POÓR TIBOR: A tavasz kiemelkedő egyénisége kétségtelenül Ramadan volt – de ezzel egyidőben ki kell mondani, hogy ebben Andzouana is óriási szerepet játszott. Andzouanát több szempontból kellene pótolni – nélküle Ramadan hatása is érezhetően csökkent.
Ráadásul az ő távozása a középpályánk színvonalán is nyomot hagyott – aktív szerepe a támadásoknál, valamint Herc kiesése együttvéve nagy űrt hagytak maguk után.
Első félidő. A mérkőzés elején nem igazán törekedtünk kreatív építkezésre a középpálya közepén – sokkal inkább a gyors oldalváltásokra és a súlypont áthelyezésére helyeztük a hangsúlyt.
Ez egyébként nem is nézett ki rosszul, sikerült a széleken többször is megbontani az ellenfél védelmét. Ugyanakkor hiányzott az effektivitás. A középpályánk átütő ereje gyenge, és ez az első félidőben egyszerűen nem volt elég.
És akkor a kapott gólról. Túl sok gólt kapunk szöglet vagy beadás után. Lehet beszélni egyéni hibákról is, de a probléma mélyebb: nem működik jól a védekezés szervezettsége, és a lepattanó labdákra adott reakcióink is régóta gyengék.
Második félidő. A Nagymihály passzívabb lett, de mi is nagyobb nyomást gyakoroltunk – ennek eredménye lett egy mintaszerű fejesgól.
Egy dolgot viszont nem értek: a Voyo-közvetítést a notebookon is néztem, és nem tudom megmagyarázni a 75. percet, amikor a vendégek kapusa arcon ütötte a játékosunkat – ez miért nem volt tizenegyes?
A meccs végén mindkét csapat előtt ott volt a győztes gól esélye – itt külön megdicsérném Filipét a jó helyezkedésekért a lövések során.
Összegzés. Sokan attól tartottak, hogy ma kikapunk – ez nem történt meg. De szerintem hazai pályán egy pont Nagymihály ellen nem jó kezdés. Hajrá, DAC!

KOVÁCS MÁTÉ: A szezon előtti sajtótájékoztatón elhangzott, hogy már az első meccstől a lehető legtöbbet szeretné kihozni magából a DAC. A kezdet ennek megfelelő volt, szűk 15 perc alatt 2 helyzet is adódott a hazai csapat előtt, de még érezhető volt, hogy néhol hiányzik az élesség. Főként a támadóharmadban akadtak pontatlan megoldások.
A támadásépítésünk főként az első félidőben változatos volt, leggyakrabban 3-2-5-ben álltak fel hátul. Kapanadze maradt a hátsó láncban. A felső sorban pedig folyamatos rotáció volt, de általában a szélen helyezkedő emberek üresek voltak. Főként Djukanović húzódott a jobb szélre, és a félterületben érkező csapattárs pedig labda nélkül futott a védelem mögé. Az pedig már szabad szemmel érzékelhető volt, hogy a támadások nagy része a jobb oldalon volt. A bal oldalon még érezhető, hogy a Ramadan-Mendez kapcsolat nem az igazi. Ezen a meccsen gyakrabban tartotta a szélességet Ramadan, Mendez pedig ezekben a területekben mozog a legotthonosabban. Itt mér érezhető, hogy Andzouana mennyire komplex játékos volt. A támadósorban rengeteg mozgás volt a mérkőzés során és egyértelműen a széleken próbáltak bontani. Ramadan 1v1-ben próbált meg embereket levenni. Sokszor maga maradt Ramadan, hiányoztak a támogató futások. A végére próbált kockáztatni Fodrek, sokszor már hatan voltak az ellenfél védelmi vonalában. Az előző szezon végén ennyi helyzetből sokkal effektívebb volt a DAC. Csakugyan a döntéshozatalban is fejlődni kell, remélhetőleg ez a szezon előrehaladtával változni fog. Magával a DAC elképzelésével elégedett vagyok, a kivitelezéssel kevésbé, remélhetőleg ez idővel eredményességgel is párosul.
Az új igazolásokból Nemanić játszotta végig a meccset, aki szerintem kifejezetten jól játszott, de Gagua játéka is érdekes lehet a jövőben. Van egy kis hiányérzetem, mert ebben a meccsben több volt. Bővebben a SzerdaHelyzetben. Azt hiszem, lesz elég téma.