POÓR TIBOR: Nem vártunk színházi előadást, de az első félidő kb. tíz percéig nem tudtunk a focival foglalkozni, mivel alattunk tömegverekedés tört ki, és az asztalunkon keresztül futkaroztak a másik szektorba a hazai szurkolók. Az asztalunkat szétszedték, de mivel a szállodában hagytam a notebookomat, szerencsém volt… hehe. A mellettem ülő Gocoň Peti csinalt felvételeket, kíváncsi leszek így lenyugodva, hogy mi is történt… Ami a focit illeti, a várható agresszív, hajtós foci magasan megérdemelt győzelmet hozott a hazaiaknak. Bizony, ha nem lenne az extázisban védő Jedlička, akit a görcsök kapkodtak, amikor már a mi játékosaink is könnyelműsködtek és helyzeteket produkáltak az ellenfelünknek… Hát, ha hosszabb lenne Jedlička keze, egypár alamuszi játékosunk kapna egy taslit tőle. Divko, remélem ezt a teljesítményt bepótolod a visszavágón. Okay, voltak jó teljesítmények, de nálunk nem 10 gürcölő játékos volt a pályán. Enélkül nem nagyon lehet eliminalni azt a nyomást, ami őrültséggel párosul a lelátókon. Azt tévén keresztül csodálni lehet, de élőben tényleg félelmetes az egész, és gyakorlatilag a játékvezető is be volt sz..va…. A visszavágóra viszont minden nyitott, de tíz játékosnak kell vért izzadnia. Hajrá DAC!

SZIGETI ATTILA: Tudtuk, hogy az elején nagy nyomás lesz az ellenfél részéről, viszont valahogy nem értettem a kezdő felállítást. Miért? Középpályán nem tolódtunk ( nem voltunk elegen) eléggé. Anti, a 4:2:3:1 talán jobb lett volna. Lehet, de nem biztos! Én személy szerint gratulálok a csapatnak és az edzői stábnak, és az 1:0 szerintem siker.
U.i.: elfáradt az ellenfél! Köszönjük Jedla…