POÓR TIBOR: Ez a meccs amolyan helyzetjelentés is volt. A táblázatban az a helyzet, hogy az alapszakasz végéig kemény harcot vívunk a Zólyombrézóval, a Besztercebányával és a Trencsénnel, miközben ezeknek a vetélytársaknak eddig jobb a fazonjuk, mint nekünk. Szerintem jó edzői döntés volt – a sok nem éppen jó lehetséges döntésből –, hogy a második félidő javarészét biztonságra, döntetlenre játszottuk. Benne volt a rizikó, mert néha túlságosan is passzívak voltunk, és levegőben volt egy góllal végződő, individuális Polievka-megmozdulás. Viszont már annyi a sérülésünk, hogy szerintem ma a jobb Beszterce kihasználta volna a kontrákat, elég szeles volt pár ilyen kísérletnél a védekezésünk. Ám ez a pont akkor lesz igazán értékes, ha a Trencsén elleni hazai meccs hárompontos lesz. Ez az egy pont ad némi elrugaszkodási lehetőséget arra, hogy ne mi legyünk 22 kör után a nem befutó hetedikek. A meccs színvonala limitálva volt az időjárás miatt, én rosszabbat vártam, és a végén fontosnak tartom kiemelni – a hiba ellenére – a kapusunk teljesítményét. Ja, a kiutazó szurkolók előtt még emelem a kalapomat! Hajra, DAC!
SZIGETI ATTILA: Valami hasonlóra számítottam, mint amit a pályán láthattunk Besztercebányán. Azt szokták mondani, hogy „ami nem megy, azt ne erőltessük”, és Goure kiválásával még annyira sem voltunk hatékonyak elöl, mint mikor játszott. Akkor sem nagyon. Szerintem erre rendezkedtek be edzőink, hogy ha nem is rúgunk, de ne kapjunk. Nagy szükségünk van azokra az apró pontokra, amelyeket ilyen meccseken és ilyen játékkal kell begyűjtenünk. Nem volt egyszerű ilyen mély talajon futballozni, lásd a technikás Polievka is szenvedett az ellenfélnél, viszont azt hozzá kell tennem, hogy mindkét csapat alacsony színvonalat képviselt.
U.i.: Ebben a percben lépett be a szobába a párom és megkérdezte: drágám, hogy tudsz írni a semmiről? Nehezen…