Reklám
Borítókép: Nagy Attila gyűjteménye. Fotók és videó: Soós Bertalan. Archív képek a szerző gyűjteménye.
Talán egyedül vagyok vele, de imádok barangolni a kórház környékén. A hátsó udvarban, ahol az át- és hozzáépítések által az épületegyüttes szinte minden oldalról más-más arcát mutatja. Tapinthatóak a történelmi korok, miközben itt-ott előbukkan a kórház eredeti homlokzata is. Eszembe jutnak a gyermekéveim, amikor még csak az öreg rész állt, aztán egy hosszú időszak, miközben a rendelőintézet építése miatt az utcafront felőli udvar „csatatérré” változott.
Ilyenkor felidézem magamban az akkori kedves doktor bácsikat és doktor néniket, meg persze a sok injekciót, amivel ki tudtak volna kergetni a világból. A hosszú sétákat a betegségből lábadozó édesapámmal a kórház parkjában, amikor a park még valóban park volt. Végezetül pedig inas-, majd katonaéveim kerülnek terítékre, amikor a két kezem munkáját hagytam a kilencvenes évek elején épített pavilonok egyikében, illetve mint mosodai alkalmazott hordtuk a szennyest, na meg a patyolatot.
A dunaszerdahelyi kórház ünnepélyes alapkőletételére 1955. december 3-án került sor.
Öt év telt el, s az 1960. április 1-jei nem kis pompával történő átadása egyben annak is szólt, hogy az ország egyik legmodernebb komplex egészségügyi intézményét nyitották meg a Csallóköz szívében. Más források szerint a megnyitó dátuma április 3., Dunaszerdahely felszabadulásának 15. évfordulója. Miközben az egyes osztályokat már korábban elfoglalták az egészségügyi dolgozók, illetve a páciensek. A kórház építésénél jelentős csúszások mutatkoztak, ennek ellenére, a kor szellemében az átadáskor már „határidő előtt, jelentős anyagi megtakarítással” – sallang virított, ami persze korántsem fedte a valóságot. Idestova 50 éve lesz annak, hogy itt születtem, ebben a kórházban. Itt állok meg most kicsit megpihenni, feltöltődni.
Az építkezés közben területi átszervezések történtek a régióban, ami által a somorjai, valamint nagymegyeri járást a dunaszerdahelyihez csatolták.
Így az 1960. április 1-jei átadás után már a területileg lényegesen megnagyobbodott Dunaszerdahelyi járás betegellátását fedte le a Járási Népegészségügyi Intézet (OÚNZ = Okresný ústav národného zdravia). A kórháznak abban az időben négy osztálya volt: belgyógyászati, gyermekgyógyászati, nőgyógyászati-szülészeti és sebészeti. Ezeken mintegy 280 ágy állt rendelkezésre, az orvosi és gazdasági-műszaki alkalmazottak száma pedig mintegy 900 fő volt.
Az igazgatói tisztséget elsőként Dr. Dóka Viliam töltötte be, őt 1962-ben Dr. Beles Emil követte.
A dunaszerdahelyi kórházat anno a legkorszerűbb higiéniai követelményeknek megfelelőn építették. Saját kúttal, egy nagyobb község vagy kisváros napi vízfogyasztására tervezve, továbbá saját szennyvízelvezető csatornahálózattal, amit a szintén akkoriban épített városi csatornahálózatra kapcsoltak. Meglehet, valakinek talán csak unalmas műszaki adatok ezek. De figyelembe véve az adott korszakot, amikor még poros utcákról és szivárgó pöcegödrökről tudósítottak, a kórház megépítése egyben a fejlődést hozta el Dunaszerdahelyre.
„Kórház a város szélén” – a népszerű nyolcvanas évekbeli csehszlovák sorozat címe joggal ráillett volna a dunaszerdahelyi kórház egykori térbeli elhelyezkedésére.
