovák gimnáziumnak, illetve egy magyar, valamint egy szlovák alapiskolának is helyet adott. Megfelelő iskolaépületek híján nem volt sok opció a városban.
A Május 1. téren (a mai Szent István tér), ahol az 1958/59 tanévben indult meg az oktatás, folyamatos ki- és beköltözés zajlott.
Hol az alapiskolát, hol a gimnáziumot költöztették el, ill. oda. Iskolai férőhelyek hiányában sok gyerek a közelben felállított fabarakkokban volt kénytelen tanulni. Ide szorultak ki a Május 1. téri Alapiskola alsó tagozatos tanulói, vagy éppen az akkori Lenin utcai (a mai Fő utca) Alapiskola (gyakorlatilag a Szabó Gyula Alapiskola jogelődje) kihelyezett tagozatai is. Az oktatás váltott (délelőtti-délutáni) rendszerben zajlott.
Árulkodó osztályképek.
Családi fényképalbumunk fotói közt kutatva valószínűsíthető, hogy édesanyám az 1960/61-es évfolyamban kezdte az alapiskola első osztályát. Mellékszálként megjegyezném, elég mozgalmas időszak lehetett, mivel abban az esztendőben költöztek be Kistejedből a Kukučín utcai lakótelep egyik addigra elkészült blokkjába: „Már állt az első blokk (A), a miénk (B1) után pedig a többi három (B2, B3, C) is részben kész volt. Kályhával fűtöttünk, azon is főztünk… Alapiskolába a Május 1. téri fabarakkokba kezdem járni…” – vagy százszor végighallgattam a sztorit, de adná a jó Isten, hogy csak egyetlen egyszer elmondhatná még!
Dunaszerdahely ezekben az években gyakorlatilag egy felbolydult méhkashoz hasonlított, hiszen ahogy azt egy korabeli kisfilm is igazolja, 1957-ben még épülőfélben volt többek között a gimnázium – akkori megnevezéssel a Tizenegyéves iskola –, valamint az 1960-ban átadott járási kórház is.
„Épül, szépül Dunaszerdahely” címmel jelent meg az ÚjSzó napilapban – a címlapképen az épülő kórházzal, a szintén épülő Tizenegyéves iskolával, valamint a község (1960-tól város) kiépítésre kerülő csatornahálózatával –, hogy: „száz év alatt nem épült annyi minden Dunaszerdahelyen, mint népi demokratikus rendszerünk fennállása óta”:
„Az új sportstadion mellett nemrég épült családi házak hosszú utcát szegélyeznek, az Ollétejedi útnál új városnegyed épül [a Zöldfasor – szerk.megj.], ezen kívül emeletes házakkal is gyarapodott Dunaszerdahely… A községben korszerű tizenegyéves iskola is épül. Huszonhárom osztálya, nagy tornaterme és több más helyisége lesz. Az építkezés vezetője szerint a konyha üzembehelyezése és az épület külső díszítése nélkül a iskolát két hónappal a tanév megkezdése után átadják rendeltetésének. -Meglesz ez addig? – kérdjük gyanakodva Guček Ladislavtól, az építés vezetőjétől. Válasza szerint meg. Ez a végső határidő…” – ÚjSzó, 1957. 08. 26.
A tervezett határidőt, vagyis a cikk szerinti 1957. október elsejét a kivitelező magasépítő vállalatnak valószínűleg nem sikerült tartani, hiszen a fellelhető források alapján a Tizenegyéves iskolában csak az 1958/1959-es tanévben indult meg az oktatás.
