A cikk megjelent a Klikk Out 2024/04. számában.
Van valami varázslatos a dél-amerikai irodalomban. Ezen kultúrák és írók olyan módon tudják elmesélni történeteiket, mely semmihez sem hasonlítható. Igen, tudom, hogy minden kultúrának megvan a saját hagyománya, de mégis az amerikai olyan más. Míg az európaiak szeretnek realisták lenni és szinte dokumentarista módon bemutatni a világunkat, Dél-Amerika egy picit máshogy áll hozzá. Képesek valós, realista történeteket elmesélni tele szellemekkel, kísértetekkel, megmagyarázhatatlan eseményekkel, amelyek egyszerre valóságosak és álomszerűek.
Mariana Enríquez A tűz martaléka című rövidtörténet-gyűjteménye pontosan ilyen. A fantáziadús és vérfagyasztó gótikus horror felszíne alatt egy még borzasztóbb dolog rejlik: a valóság. Gondoljunk csak a gyűjtemény legrövidebb történetére, ahol egy nő hazavisz egy koponyát és arról álmodozik, hogy ő is csontváz lesz (miközben mélyen megveti testesebb férjét), erősen utalva az evészavarok poklára.
Néha kénytelenek vagyunk fikcióba burkolni világunkat. A rengeteg morbidság és természetfeletti esemény mindössze egy segédeszköz a feldolgozhatatlan feldolgozására, és egy jó horrornak pontosan ez a lényege.