Az ünnepélyes alapkőletételről többek között a Szabad Földműves is tudósított a „Legnagyobb érték az ember” c. cikkében:
„A megnyitó beszédben üdvözlet hangzik el, mellyel Török elvtársat, az egészségügyi megbízottat, s a kerületi hivatalok és az építkezési vállalatok küldötteit köszöntik. Aztán átadják a szót Török elvtársnak. Az ünnepséget egy korszerűen felszerelt kórház alapkövének jelképes lerakására rendezték. Az egészségügyi megbízott szavaiból megtudjuk, hogy kormányunk 36 millió koronát utalt ki egy 285 ágyas kórház felépítésére. Azonban nemcsak a kórház épül, hanem itt lesz a járási egészségügyi központ, véradó állomás, epidémiai központ és még sok más egészségvédő intézmény. Itt épül az orvosok és a személyzet részére is lakóház. Az intézet az épületekkel és a parkkal kb. 7 hektár területen nyugszik majd. Nem véletlen eset, hogy a kórház éppen Dunaszerdahelyen épül fel. Elsősorban Csallóköz közepén fekszik a város, tehát hatalmas mezőgazdasági terület központjában van, ahová jó utak hálózata vezet. A megbízott elvtárs szavai befejezése után csákányt fogott, és a lelkesült földművesek gyűrűjében megkezdte az intézet alapjának a kiásását. Kézről kézre járt a csákány és a lapát, hogy minden kiküldött, ha csak jelképesen is, kivegye részét ebből a nagynak ígérkező építésből. Dunaszerdahely összes dolgozója is kiveszi részét valamilyen formában…” – Szabad Földműves, 1955. 12. 18.
A járás dolgozóinak nevében Kántor elvtárs, a jnb elnöke fejezte ki köszönetét pártunk és kormányunk gondoskodásáért. A lakosság örömét mi sem fejezte ki jobban, mint a kötelezettségvállalások százai, melyeket a kórház építésének megkezdésekor tettek.
A dunaszerdahelyi Prefa üzem dolgozói például vállalták, hogy az általuk gyártott építkezési anyagokat határidő előtt és a legjobb minőségben készítik el. Hogy a kovácsműhely dolgozói munkaidő után ingyen végzik el a rájuk háruló munkát. Az állami birtokok dolgozói is kivették részüket a közérdekű épület építéséből. Az építkezés helyszínére 100 köbméter kavicsot, 100 köbméter homokot szállítottak, s 10 vagon téglának kirakását és helyszínre szállítását, valamint 500 brigádóra ledolgozását vállalták. A Dunaszerdahelyi Gép- és Traktorállomás dolgozói 20 ezer brigádóra ledolgozásával kapcsolódnak be a munkába. A dunaszerdahelyi közüzem dolgozói 100 köbméter kavicsot, illetve homokot szállítottak az építkezésre és 500 brigádórát dolgoztak le… – Az ÚjSzó, 1955. december 8-án megjelent „Új kórház épül Csallóközben” c. írása alapján.
1956 tavaszán aztán megkezdődött a kórház, valamint a hozzá tartozó kiszolgáló egységek tényleges építése, amely a második ötéves terv egyik nagy beruházása volt térségünknek.
Nagy, de nem az egyetlen, hiszen szinte egyidőben épült a dunaszerdahelyi „Tizenegyéves iskolával” – vagyis a mai gimnáziummal –, illetve ebben az időszakban kezdődött a város csatornázása, valamint az Üzemi Klub építése is. A kórház kivitelezését a Nyitrai Magasépítő Vállalat pozsonyi részlege kezdte, amit később a nagyszombati részleg vett át. Első körben az egészségügyi dolgozók – orvosok – lakóházait építették fel a Nagyabonyi út túloldalán. Az ÚjSzó egy korabeli cikkében az építkezés megkezdéséről, folyamatáról és nehézségeiről adott képet „A második ötéves tervben” címmel:
„Az idén még termést ad az a föld, amelyen 1960-ig hatalmas korszerű kórház épül fel. Egyelőre a kórháznak kijelölt telek mellett az egészségügyi dolgozók számára építik a lakásokat, de rövid időn belül megkezdik a kórház építését is. A lakások építésénél három műszakban folyik a munka. Az építkezés dolgozói így akarják behozni az „objektív” okok miatt bekövetkezett lemaradást. Az építkezést csak június 20-án, két hónappal a meghatározott időpont után kezdték meg, és még most sem tudják biztosítani a folyamatos munkát. Az első „indok” az, hogy a volt kertészet telkén, melyen a lakások épülnek, egy kis öreg ház áll. Az építkezés vezetősége általuk beiktatott szerződési pont értelmében nem akarta megkezdeni az építkezést addig, amíg e háznak lakója van. A másik „indok” a transzformátor hiánya. Mikor a tervek készültek, a rendelet szerint az építkezési vállalatnak kellett volna ezt beszerezni. Mire az építkezés megkezdődött, már olyan rendelet volt érvényben, hogy a transzformátort a beruházónak kell beszerezni. Két hónappal az építkezés megkezdése után még nem helyezték üzembe a transzformátort, így csak egy betonkeverővel dolgozhatnak, mert ha kettőt kapcsolnak be a hálózatba, kiégnek a biztosítékok. Elfogadható indok: Kevés a kőműves. A kórházzal egyidőben épül egy tizenegyéves iskola is Dunaszerdahelyen. Ott is, meg másutt is nagy szükség van kőművesekre, építkezési szakemberekre. Közülük sokan Pozsonyba és más vidékre járnak munkába, a kórház építésénél ezek hiányoznak.