Ekkor abból a főutcai sarki épületből költözött át ide a gimnázium, amelyet a Szabó Gyula Alapiskola kapcsán már megismerhettek a tisztelt olvasók: „A kezdetekben, vagyis 1953-tól még közös igazgatás alatt működött a magyar tanítási nyelvű tizenegyéves középiskolával – vagyis a gimnáziummal. Majd a két oktatási intézmény 1963-as különválása után az akkori Lenin utcai épületbe költözött, amely a mai Fő utca és Rózsa utca sarkán állt. Ez a sarki, mára lebontott épület egykor a Magyar Királyi Adóhivatal helyi kirendeltségének, illetve a magyar gimnáziumnak adott otthont, majd többek közt pionírház és könyvtár is működött benne. Napjainkban a Panoráma multifunkciós épülettömb jobb szárnya található a helyén…”
A dunaszerdahelyi magyar gimnázium történelmi elnevezései:
Dunaszerdahelyi Magyar Királyi Állami Gimnáziumi Tanfolyam
Érsekújvári Magyar Királyi Állami Pázmány Péter Gimnázium Önálló Hatáskörű Dunaszerdahelyi Gimnáziumi Tagozata
Dunaszerdahelyi Gimnázium
Dunaszerdahelyi Tizenegy éves Középiskola
Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Általános Középiskola
Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium
Vámbéry Ármin Gimnázium
Dunaszerdahelyen létezett korábban is egy gimnázium, most teszünk egy nyúlfarknyi kitérőt a történelem tükrében.
Az épület, amely napjainkban immár szintráhúzással az Egészségügyi Szakközépiskola otthona, gazdag históriával bír. Eredetileg a templom téri katolikus iskola épületének kiváltására épült, ahol 1931-ben egészségügyi okok miatt betiltották a tanítást. Ekkor jött létre a Temető soron az az egyemeletes „népiskola”, melyben 1932. szeptember 1-jén kezdődött meg az oktatás. Mivel az 1938-as első bécsi döntést követően térségünk (Pozsonytól területileg elszakadva) középiskolai oktatás nélkül maradt, az iskola épületét átengedték városunk első klasszikus jellegű gimnáziumának, Dunaszerdahelyi M. Kir. Áll. Gimnáziumi Tanfolyam néven, amely egyúttal a Csallóköz egyetlen ilyen típusú iskolája volt. Ezzel egyidőben a „népiskolai”, vagyis az alapfokú oktatás a régi, templom téri katolikus iskolába került vissza. Barátom, Nagy Attila, Dunaszerdahely krónikása és helytörténésze írja „Az első dunaszerdahelyi gimnázium” c. tanulmányában, amely városunk holnapján, ill. a Dunaszerdahelyről 2012-ben megjelent várostörténeti monográfiában is egyaránt megjelent:
„Csallóköz szívében, egyik legfontosabb településén az 1938-as esztendő több okból is nagy változásokat hozott a Magyarországhoz visszacsatolt város életének számos területén. Iskolái a Komáromi Tankerületi Királyi Főigazgatóság alá kerültek… A visszatért Csallóköz azonban középiskola nélkül maradt, így a Vallás és Közoktatási Minisztérium 1938. december 7-ei 40.243/ 1938. V. 1. számú rendelete értelmében létrehozták a Dunaszerdahelyi m. kir. áll. gimnáziumi tanfolyamot nyolc osztállyal. Az intézet első főigazgatója vitéz dr. Bessenyei Lajos volt, aki az iskola hatáskörének minisztériumi rendezéséig, 1939-ig töltötte be e posztot, s akit megbízott igazgatóként Török Árpád, majd a szegedi Baross Gábor Gimnáziumból idehelyezett dr. Szeliánszky Ferenc váltott (egészen 1943-ig, amikor a megbízott igazgató Belső Ferenc, a budapesti Madách gimnázium tanára lett). A gimnázium elhelyezését a katolikus iskolaszék felajánlásával oldották meg: az új iskola számára rendelkezésre bocsátották az új, temetősori katolikus iskolát, amelyet a község bérelt, míg ők visszaköltöztek a plébánia mellett álló egykori tanépületbe…” – dunaszerdahelyi.sk, 2016. 03. 02.
„Az épület, bár hasznos volt, kicsinek bizonyult a gimnázium számára: „A teljesen különálló, tágfolyosójú, tiszta, világos, levegős, egészséges épület gimnázium céljaira szertárak, előadótermek, iroda, tanári szoba stb. hiányában alkalmatlan. A f. tanévben is a kilencedik osztályunk (a 9 tanulólétszámú VIII. osztály) egész szűk (3x6x4 m) méretű kis helyiségben húzódott meg” – írják 1940-ben…” – dunaszerdahelyi.sk, 2016. 03. 02.
