POÓR TIBOR: A Slovan kezdőcsapata, illetve a cserepadjuk erőssége sejtette, hogy a második félidő kemény lesz. Az első félidőben sok mindenbe nem engedtük a Slovant, de hiányzott is a dinamika és a mozgás a Slovan játékából. Viszont a második félidő lefolyása ellenére, nagyon sajnálhatjuk a kb. 53 perc eseményeit, amikor három játékosunk is gólt lőhetett volna. Nem hiszem, a Slovan nyomása ellenére sem, hogy ebből fordítottak volna. Sebaj, a pont nagyon jó, megérdemeltük, a második félidőben jól harcoltunk, és kiemelném a kapusunkat is. Nem, nem állítom Dani ellenébe, de egyszerűen ilyen kapusteljesítményért meg kell dicsérni Petrášt – ilyen meccsek, ilyen talajon nagyon nehéz mérkőzések ezek a kapus számára és… Szóval bravó! Úgy, ahogy azt mondom, bravó csapat, és most nincs értelme kivesézni a meccs minden momentumát – azért, mert egy szimpatikus, harcias és fegyelmezett játékkal kiharcolták az egy pontot. Bónusz a második félidő – ez már nagyon kellett. Utolsó megjegyzés, mindezt, amit ma láttunk, szombaton kell befejezni, feltéve a pontot az i betűre – kiszolgálni a nagyérdeműt.
U.I. Nagy respect a kiutazó szurkolóknak! Hajrá, DAC!
SZIGETI ATTILA: Meccs előtti imáim meghallgatásra találtak. Guľa edző egy 4:5:1-es felállással próbálta jobb védekezésre ösztökélni csapatunkat, és szórványos gyors kontrákat vezetni. Bejött. A gyors gól meg is zavarta kicsit a Slovan-gépezetet, viszont ki merem jelenteni, hogy 60 percig jobbak voltunk az ellenfelünknél. Aztán elfáradtunk, csináltunk egy elkerülhető tizenegyest, viszont egységesen akart a csapat. A nagy nyomás ellenére sikerült megtartani az X-et, ami egy jó pszichikai ugródeszka lehet az elkövetkezőkben. Köszönöm azoknak a szurkolóknak, akik bíztak a csapatban, mert óriási szükség volt rátok. Taktika? Nem fontos, mert ezek a pozsonyiak ma 1:1-gyel térnek nyugovóra.