Milyen lesz a kórház? A járás egészségügyi intézet épületében Cséfalvay elvtárs tervrajzok alapján ismertette előttünk a terveket. Az egészségügyi dolgozók számára 16 kétszobás, nyolc háromszobás és 57 nőtlen alkalmazott számára építenek lakásokat. Legalul lesznek a központi sterilizációs helyiség, az alkalmazottak ruhatára, tanterem, laboratóriumok, villany- és vízgyógykezelés. A földszint központi szárnyában helyezik el az elsősegélyt és a röntgent, a balszárnyon lesz a csecsemőosztály, a másik oldalon az ambulancia és a fertőző gyanús betegeket kivizsgáló osztály. Az első emeleten a sebészeti osztálynak 68 ágy és hatalmas műtőterem áll majd a rendelkezésére. A belgyógyászatnak ezen az emeleten 30 ágyat szánnak. Itt lesz még a bőrbetegségek osztálya és az egészségügyi központ. A második emeletre kerül a nőgyógyászat 20 ággyal. 22 ágyas szülészeti osztály, valamint a szem- és fülosztály. A belgyógyászati osztálynak a második emeleten még 30, a harmadik emeleten pedig 38 ágya lesz. Az egész kórház, amely a dunaszerdahelyi, nagymegyeri, galántai és somorjai járás betegeit fogja kezelni, korszerű berendezést kap…” – ÚjSzó, 1956. 07. 24.
Egy év telt el az első kapavágástól, s a dunaszerdahelyi kórház, valamint a szemközti „orvosi lakótelep” kezdett hatalmas méreteket ölteni. Erről tudósított az ÚjSzó, 1957 augusztusában az „Épül, szépül Dunaszerdahely” c. cikkében:
1958 végén már állt a háromemeletes főépület az eredetileg 280 férőhelyesre tervezett intézményben. Belgyógyászat, sebészet, szülészet, valamint gyermekosztály tartozott hozzá. A kórtermeken kívül az összes szükséges laboratórium is helyet kapott itt. A gazdasági épületet a főépülettel földalatti folyosó kötötte össze. Ezen keresztül hordták az ételt a kórházba, valamint a szennyest mosodába, illetve a patyolatot vissza – az utóbbit civil szolgálatos katonaként személyes emlékeim igazolnak. A kórház építésének története tehát hamarosan a célegyenesbe érkezett, s ahogy a népszerű Hét folyóirat írta a „Dunaszerdahelyi pillanatfelvétel” c. bejegyzésében:
„Rövidesen felépül – 34 milliós költséggel – hazánk egyik legmodernebb kórháza a Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen. Sokak álma, kívánsága valósul meg ezzel. Pontosan három évvel ezelőtt kezdték a kórház építését. Elsősorban a lakóházakat építették fel, összesen huszonnégyet. Majd a belépő épület, kazánház, gazdasági épület és a garázsok építését vették sorra. A kórház épületét, vagyis a főépületet 1956-ban kezdték építeni. A munkával jól haladtak. Már áll a háromemeletes főépület, most végzik rajta az utolsó simításokat. A jövő évben a szerelési munkák következnek, s 1960 tavaszán átadják rendeltetésének a 280 férőhelyes új kórházat.
