POÓR TIBOR: Amilyen logikusan, nyugodtan játszott az ellenfél az első félidőben, olyan mértékű idegesség, a nyomás súlya volt a mi lábainkban, fejünkben. Bevallom, én nagyon féltem az első félidőben egy második kapott góltól, és csak reméltem, hogy sikerül áttörni az ellenfelet. Sok a sérült, Kalmár se volt állítólag teljesen rendben, úgyhogy remélem, minél hamarabb rendbejönnek a sérültek. Az ellenfél elkövetett egy hibát a rutintalan kiállítással, és ezt okosan ki is használtuk. A végén pontosan azt játszottuk, amit kellett, gurigáztuk a labdát lábról lábra, Risvanisszal az élen, nagyon jó volt nézni a második gól utáni játékunkat. Ami még fontos, ilyen meccseken, ha a megszokott góllövőknek nem megy, és beugrik két góllal egy Dimun… gyémántot erő gólok. A taktikáról majd a SzerdaHelyzetben, a legfontosabb tényleg az volt, hogy egy ilyen első félidő után visszatértünk a meccsbe. Idegölő meccs, rendkívül jó hozzáállással. Az első félidőben szenvedtünk, de a második végén helyenként még cicáztunk is. Hajrá, DAC!

SZIGETI ATTILA: Először is köszönjük a pályáért felelős személyzetnek, hogy a lehullott csapadék ellenére ilyenre varázsolták a pár hete még „szenvedő” játékteret. A mérkőzés előtti bejelentkezésemben jeleztem, hogy tartok picit a meccstől, viszont a gyors gól, és néhány játékosunk játékhiánya ellenére fokozatosan bedaráltuk a Zólyombrézót. …hogy mi volt a mai győzelmünk titka? Meg tudunk dögleni a pályán! (szinte már mindenki) Ezzel a felállítással is nagyobb játékerőt képviseltünk az ellenfelünktől, viszont Nagyszombatban vagy a Slovan ellen nem biztos, hogy elég lesz. Egy biztos, ma elég volt, és tartjuk az előnyünket a tabella élén.