1940. április 4-én az intézet az „Érsekújvári Mk. Kir. Áll. Pázmány Péter Gimnázium Önálló hatáskörű Dunaszerdahelyi Gimnáziumi Tagozat” hivatalos elnevezést kapta. A gimnázium már a tanév végén rendes érettségi vizsgát tartott. Ebben a tanévben az intézetnek 368 tanulója volt és kilenc osztálya. Az igazgatói teendőket Dr. Szeliánszky Ferenc látta el.
„Még az évben a 46.356/1940. V. 1. számú rendelettel a tagozatot az érsekújvári gimnázium alá rendelték, s a neve is megváltozott: Érsekújvári M. Kir. Áll. Pázmány Péter Gimnázium Önálló Hatáskörű Dunaszerdahelyi Gimnáziumi Tagozata lett…1941-ben a gimnázium számára újabb helyiségeket bérelt a község: „megfelelő tárgyalások után a helybeli zsidó hitközség átengedte a Csillag utcában lévő nagyobb népiskola helyiségeit és a hitközség a tanuló gyermekeket más helyiségében helyezte el” – áll a képviselőtestület ülés jegyzőkönyvében… 1943-ban a gimnázium önállósulni szeretett volna – ezt a szándékukat jelzi az a fáradozás, miszerint szerettek volna az érsekújvári gimnázium hatásköréből kiszakadni, s a kormányzó nevét felvéve Horthy Miklós Gimnázium néven továbbműködni. Igyekezetüket azonban a háború vége, majd az azt követő iskolabezárások akadályozták meg…” – dunaszerdahelyi.sk, 2016. 03. 02.
A gimnáziumban 1944. október 31-én megszakadt a tanítás, mivel az épületben katonai kórházat létesítettek, ami csak a háború után szűnt meg.
1945-1948 között nem volt magyar nyelvű oktatás Csehszlovákiában. Az ország, így városunk magyar iskoláit egytől egyig bezárták, pedagógusaikat elbocsájtották, több esetben kiutasították Csehszlovákiából. A Beneš dekrétumok generálta jogfosztottság éveit a kommunisták hatalomátvétele követte, ami egyben az enyhülés időszakát jelentette. Ekkor a magyar nemzetiségű lakosság visszakaphatta csehszlovák állampolgárságát, a Csehországba deportáltak visszatérhettek szülőföldjükre, ill. megnyílhattak a magyar iskolák is. Ennek köszönhetően:
1951. szeptember 1-jén megkezdhette működését a Dunaszerdahelyi Magyar Gimnázium első osztálya az evangélikus templommal szemben lévő egyemeletes sarki épületben mint a szlovák gimnázium párhuzamos osztálya.
Az iskolaügyi átszervezések következtében a gimnázium elnevezést a Tizenegy éves Középiskola váltotta.
A dunaszerdahelyi magyar gimnázium igazgatói:
Bessenyei Lajos (1938-1940)
Szeliánszky Ferenc (1940-1944)
Hostock István (1951-1953)
Matušek Rudolf (1953-1953)
Lukovics Izabella (1953-1954)
Ozorai Ferenc (1954-1957)
Varga Lajos (1957-1960)
Somogyi Vince (1960-1973)
Horváth Tibor (1973-1991)
Szolgai Miklós (1991-1995)
Cseh Mária (1995-2004)
Zirig Ferenc (2004-2019)
Valkai Anett (2019-napjainkig)
„Minden évben egy-egy osztállyal bővült az iskolánk. A magyar osztályokban a létszám mindig harmincon felül volt. Nagy nehézségekbe ütközött a tanítás, mert nem voltak magyar tankönyvek, sem megfelelő segédeszközök. 1953 szeptemberében iskolánk hivatalosan a Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola nevet kapta. Ekkor iskolánk új épületbe, a Május 1. téren levő volt római katolikus iskolába költözött. Az iskolának három tagozata volt, tanulóinak létszáma 1954 júniusában elérte a 685-öt. Ez év májusában érettségiztek az iskola első növendékei, összesen harmincan. Az iskola igazgatója Dr. Hostock István volt, majd Matušek Rudolf, illetőleg 1953. november 1-jétől Lukovics Izabella, 1954. január 20-tól Ozorai Ferenc, őt pedig Varga Lajos követte…” – a VÁG weboldala alapján.