A főépületnek mennyezeti fűtése lesz. A meleget négy, egyenként 100 négyzetméter fűtőfelületű kazán szolgáltatja majd. A kórház napi vízfogyasztása a tervek szerint 140 ezer liter. A szennyvízlevezető csatornák építését éjjel-nappal végzik. Ezzel a munkával is jól előre haladtak. A levezető főcsatorna máris össze van kötve a főépület csatornáival.
A Dunaszerdahelyi járásban mindössze 6 orvos és 3 szülésznő volt a burzsoá köztársaság éveiben. Ma 150 egészségügyi dolgozó működik itt; köztük 24 orvos, 6 fogász és 16 szülésznő. A betegszállítást 8 mentőkocsi végzi. A kórház felépítése után 42 orvos, 310 egészségügyi dolgozó szolgálja majd a Csallóköz népének egészségvédelmét…” – A Hét, 1958. 10. 19.
Bár a teljes egészségügyi komplexum befejezése még váratott magára, s az eredeti átadási határidőt a legnagyobb törekvések ellenére sem lehetett tartani, egy sikert mégiscsak elkönyvelhettek Dunaszerdahelyen. Az új kórház egy részét, az ún. gyermekkórházat 1958-ban sikerült megnyitni 26 férőhellyel. Ahogy a sajtó írta: „Kis épület, de a munka, ami benne folyik, nagy és komoly. Harc a csecsemőhalandóság ellen, harc a gyermekek egészségéért…”
A korabeli források szerint a dunaszerdahelyi kórházat 1959 decemberében – vagy még hamarabb – kellett volna átadni, csakhogy az építkezés eleve késve indult, s ezt a lemaradást már nem lehetett behozni.
Hiába a kiemelt figyelem, a megfeszített munka, a teljes megnyitóra pár hónapot még várni kellett. Amikor pedig elérkezett, mindössze néhány nyúlfarknyi szösszenetet kapott a sajtóban.
A múlt rendszerben úgy alakították a híreket, hogy az a felső vezetésnek megfeleljen. Nem számított, ha tulajdonképpen csúszott az építkezés, egyszerűen átírták a dátumokat, s lám, máris „idő előtt” elkészült valami, természetesen „komoly anyagi megtakarítással” – így volt ez a dunaszerdahelyi kórház esetében is.
Egy kép és néhány sor. Míg az alapkőletételnél ódákat zengett a sajtó, addig az egyetlen magyar napilapban ennyi hírérték jutott a dunaszerdahelyi kórház átadásának.
Az is csaknem egy hónappal korábban. Egyébként a kórház átadásának dátuma sem egyértelmű, egyes források április elsejét, míg mások harmadikát jelölik meg avatási dátumként. „Április 3-án, Dunaszerdahely felszabadításának 15. évfordulóján…” – csakhogy abban az évben április harmadika vasárnapra esett, így már pénteken átadták a kórházat. Talán ez lehet a magyarázat. Felvetődik még a kérdés, hogy a rá következő hétfőn, tehát április 4-én miért nem találunk akárcsak pár sort sem a megnyitóról?
A lényeg, hogy a térség orvosi és kórházi ellátása óriásit fejlődött a Dunaszerdahelyi Járási Népegészségügyi Intézet felépítésével.
Az utca irányából nézve, a főépület felé enyhén lejtős úton, kétoldalt, két homokkőszobor fogadta a kórházba látogatókat. Mindkét homokkőszobor egy-egy nőt formáz, melyek anyára, vagy inkább egészségügyi dolgozóra (nővérkére) utalnak. Egyikük ölében gyermek ült, a másikéban könyv feküdt. A rendelőintézetek felépítése óta, immár több évtizede „pihennek” eldugva a kórház mögött. Egyedül egy patinával bevont bronzszobor köszön vissza ma is a kórház területére lépve: egy női alak, illetve egy kislány, előttük nyitott könyvben fekvő virággal. Alkotója: Ján Kulich, a mű címe: Sestričky, készítésének ideje: 1958.
