Tegnap, az év utolsó napján lezártuk a 2022-es évet. Új év kezdődött. Új év, új lehetőségek. December 31-én elbúcsúztatjuk az évet, és türelmetlenül várjuk, mi vár ránk a jövőben. A várakozás jó, de azért ne feledkezzünk meg végleg az elmúlt 365 napról.
Ilyenkor jó összegeznünk, mi mindent éltünk át az évben. De az összegzést ne zárjuk be egy dobozba, s tegyük a „rég volt, elmúlt” címkéjű fiókba. Fontos, hogy megéljük a hálát. Sok rossz dolog történt velünk 2022-ben, ugyanakkor nem szabad hagynunk, hogy ez mindent elhalványítson. Biztos vagyok benne, hogy mindenkivel megannyi jó is történt, amiért igenis hálásak lehetünk.
Sőt, vannak olyan dolgok is, amiket lehet, hogy rosszként éltünk meg, valójában azonban a javunkat szolgálták. Ezekért is hálásnak kell lennünk. Az én lelkem tele van ezzel a megnyugtató érzéssel…
Hálás vagyok a sok mosolyért, nevetésért. Hálás vagyok minden egyes ölelésért és kedves szóért. Hálás vagyok a szüleimért, akik mindig, minden körülmények közt mellettem álltak. Hálás vagyok a testvéreimért, akik nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Hálás vagyok az egész családomért, akik mindig gondoltak rám. Hálás vagyok a barátaimért, akik a legnagyobb őrültségben is a partnereim voltak. Hálás vagyok a csendért, amikor tisztázni tudtam magamban az érzéseimet. Hálás vagyok a sok csodás embernek, akik beengedtek az otthonukba és megosztották velem történetüket. Hálás vagyok a kópé cicámért, aki mindig tudja, mikor kell hozzám bújnia. Hálás vagyok azokért, akik idén kiléptek az életemből, hiszen – bár akkor nehéz volt – okkal tették. Hálás vagyok minden kedves üzenetért, minden „hogy vagy?”-ért, minden segítségért. Hálás vagyok a sok-sok szeretetért, amit az elmúlt 12 hónapban kaptam.
A hálalistámat még sokáig folytathatnám, de úgy hiszem, a felsoroltakkal kellőképp szemléltettem, mire is gondoltam, amikor azt írtam: LEGYÜNK HÁLÁSAK!