Az 1953/54-es tanévet tehát újfent a Temető soron, vagyis akkori elnevezésben a Május 1. téren (mai Szent István tér) kezdte a Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola. Ez az épület, ami napjainkban az Egészségügyi Szakközépiskolának ad otthont, természetesen még mindig nem a mai Vámbéry Ármin Gimnázium épülete volt. Az egykori róm. kat. iskolában csak 9 osztály fért el, így a 16 osztálynyi diák miatt áttértek a kétváltásos tanításra. Az épület a kevés férőhely mellett szertárral, műhellyel és tornateremmel sem rendelkezett, a szemléltetőeszközök és a magyar tankönyvek is hiányoztak.
Ezt követően szintén az akkori Május 1. téren, csehszlovák iskolai szabványépületek mintájára elkezdődött a mai gimnázium új épületének kivitelezése.
A Magasépítő Vállalat nagyszombati részlege által felépített, majd 1958-ban átadott oktatási intézmény főépülete „négyszintes. A főépülethez kétoldalt két szárnyépület tartozik. A főbejáratot három színes üvegmozaik díszíti, amelyek napsütéskor bevilágítják az előteret. A kétszintes előtérben jobb és bal oldalon, valamint a hátsó részen vezet fel lépcső. Itt vezet egy folyosó a melléképületekhez, a hátsó udvarra is innen lehet kijutni. Az előtérből balra és jobbra vezető folyosókon találhatóak a szekrények, öltözők, az erősítőterem, néhány tanterem és az ebédlő. Innen vezet fel egy lépcsősor az első emeletre…” – a Wikipédia alapján.
„A két tornaterem az ebédlő felett található. Az első emeleti folyosón található a laboratórium, számos tanterem, a titkárság és a helyettesi iroda. A második emeleten az osztálytermek mellett az igazgatói iroda, a gazdasági részleg, a tanári, a biológia, informatika és a történelmi szaktanterem található. Az erkélyre is innen lehet kijutni. Egy emelettel feljebb nyelvi osztótermek, könyvtár és egy előadóterem van. A sportpályák az épület mellett fekszenek…” – a Wikipédia alapján – korábban aszfalt, illetve salak borításúak voltak, amelyeket 2021/22-ben műfüves, valamint rekotán borítású pályák váltottak fel.
Miután 1958-ban a gimnázium új épületbe költözött, az egykori katolikus iskola osztályait a mezőgazdasági középiskola használta tovább, egészen 1967 novemberéig, amikor is átadásra került az új Mezőgazdasági-technikai Szakközépiskola, köznyelvben az „SPTŠ” új épülete iskolával és kollégiummal.
„Új épületben – a Május 1. téren felépült korszerű iskolában – kezdődött az 1958/59-es tanév. Az iskola 11 tantermet kapott a második emeleten. A tanítás továbbra is két váltásban történt, mert 22 osztálya volt az iskolának. 1961. január elsejével az eddigi 14 éves középiskola alapfokú kilencéves iskolává és általános műveltséget nyújtó középiskolává alakult át.1960 szeptemberében Somogyi Vince lett az igazgató, helyettese pedig Horváth Tibor. Esti tagozata az 1959/60-as tanévtől létezik iskolánknak…” – a VÁG weboldala alapján.
1961-ben tehát a magyar tanítási nyelvű iskola kettévált: egy 9 éves alapfokú iskolává és egy általános műveltséget nyújtó 4 éves középiskolává. A gimnázium ekkor az Általános Magyar Nyelvű Középiskola nevet viselte. 1963-tól immár külön igazgatóság működtette az iskola alap-, illetve középfokú intézményét. Ekkor az alapiskola, Alapfokú Kilencéves Iskola néven visszaköltözött a Lenin utcába, az evangélikus templommal szembeni épületbe.