A Sestričky, tehát „Nővérkék” elnevezésű 170 cm magas bronz szoborcsoport felirata a talapzata hátoldalán: „LIL ZUKOV PRAHA VII / J.KULICH”
Egy további homokkőszobor a kórház mögötti térségben áll, ahonnét 1961 novemberében „Jól felkészültek” címmel tudósított a Dolgozó Nők c. folyóirat egy elsősegélynyújtó tanfolyamról. Az ismeretlen alkotás – merthogy felirata ennek sincs – valószínűleg egy nővérkét ábrázol, aki járni tanít egy gyereket. A képriport mindössze másfél évvel a kórház átadása után készült, innen az archív felvétel. Egykor és most [1961-2026]:
1961 és 1987 között új területi Járási Egészségügyi Központok épültek Vásárúton, Bősön, Nagymagyaron és Mihályfán, míg Dunaszerdahelyen rendelőintézet épült a Jesenský utcában. Ezek mindegyike a Dunaszerdahelyi Járási Népegészségügyi Intézet alá tartozott, ahogy a felnőtt és gyermek elsősegélynyújtó orvosi állomások is. 1969-ben a Hét c. hetilap arról tudósított, hogy a munkaerő hiánya miatt a kórház kénytelen volt lezárni egy emeletet:
„A belgyógyászat főorvosának helyettese, Dr. Fridrich Kasala tárta fel előttünk a helyzetet: – Az egészségügyi középkáderek hiánya miatt intézetünk olyan katasztrofális helyzetbe került, hogy nem volt más kiút, ez év áprilisában kénytelenek voltunk a belgyógyászaton egy emeletet lezárni. Azóta üresen tátonganak a szobák, a megvetett ágyak, a kórházi ápolásra szoruló betegek egy részét haza kell küldenünk. A kórház befogadóképessége teljes üzemeltetés mellett is minimális, ha reálisan számítjuk, legalább hétszáz, vagyis egyszerannyi ágyra lenne szükségünk, mint eddig van, s most már lassan ötödik hónapja a meglévő ágyakat sem tudjuk kihasználni. Intézetünk bővítésére megvan a lehetőségünk, de mit érünk el vele, ha nincs személyzetünk. Pillanatnyilag tizenkét orvosra és ami a legsürgősebb: harminchat egészségügyi nővérre lenne szükségünk.
Anda Klára főnővér mosolyogva érkezik, de elkomorodik, amikor megtudja miről van szó: – Nem is tudom, hol kezdjem, talán ott, hogy a mi problémánk jelen pillanatban országos probléma, ha nem is olyan nagy arányban, mint nálunk, mert a múltban, amikor az egyes egészségügyi intézetek kellő számú egészségügyi nővérrel rendelkeztek, nálunk akkor is kevés volt belőlük. Amíg az egészségügyi szakiskolák végzős növendékeit automatikusan az iskolákról helyezték szét, addig megvoltunk valahogy. Akit idehelyeztek, eljött, ha hosszabb időre nem is, legalább a kötelező két-három évre. Amióta három esztendeje ezt az intézkedést beszüntették, siralmas helyzetben vagyunk. Ehhez még hozzájárult a január elsején bevezetett rövidített munkaidő, ami újabb huszonöt munkaerőt követelt. Mindenük megvolt, úgy, mint máshol – fizetés, korszerű lakás, étkezés –, de szlovák környékről való lányok voltak, itt nem volt megfelelő társaságuk, nyelvi nehézségekkel küzdöttek, hiszen a mi betegeink túlnyomó többsége magyar…” – Nő, 1969. 08. 03.
Miután a járás lakosságának száma nőtt, a szakrendelők számát is bővíteni kellett, ezért további járási klinikák létrehozására volt szükség.
A hetvenes évek végén a kórház régi épülete előtt egy új rendelőintézet (poliklinika) építésébe kezdtek.
Ezalatt tűnt el a kíváncsi szemek elől a dunaszerdahelyi kórház épületének régi főbejárata, és az ott álló két kedves homokkőszobor. A munkálatok kissé elhúzódtak, bár én jobban emlékszem azokra a csípős injekciókra, amiket ezidőtájt kaptam. A csallóközi szlengben poliklinikaként emlegetett rendelőintézet végül 1987 decemberére készült el. Kivitelezője a Járási Építőipari Vállalat volt, működése azonban csak 1988-ban indult meg. A szakrendelők mellett az új épületben kaptak helyet a közös kivizsgáló egységek. Minden mentőautót és közös kivizsgáló egységet modern műszaki felszereléssel láttak el.
A rendszerváltás az egészségügyet is átformálta, ami nyilván kihatással volt kórházunk mindennapjaira is.
