Bolond lennék nem bolondul élni, és a bolondságért nem bolondulni. Bolondulok az életért, a zizi izékért, a csacska dolgokért és az értelmetlen sorokért. Értelmetlenségükben az értelmük, a semmiért a semmibe születtek, bele az ürességbe, melyben csak a jelen van. Csak az itt és a most.
A bolondulás segít észnél lenni, vagyis észnél maradni. Ellentmondásnak tűnhet, tudom. Mégis egy kis megbolondulás segít kiszállni a mókuskerékből és a tüdődbe friss levegőt juttatni. Kizökkent és felvillanyoz. Megnevettet. De egyúttal kisemmiz, érzelmileg levetkőztet. Nyelvet öltögetve húzza ki a zsebed bélését és csinál belőled viccet, csúfol, te pedig visszacsúfolsz, gúnyt űz a félénkségből, a szégyenérzetből és a tehetetlenségből. A bolondulás legyőzi a félszegséget, kirugdos a komfortból, új helyekre vezet, általa egy új arcodat ismerheted meg. Egy kicsit együgyűbb, de annál nyugodtabb és boldogabb arcod.
Megismerni a másik bolondos, huncut énjét, nagy ajándék és nagy bizalom. Engedd ki te is! Legyünk bolondosak, bolonduljunk meg kicsit ma mind, együtt!
Boldog bolondok napját bolondos boldogok!