„1963. szeptember 1-jén az AKI (Alapfokú Kilencéves Iskola – szerk.megj.) működését a Lenin utcai épületben kezdi mostoha körülmények között. A tanítás két épületben, összesen 8 tanteremben folyik délelőtt és délután. A leltári tárgyak túlnyomó része az ÁMNyKI (Általános Magyar Nyelvű Középiskola – szerk.megj.) tulajdonában maradt. Az épület, a bútorzat korszerűtlen, a segédeszközök minimálisak, egy részük használhatatlan… Az [alap]iskola igazgatója: Török László. Az igazgató helyettese: Halász Imre…” – részlet a Szabó Gyula Alapiskola krónikájából.
1966-ban az iskola elnevezése lerövidült „Általános Középiskola” (Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Általános Középiskola) néven működött tovább, majd három év múlva, az 1969/1970-es tanévtől ismételten a gimnázium nevet viselte.
1969-től Gimnázium (Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium)
1969-től a gimiben kísérleti oktatás folyt magyar nyelvből és irodalomból, valamint szlovák nyelvből és irodalomból. Ezt a munkát Vörös Veronika és Hölgye István végezték. Rendszeresen együttműködtek a Pedagógiai Kutatóintézet dolgozóival, elősegítették az új tantervek, tankönyvek és módszertani kézikönyvek összeállítását. 1973 februárjában megújult az igazgatóság: Horváth Tibor lett az igazgató, helyettesévé Olgyay Edét nevezték ki. Ők álltak az iskola élén 1991. június 30-ig, nyugodt légkört teremtve a tanároknak. Az épületet felújították, gyakorlatilag nekik volt köszönhető az iskola színvonala és hírneve… 1974-ben adták át a Gorkij utcában azt a magyar tanítási nyelvű alapiskolát (a mai Szabó Gyula Alapiskolát) amely a kezdetekben közös igazgatóság alatt működött a magyar gimivel.
Majd az Észak 2. lakótelepen a nyolcvanas években felépült, és 1986-ban megnyitott a Smetana ligeti szlovák tannyelvű alapiskola is, ahová a gimnázium helyiségeiben addig üzemelő szlovák alapfokú oktatási intézmény diákjai költözhettek ki.
Az induláskor a „Duklai Hősök Alapiskola” nevet viselő szlovák oktatási intézmény elköltözésével az iskolaépület első emelete kizárólag a szlovák gimnáziumé lett. Az igazgatóság új tantermeket rendezett be a kötelező szaktantárgyaknak (elektrotechnika és közgazdaságtan). Ebben az időszakban államilag korlátozott volt a felvehető tanulók száma, csakis a legjobb tanulók kiváltsága volt bekerülni a gimnáziumba. Majd 1990-től ismét egyre több diák kezdhette meg itt középiskolai tanulmányait. Ekkoriban négy párhozamos osztály nyílt, és érdeklődési körük szerint kerültek be a diákok a társadalomtudományi, a matematikai-fizikai, a nyelvi, vagy a természettudományi tagozatokra.
Az 1989-es rendszerváltás változásokat hozott az iskolarendszerbe. Az iskolatanácsok javaslatot tehettek az igazgató kinevezésére.
Ekkor Szolgai Miklós lett a gimnázium első embere, aki az 1994/95-ös tanév végén lemondott igazgatói posztjáról, helyére Cseh Máriát nevezték ki. Mindkét igazgató közös érdeme, hogy a gimnáziumban végzett, már tanári diplomával rendelkező diákoknak munkát adtak. Mindeközben a gimi előtti tér elnevezése, ill. az oktatási intézmény levélcíme Május 1. térről Szent István térre változott. 1990-ben végeztem az általánosban, az igazsághoz hozzátartozik, hogy meg sem próbáltam felvételizni. Talán túl nagy falat lett volna számomra, talán nem? Szüleimnek a gimit követő főiskola anyagilag biztosan. Hát ezek lennének dióhéjban azok a bizonyos objektív okok, amin persze sosem bánkódtam.
1995. szeptember 1-jén nyílt meg a nyolcosztályos gimnázium első osztálya 34 tanulóval.
