Sosem értettem, hogy miért hívják egyedülálló anyukáknak az egyedül nevelőket. A legkevésbé sem állnak, és nem is ülnek. A leggyakoribb póz a folyamatos mozgás. Még lefényképezni sem lehet őket, de ha mégis sikerülne, akkor csak egy homályos folt volna a helyükön, annyira gyorsan változtatják a helyüket.
Egyre többet tudok róluk. A magam bőrén is tapasztalom. A magam bőrére is megy már tehát. Nem hagyhatom szó nélkül, és nem lehet, hogy nem írok róla. Hiszen a legtöbb babás-anyás tapasztalat és tanulság ennek tükrében született. Nem egy boldog, tökéletes családmodellben, hanem egy sérült, csonka (élet)térben.
Tény, hogy egy ilyen helyzetet egy állandó kudarcérzés itat át. Minden, amit teszel, ezt fröcsögi vissza: egyedül vagy, nem fog menni, mégis mit képzeltél (?!), semmi nem fog változni, így kinek kellenél, megbuktál.
De! Ezekkel a kétségekkel párhuzamosan megjelent életem legkomolyabb szabadságérzete, olyan szabadságé, amit eddig nem tapasztaltam. Ami minden levegővételemben benne van. A gyász még tart, de megadom magamnak a türelmet és a megértést, ami a mindennapok véghezviteléhez kell.
Elárulok pár dolgot, ami átsegít mindezeken. Valójában nem csak ezek, de ezek az alapkövek.
Humor
Enélkül nincs semmi, talán én sem vagyok. A humor az a jó barát, ami a legszörnyűbb időszakokon is képes átsegíteni.
Átsiklani azokon a dolgokon, amiket mégsem kellene annyira komolyan venni.
Ezen felül fontos még az a fajta önirónia, amiben magamat is csak épp annyira veszem komolyan, mint a szobapáfrányt, vagy egy diószemet a piacon. Épp annyira értékelem, amennyire kell, sem többre, sem kevesebbre.
Következetesség
Csak a miheztartás végett, ugye. A következetesség sem kizárólag a gyerek érdekei miatt fontos. Hanem a szülőben kialakult saját önképének stabilizálásában is.
A nem az jelentsem nemet, az igen, pedig igent.
Némi okosan megindokolt kivétellel engedélyezett a kilengés persze, de a lényeg a biztonságérzet, ami egy ígéret megtartását követően kialakul egy gyermekben. Hiszen ha már tudja, hogy anya/apa biztos, szavatartó, akkor erre később is bátran támaszkodhat majd.
Elengedés
Minden véges. Legfőképp az időnk. Például az az idő, amit a gyermekünkkel tölthetünk – amíg még gyermek.
Ha már csak arra gondolunk, amikor egy egyedülálló anya odaadja hétvégére az apukának a gyermekét, ezt feltétlenül egészségesen kell megtennie.
Egészséges gondolatokkal és hozzáállással. A „szabadidőt” pedig egészségesen kell eltöltenie, a legokosabban használnia.
A kisfiam mosolya
Ez az, ami a legmélyebb napokat is képes derűssé tenni. Így hát érdemes olyan gyakran, ahogy csak lehet, megnevettetni.