POÓR TIBOR: A mérkőzés értékelése előtt a legfontosabb információ: a rendkívül fontos három pont a miénk, és nagyjából egy óra múlva kezdődik a portugálok meccse, amely pontot tehet az i-re a csoportban. Már a mérkőzés elejétől gyakorlatilag beigazolódtak Marco Rossi meccs előtti szavai, miszerint inkább küzdelem és robotolás várható – ami tekintettel arra, hogy sok múlott a találkozón, teljesen reális előrejelzés volt.
Az első félidőt lényegesen jobban kezeltük, mint a hazaiak: a labda a mi lábunkon volt, jól passzoltunk és távol tartottuk az ellenfelet a kapunktól. Megemlítek egy nagyjából háromperces szakaszt, amikor egyetlen másodpercre sem adtuk át nekik a labdát. A számok is azt mutatták, melyik csapatnak van fölénye – ráadásul a hazaiaknak nem volt kaput eltaláló lövésük a meccs során. Varga Barnabás gólja a lehető legjobbkor érkezett, és meg kell jegyeznem, hogy a fejesbefejezései már jó ideje magas nemzetközi szintet képviselnek.
A második félidő már egészen más volt – itt megmutatkozott néhány örmény játékos gyorsasága, akik a szélen több támadó kirohanást vezettek, nem is nagyon különbözőeket a budapesti meccs hajrájában látottaktól. A végső másodpercekig nem lehettünk nyugodtak, pedig eldönthettük volna a mérkőzést – kár azért a két-három nagy helyzetért, amelyeknél egy-két méter vagy nagyobb határozottság hiányzott. Lelkileg rendkívül megterhelő mérkőzés volt, taktikailag is nagyon jól megoldottuk, az ellenfél gyakorlatilag csak egy veszélyes lövést tudott kapu mellé küldeni.

KOVÁCS MÁTÉ: A portugálok elleni döntetlennel kifejezetten jó helyzetbe hozta magát a magyar válogatott; egy idegenbeli örmény győzelem esetén szinte biztossá teheti a második helyet. Rossi ismét négy védővel építkezett, Bolla pedig a jobb szélre húzódott fel. Styles és Schäfer a védelem előtt segítették a labdakihozatalokat, Szoboszlai pedig az utolsó harmadban várta a felpasszolt labdákat. A meccset ennek megfelelően kezdte a magyar válogatott, már az elejétől kezdve kontrollálta a játékot. Az örmények ez első félidőben csak Nego hibájából tudtak igazán veszélyeztetni. A 33. percben pedig érkezett Varga gólja: Szoboszlai kiválóan ívelt a kapu elé, Varga pedig tanítanivaló módon érkezett. Egy biztos: Varga Barnabás fejjátéka világklasszis. Az örmény csapatnak voltak hiányzói, és ez meglátszott a játékukon is. Néhol próbáltak aktívan fellépni, de nemigen sikerült megakadályozniuk a magyar csapat játékát, főként az első félidőben, miközben ez volt az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhattak.
A második félidőben ez megváltozott: az örmény válogatott sokkal nagyobb mezőnyfölényt alakított ki, és az örményeknek egy nagyobb helyzetük is akadt. A mérkőzés eredménye azonban nem változott, így a csapat nyugodtabban várhatja a vasárnapot. Nagyon bízom benne, hogy Damir Redzic is bemutatkozhat a válogatottban. Hajrá, magyarok!