1995-ben nagy érdeklődés mellett újra nyílt nyolcéves szak a gimnáziumban 34 elsőssel. Többen átléptek a hagyományos alapiskolából, így tíz osztályban folyt a tanítás. A négyosztályos gimnáziumban felsőbb utasításra csak három osztály nyitása lett engedélyezve. Jelentős nap volt az iskola életében 1997. december 18-a, amikor Cseh Mária, az iskola igazgatónője átvette Budapesten az Országházban a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől a Kisebbségekért Díjat. Az értékelésben a következő szerepelt:
„A Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium a szlovákiai magyar ifjúság oktatása, képzése és nevelése terén elért példaadó eredményei elismeréseként, amely egyben támogatást, hitet és erőt adhat valamennyi szlovákiai magyar oktatási intézmény számára a mára ismét bizonytalanná vált jövőben való további helytálláshoz is…”
2001-ben a gimnázium fennállásának jubileumi, 50. évében a középfokú oktatási intézmény felvette Vámbéry Ármin keletkutató és nyelvtudós nevét.
2004. július 1-jétől Zirig Ferenc lett a gimnázium igazgatója, helyettesei Cseh Mária, Kálmán Miklós és Szolgai Miklós voltak, helyüket később Salma Erzsébet és Valkai Anett vette át. 2003-ban sikeres érettségi vizsgát tettek a nyolcosztályos gimnázium első diákjai.
A 2005-ös esztendő jelentős eseménye, hogy a szlovák gimnázium az Észak 2. lakótelepre, a nyolcvanas évek közepén eredetileg bölcsődének szánt épületegyüttesbe költözött.
A 2005/2006-os tanévben a szlovák gimnázium (napjainkban Gymnázium Ladislava Dúbravu) elköltözött a Szent István térről, így a magyar gimnáziumnak hosszú évtizedek után újra önálló épülete lett. Az iskola diáklétszáma ebben az évben érte el a csúcsot: 24 osztályában – ebből 10 nyolcosztályos szakon – 681 diák tanult. 2006 tavaszán ünnepelte a gimnázium fennállásának 55. évfordulóját. Az ünnepségre ellátogatott az oktatásügyi miniszter, a parlament elnöke és az államfő helyettese is.
A Magyar Tannyelvű Magángimnázium 2008-as megalakulása után a Vámbéry Ármin Gimnáziumba jelentkező diákok száma mérséklődött, bár még így is évente 3-4 osztály nyílt a négyéves szakon.
2011-ben ötnapos rendezvénysorozat keretében ünnepelte 60 éves fennállását a VÁG. Az ünnepség a VMK-ban vette kezdetét, a jubileumi rendezvénysorozat kicsúcsosodását pedig az Erzsébet-napi iskolabál jelentette. A részletekről elöljáróban Zirig Ferenc igazgató tájékoztatta a városi hírportált – aki maga is a dunaszerdahelyi gimnáziumban érettségizett, majd az egyetem után itt kezdte meg matematika és földrajz szakos tanári pályafutását, hogy 2004-től igazgatója legyen az intézménynek:
„Annak ellenére, hogy Dunaszerdahelyen ma már négy gimnázium és több középiskola működik, tartani tudjuk a diákok létszámát. Ezt csakis színvonalas munkával és elkötelezettséggel lehet biztosítani, és ezért köszönetemet fejezem ki pedagógusainknak, további munkatársainknak és a szülőknek egyaránt. Jelenleg 18 osztályban folyik a tanítás, évente mintegy 100 érettségiző hagyja el tantermeinket, 90-95 százalékuk felsőoktatási intézményekben folytatják tanulmányaikat. Diákjaink kiváló eredményeket érnek el a különböző tanulmányi és sportversenyeken. Két évvel ezelőtt az oktatásügyi minisztérium készített egy iskolarangsort, melyben az ország valamennyi oktatási intézménye szerepelt az elmúlt évben elért eredmények alapján. Eszerint a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium az előkelő 10-12. helyen végzett, megelőzve ezzel Szlovákia minden magyar tannyelvű iskoláját, beleértve az alapiskolákat, művészeti iskolákat és az összes középiskolát. Jelentős felújítások történtek az iskola épületén is, és ezeket már kívülről tekintve is észlelni lehet. De belül is jelentős modernizáció történt, amelyre nagy szükség volt, hiszen az épület már több mint ötvenéves…” – dunaszerdahelyi.sk, 2011. 11. 09.
