Gyermekünk napirendje egy kényes kérdés. Vannak szülők, akik percre pontosan betartják az előre meghozott szabályok alapján beállított napirendet, de vannak olyan is, akik ezt rugalmasabban veszik. A kicsi mosolya azonban mindent elárul: ha ő igényeit állítjuk a középpontba, baj nem lehet.
Más-más értelmezése van a napirendnek, a reggeli szokásokon át egészen az esti rutinig minden tevékenységünket szabályozhatjuk, igazíthatjuk. De mindben közös, hogy egy gyermeknek kellenek a szabályok. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy családban többen vagyunk jelen, nem csak a csemete. Ha mindannyiunknak jót szeretnénk, akkor valahol mindannyiunknak alkalmazkodni is kell a másikhoz. Hiába tűzünk ki egy vágyott célt magunk elé, egy külső irányelvet, ha ez ütközik a saját léptékünkkel. Ilyenkor előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a kudarcélmény, ami tovább fokozhatja a stresszt és kikezdheti a kényes belső egyensúlyt. De mit tanácsolnak nekünk a szakemberek, lássuk!
Az 5M
Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége kifejlesztett egy ún. Korai Agy- és Gyermek Fejlesztési programot (EBCD), ami az élet első 1000 napjának optimális agyfejlődésére fókuszál. Ez a program az „5M” elsajátítását tanítja. Az 5M pedig nem más, mint a
Mese, Mondóka, Mindennapi rutin, Megbecsülés és Meleg családi háttér.
A programot képviselő szakemberek nagyon fontosnak tartják, hogy a szülők minden nap meséljenek gyermeküknek, legyen természetes a simogatás, szeretetet kifejező puszi és ölelés. Vegyék ölbe őket, játsszanak velük és a napjaikban legyen rendszer. Azt tanácsolják, hogy a családi programokat szervezzék a fix napirendi pontok, az étkezések és az alvás köré, melyek lehetőleg minden nap ugyanakkor legyenek. Kiemelték a gyerek rendszeres dicséretének és a meleg, elfogadó családi háttér jelentőségét, amely alapvető feltétele az egészséges, kiegyensúlyozott személyiségfejlődésnek és az erős szülő-gyerek kapcsolatnak.
A biztonságos határok
A gyereknek kellenek határok. Számára biztonságérzetet jelentenek az élet kis kapaszkodói, a szokásaink, a rutinok, a napok azonos üteme és természetesen a családtagjai kiszámítható viselkedése. Nagyjából 1 éves korig úgy gondolja, mindenható, hiszen a saját kis világában az is. Azonban ekkor elkezd szembesülni a saját határaival és azzal, hogy a világ és a szülő is határokat állít elé. Ezellen persze tiltakozik, nem érti mi ez.
Azonban ha mindent szabad neki, akkor nem találja a helyét a világban, bizonytalan lesz. Gondolj bele: ő még kicsi, sok mindent nem tud, nem ismeri fel a veszélyeket, nem ismeri a korlátait!
Ha nem tudja meddig mehet el, akkor folyamatosan úgy érzi, nincs teljes biztonságban sem fizikaiban, sem érzelmiben. Ne félj tehát megmondani, mit lehet és mit nem (például az esti lefekvés után már nincs játék, nincs időhúzás, aludni kell) és következetesen betartani ezeket a határokat, ezzel nem elveszel valamit a gyermekedtől, hanem adsz neki: biztonságérzetet, iránymutatást az élethez, kiegyensúlyozottságot. Ez azonban csak úgy megy, ha te is egyetértesz a szabályokkal, amiket felállítottál, ha nem azért akarsz napirendet, mert valaki valahol azt mondta, hanem azért, mert te magad tényleg jónak tartod.
Megfigyelések szerint a jól strukturált napirend szerint élő gyerekek magabiztosabban létesítenek kapcsolatot a környezetükkel és a körülöttük lévő emberekkel akkor is, ha nem a családtagokról vagy a családi környezetről van szó.
Tévedés, hogy egy gyerek attól lesz boldog, ha neki mindent szabad, és nincsenek tiltások az életében. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, határokra van szükségük, melynek erős alapját képezik a kiszámítható kis napi rutinok.
A kicsik számára a világ egy hatalmas információ-és ingerdömping. Muszáj, hogy legyenek olyan kis fogódzók az életükben, amelyek kiszámíthatók. Ilyenek lehetnek az őket körülvevő emberek – a szülők, nagyszülők, testvérek -, az otthon és a jól ismert környezet, a család szokásai, napirendje is. Ha ezek megvannak, úgy érzik, rend van a világban, amelyben nekik is megvan a helyük.
Fontos a rugalmasság és az egyetértés
A napirendnek nem kell merevnek lennie: ha valami nem működik, vagy világos, hogy változtatást igényel, akkor változtassunk rajta bátran – de utána tartsuk be az új rendet. A gyerekek számára az is fontos tudás lesz, hogy mely pontokon és miért lehet változtatni: például hogy a hétvégék különböznek a hétköznapoktól, vagy hogy ha jelzik nekünk, hogy valamivel nem elégedettek, akkor odafigyelünk erre, és ha ésszerű, alkalmazkodni tudunk az igényeikhez.
Ezek a napi rutincselekvések valójában keretet szabnak a napnak, amin belül viszont kaphat a gyerek egyfajta függetlenséget, szabadságot.
Megvan az ideje az evésnek, az alvásnak és a játéknak is, de például játék közben a kicsi teljes mértékben kiélheti a kreativitását. Fontos azonban, hogy a rutin kialakítása a gyerek együttműködésével történjen. Ugyanúgy van ez, mint az aznapi ruha kiválasztásánál: ha tél van, megfelelően meleg öltözéket kell összeállítani, de hogy melyik pulcsit és nadrágot választja, az lehet az ő döntése.
(forrás: gyerekmosoly.hu, gyerekszoba.hu, kismamablog.hu)