Hogyan emlékszel a gyerekkorodra?
Mi a legemlékezetesebb gyermekkori élményed?
SZABÓ DOMINIKA
Amikor visszagondolok a gyerekkoromra, jó érzések jönnek fel bennem. Sok szép emlékem van, nehéz kiemelni a legemlékezetesebbet. Talán, amikor először vittek el a szüleim a horvát tengerpartra. Csodálatos érzés volt a kristálytiszta vízben lubickolni, búvárkodni. Nyolcévesen voltam először az Adrián és utána szinte minden évben meglátogattuk.
Emlékszem, hogy mennyire féltem a tengeri sünöktől, a tengeri uborkát pedig undorítónak találtam. Kagylókat gyűjtöttünk, rákokat nézegettünk és a halakat kergettük a testvéreimmel és az unokatestvéreimmel, de egy idő után rájöttünk, hogy lehetetlen küldetés kézzel elkapni őket.
A harmadik napon már pólóban kellett fürdenünk, mert nagyon leégtünk. Égett a bőröm, fájt mindenem, de akkor se lehetett kirángatni a vízből. Imádtam és azóta is szinte minden évben meglátogatjuk Horvátországot.
BOŽENÍK HENRIETTA-RITA
A legkedvesebb gyerekkori emlékeim a nagyszüleimhez fűződnek, mivel náluk töltöttem a legtöbb időt. Bori mamámnak volt egy barna táskája a „stelázsin”, melybe mindig édességeket rejtett el számunkra.
Papa nagyon torkos volt, ezért oda bújtatta el őket. 😀 Talán ez örökletes lehet, mert én meg odahaza már mindig forrójában megdézsmáltam anyu sütijeit és elnyaltam a tortakrémét. 😀Sokszor elhajtott a konyhából.
Apum egyszer kitolt velem. Talált a tengerparton egy csempedarabot, mely teljesen úgy nézett ki, mint egy csoki. Belerakta ezüstpapírba és megkínált vele. Persze hogy ráharaptam. 😀 Egyszer Spanyolországban a frászt hoztam a szüleimre, mert séta közben lemaradtam a tömegben és elvesztem pár órára. Úgy belefeledkeztem egy utcai alkotóművészbe, hogy megszűnt körülöttem a világ, és csak arra lettem figyelmes, hogy egy rakás ember a nevemet kiabálja.
S hogy milyen voltam gyerekként? Locsos, amolyan minden lében kanál, huncut, csintalan, öntörvényű kis művészlélek. Sokat festegettem, mely mára a szenvedélyemmé, hivatásommá vált. Mindig mondogatom: bármennyi éves is legyek, lélekben még mindig egy álmodozó kislány maradok. 🙂