2019. július 1-jétől a Vámbéry Ármin Gimnázium új igazgatónője Valkai Anett lett, aki napjainkban is az intézmény első embere.
2021-ben immár 70 éves volt a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium, a világjárvány okozta megszorítások miatt azonban a hivatalos ünnepséget csak egy évvel később tartották meg. 2022 szeptemberében nagyszabású jubileumi rendezvénnyel és az elmúlt évtizedeket bemutató 210 oldalas könyvvel emlékeztek meg a jeles eseményről.
2022. szeptember 8. a gimnázium számára igazi örömünnep volt.
Nemcsak megalakulásának 70. évfordulóját tarthatta meg méltóképpen, egyben hivatalos keretek között átadták az iskola többfunkciós sportpályáját, amelynek támogatója Nagyszombat Megye Önkormányzata volt. A projektre 250 ezer eurós támogatást különített el a megye. A beruházás két szakaszban valósult meg 2021-ben, ill. 2022-ben. Ennek köszönhetően teljesen újjáépült az iskola rekotán borítású futópályája és a műfüves, kispályás labdarúgópályája, valamint a kosárlabda- és röplabdapályája is. A dunaszerdahelyi városi művelődési központban tartott ünnepi gálaműsoron egykori és jelenlegi gimisek mutatták be tehetségüket a színpadon. Valkai Anett igazgatónő szavai alapján:
„Az alma mater meghatározó szerepet tölt be minden ember életében. Korábbi nemzedékek nélkül nincs minőségi iskola, és minőségi iskola nélkül nincs jövőbeni nemzedék”.
Az ünnepségen az iskola vezetősége köszönetet mondott a nyugalmazott pedagógusoknak, akiknek oklevelet és emlékplakettet adtak át. A dunaszerdahelyi gimnáziumnak napjainkban is jól csengő neve van, és nem csupán építészeti stílusában tűnik ki a dunaszerdahelyi iskolák közül. Legutóbb egy-két éve jártam az épületben, megcsodálva a gimi hallját, lépcsőit, s a dunaszerdahelyi oktatási intézmény magasztos, már-már ódon légkörét…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla
Szerda-Helytörtnelem 18. – Az Agrofrigor
Szerda-Helytörténelem 19. – A Mäsospol
Szerda-Helytörténelem 20. – A Nehézgépgyár
Szerda-Helytörténelem 21. – A Zdroj
Szerda-Helytörténelem 22. – A Mezőgazdasági Építővállalat
Szerda-Helytörténelem 23. – A kenyérgyár
Szerda-Helytörténelem 24. – Az Agrokémiai Vállalat
Szerda-Helytörténelem 25. – Az Obal
Szerda-Helytörténelem 26. – A Kék Duna áruház
Szerda-Helytörténelem 27. – A húskombinát
Szerda-Helytörténelem 28. – A cérnagyár
Szerda-Helytörténelem 29. – Az Üzemi Klub
Szerda-Helytörténelem 30. – A bősi vízi erőmű iparvágánya
Szerda-Helytörténelem 31. – A Városi Művelődési Központ
Szerda-Helytörténelem 32. – A vasútállomás
Szerda-Helytörténelem 33. – A kórház
Szerda-Helytörténelem 34. – A közlekedési park
Szerda-Helytörténelem 35. – A Vermes-villa
Szerda-Helytörténelem 36.– A Sárga kastély
Szerda-Helytörténelem 37. – Az evangélikus templom
Szerda-Helytörténelem 38. – A termálfürdő
Szerda-Helytörténelem 39. – A városháza
Szerda-Helytörténelem 40. – A református templom
Szerda-helytörténelem 41. – A katolikus templom
Szerda-Helytörténelem 42. – A Nagyzsinagóga
Szerda-Helytörténelem 43. – A Kodály Zoltán Alapiskola
Szerda-Helytörténelem 44. – A Szabó Gyula Alapiskola
Szerda-Helytörténelem 45. – A Vámbéry Ármin Alapiskola