A Szlovák Köztársaság Kormányának 1990. október 2-i határozata értelmében a Felbár községben található, s korábban a bősi vízi erőmű építőinek elszállásolására szolgáló zsolnai Váhostav munkásszállóját a Dunaszerdahelyi Járási Népegészségügyi Intézethez csatolták „Areál zdravia Horný Bar” néven. Itt 1992 és 2004 között kihelyezett fekvőbeteg-osztályok működtek: geriátria és a neurológiai osztály rehabilitációs része.
1991. december 31-én a Szlovák Köztársaság Egészségügyi Minisztériumának határozatával a Dunaszerdahelyi Járási Népegészségügyi Intézet (OÚNZ) megszűnt, az intézmény neve az újévtől Dunaszerdahelyi Kórház és Rendelőintézet (NsP = Nemocnica s poliklinikou) lett.
A Dunaszerdahelyi Kórház és Rendelőintézet alá a nagymegyeri, somorjai rendelőintézet, a dunaszerdahelyi Egészségügyi Szolgáltató Vállalat (Zdravotnícky servisný podnik – ez alá tartozott pl. a mosoda, ahol katonáskodtam) és a Higiéniai és Járványtani Intézet (Ústav hygieny a epidemiológie). Ahogy a járás lakossága növekedett, a kórház ágykapacitása nem volt elegendő a lakosság igényeinek kielégítésére, ezért a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején megkezdődött két fekvőbeteg-pavilon, az A1 és A2 jelölésű épületek építése.
Az A1-es pavilont – amelyen jómagam is inaskodtam – 1993-ban, az A2-es pavilont 1994 decemberében adták át.
Itt kapott elhelyezést többek közt régiónk első gégészeti osztálya, illetve a dialízis állomás. Az előbbi vendégszeretetét 1995-ben én is élvezhettem, miután egy fertőző betegség következtében meg kellett válni a manduláimtól. Azóta tudom, hogy a TE rövidítés jelentése: tonsillectomia, vagyis a torokmandulák sebészeti eltávolítása. Másnap járt a fagyi!
1996 júliusától a következő esztendő végéig civilszolgálatos katonaként a kórház mosodájában dolgoztam.
Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, de hál’Istennek kemény fából faragtak. Nemcsak a dunaszerdahelyi kórház osztályait szolgáltuk ki, hanem a felbári egészségügyi intézményt is, továbbá Mihályfára, Gellébe, Somorjára, illetve Csölösztőre is eljutottunk. 1997 utolsó napján szereltem le, immár vasutas papírokkal a kezemben. Minden hiányosság ellenére csodálatos másfél évet töltöttem a kórháznál, miközben olyan helyre is eljutottam az intézményen belül, ahová az egyszerű halandó nem fog.
A dunaszerdahelyi kórház 2003-tól 2008 végéig a Nagyszombati Kerület hatáskörében közreműködő szervezet volt.
Mindeközben jelentős beruházásokra, felújításokra került sor az egyes fekvőbeteg osztályokon, egyben növelve az ott tartózkodók komfortérzetét. 2008. szeptember 24-én szentelték fel a dunaszerdahelyi kórház belső udvarában azt a Lourdes-i barlangot, amelyet a nyitragerencséri Malagyi Erzsébet adományából építtetett az egyházközség. A Lourdes-i zarándokhelyen lévő barlang mintájára – a jelenés 150. évfordulóján – emelt építményt kovácsoltvas kapu zárja. Odabent a híres Mária-jelenés látható, amint a tizennégy éves Soubirous Szent Bernadettnek megjelenik Szűz Mária.
A Kiss Róbert akkori esperesplébános által felszentelt Lourdes-i barlang létrejöttét mind a város, mind a kórház vezetősége támogatta, magát a barlangot Kulcsár Béla készítette. Felirata:
2009. január 1-től a Dunaszerdahelyi Kórház és Rendelőintézet részvénytársasággá alakult át, a Nagyszombati Kerület és Dunaszerdahely város többségi tulajdonrészével.
2013 februárjában nyitotta meg első bevásárlóközpontját Dunaszerdahelyen az osztrák tulajdonú Billa üzletlánc. A Billának országos viszonylatban ez volt a 121. üzlete. A terület, ahová a bolt, valamint a West Side lakópark, illetve a DM drogériaüzlet felépült, korábban a kórház udvarához tartozott, ahol szelídgesztenyefák nőttek.
A dunaszerdahelyi kórház (a Svet zdravia, majd később Penta Hospitals hálózat részeként) hivatalosan 2015-ben került a Penta csoport ellenőrzése alá.
Nagyszombat megye képviselő-testülete 2015 márciusában hagyta jóvá az eladást. A pénzügyi csoport szintén jelentős beruházásokat eszközölt mind a kórház fekvőbeteg-részlegén, mind pedig a rendelőintézet csarnokában. Legutóbb 2025-ben például új helyre költözött a sürgősségi ellátás, ahol modernebb és gyorsabb osztály fogadja a betegeket.
Az elmúlt hat-hét évtized jelentősen átrajzolta a dunaszerdahelyi kórház eredeti kinézetét.
A Nagyabonyi úttal párhuzamosan azonban csaknem ugyanaz a főbejárat fogadja a látogatókat, mint az átadás évében, épp csak az előtte lévő hangulatos park tűnt el, napjainkban parkoló. Az igazgatóság épülete sem sokat változott, ahogy a kórházi patika, vagy az egykori Egészségügyi Szolgáltató Vállalat irodái, ami mellett anno fogorvosi rendelők voltak. A szemközti Higiéniai és Járványtani Intézet szintén megvan, ahol annak idején az emeleten az egyedülálló egészségügyi dolgozók szállásai is voltak. A bolt vagy büfé viszont bezárt.
Legnagyobb szívfájdalmam, hogy a kilencvenes évek elején átadott két fekvőbeteg-ellátó pavilon miatt megszűnt a kórház parkja.
Egykor gazdag növényzettel benőtt sétányok helyszíne, ahová a kórházban fekvő betegek akár látogatási időben is kisétálhattak. A sétányok nyomai ma is részben fellelhetőek, azok mentén padok voltak, ide jártunk ki a faterral. A park szobra ugyanott áll, ahol a nyolcvanas években. Határozottan emlékszem 1987 őszére, amikor 3:0 arányban győzött a DAC Hradec Kráľovén, s a kórház parkjában beszéltük meg a történteket apuval. Vittem neki megmutatni a krónikám frissen beragasztott újságcikkeit…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Dunaszerdahelyi cégtörténetek | Előszó
Szerda-Helytörténelem 1. | A cukorgyár
Szerda-Helytörténelem 2. | A (gőz)malom
Szerda-Helytörténelem 3. | A Slovlik
Szerda-Helytörténelem 4. | A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállat
Szerda-Helytörténelem 5. – A lengyár
Szerda-Helytörténelem 6. – Mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok
Szerda-Helytörténelem 7. – A Prefa
Szerda-Helytörténelem 8. – A Dukla EFSz
Szerda-Helytörténelem 9. – A Közszolgáltatási Vállalat
Szerda-Helytörténelem 10. – A Jednota FSz
Szerda-Helytörténelem 11. – A Magasépítő Vállalat
Szerda-Helytörténelem 12. – Az Agrostav
Szerda-Helytörténelem 13. – A Járási Építőipari Vállalat
Szerda-Helytörténelem 14. – Az Ister
Szerda-Helytörténelem 15. – Vízművek, energetikai művek, gázművek
Szerda-Helytörténelem 16. – Az Úsvit
Szerda-Helytörténelem 17. – A Tesla
Szerda-Helytörtnelem 18. – Az Agrofrigor
Szerda-Helytörténelem 19. – A Mäsospol
Szerda-Helytörténelem 20. – A Nehézgépgyár
Szerda-Helytörténelem 21. – A Zdroj
Szerda-Helytörténelem 22. – A Mezőgazdasági Építővállalat
Szerda-Helytörténelem 23. – A kenyérgyár
Szerda-Helytörténelem 24. – Az Agrokémiai Vállalat
Szerda-Helytörténelem 25. – Az Obal
Szerda-Helytörténelem 26. – A Kék Duna áruház
Szerda-Helytörténelem 27. – A húskombinát
Szerda-Helytörténelem 28. – A cérnagyár
Szerda-Helytörténelem 29. – Az Üzemi Klub
Szerda-Helytörténelem 30. – A bősi vízi erőmű iparvágánya
Szerda-Helytörténelem 31. – A Városi Művelődési Központ
Szerda-Helytörténelem 32. – A vasútállomás