Podcast: Költőtoll

Ó azok a csodás fiatal évek, amikor zsebünkben némi pénzzel, meg egy fogkefével nekiindulunk a nagyvilágnak! Persze a nyári fesztiválok sem maradhatnak ki a kalandok sorából. Az alábbi vers egy reggeli ébredés képeit próbálja megragadni, a nosztalgikus utóíz nem a véletlen műve.

Ha nyár, akkor fesztivál! Mindegy, milyen: rock, elektronikus, vagy éppen pop, vannak az összes fesztiválra jellemző közös élmények – legyen az a sátorozás annak minden nyűgével, a zuhanyzók előtti hosszas ácsorgás és cöccögés, vagy éppen a ruhánkat sörrel lelocsoló tizenéves angol turisták. Üsse kő, egy fesztivál akkor is a felszabadultság ünnepe, szóval ezt a hangulatot igyekeztünk megörökíteni aktuális költeményeinkkel.

Szerencsés embernek mondhatom magam, mert jó pár olyan pedagógus vett körül gyermekkoromban, akik nemcsak a tananyagot adták át, hanem lelkiismeretesen, erőn felül dolgoztak azon, hogy megszeressem az iskolát. Ők mutatták meg az utat egy olyan világhoz, amelyben minden nyitott ajtó mögött egy újabb húzódik meg, s ezeket az ajtókat a mai napig boldogan nyitogatom. Az alábbi versben egy különösen kedves tanítómra emlékszem vissza, aki tudtán kívül, egy életre belém plántálta az irodalom és a versek szeretét.

Hogy mi működik és mi nem a jelenlegi iskolarendszerben, arról nagyon sokat lehetne beszélni, vitázni. Amiben viszont talán mind egyet tudunk érteni, az az, hogy a tanár az iskola lelke. Ő az, aki, ha jól csinálja a dolgát, képes közelebb hozni a világot, eligazítani benne, és egy életre megszerettetni a gyerekekkel tudományt, művészetet, irodalmat…  Az ilyen tanár felbecsülhetetlen kincs, és szívből kívánom, hogy mindenki gyermeke találkozzon ilyennel, sőt minél több ilyennel. Nekik szól az alábbi pár sor.

Mivel a nemzetközi pedagógusnapot júniusban ünneplik, így most legyen szó azokról, akik először ceruzát adtak a kezünkbe, és végtelen türelemmel ismertették meg velünk az olvasás, írás és a tudomány titkait. Éljenek a kíváncsi, nyitott szellemiségű gyermekeket nevelő pedagógusok, éljenek mindazok, akik a jövő generációjának nevelésében oroszlánrészt vállalnak. Legyen a júniusi Költőtoll tisztelgés a tanítók előtt – mi ezt a két verset nyújtjuk át nekik, a képzeletbeli piros szegfű helyett.

Két kisgyermek anyukájaként számtalan kalandban van részem. Na meg számtalan megoldandó helyzet, illetve probléma elé is kerülök nap mint nap. Aki hasonló cipőben jár, tudja, miről beszélek. Különösen izgalmas például a pelenkáról való leszokás időszaka, amelynek során mindenféle vicces és nem annyira vicces szituáció elé kerül a szülő, és minden kreativitásunkra szükség van ahhoz, hogy átvészeljük a dolgot. A gyerek meg? Nyilván jót derül. Már csak ilyen ez a biligaliba. 

Gyermeknap alkalmából egy újabb verses mesével szeretném megörvendeztetni a legkisebbeket. Helyszíne a kívánságbolt, ahol minden ifjú „vásárló“ kívánsága valóra válhat – egy rendkívül egyszerű, de mégis fontos feltétellel. Felolvasni is ér, sőt, a szereplőket akár le is rajzolhatjátok, ha nagyon tetszett a történet. Hogyan képzelitek el Ti, a kívánságboltot?

Írtunk már gyermekverset a rovat keretein belül, és mindketten imádtuk a feladatot. A visszajelzések alapján pedig eléggé jól sikerültek a szóban forgó szösszenetek, el is határoztuk még akkor, hogy máskor is csinálunk ilyet. Mi is lenne ehhez megfelelőbb alkalom, mint a gyermeknapé? Fogadjátok hát szeretettel a legkisebbeknek szánt sorainkat, esetleg olvassátok el nekik e verseket lefekvés előtt! 

Még a legelső kertkocsmás Költőtoll-brainstormingunk alkalmával merült fel az ötlet köztünk Kerivel, hogy írjunk majd egy direkt rossz, vagy rossz rímes verset is. Mondjuk, mint Varró Dani egy-egy mókás darabja. Ilyennel ezelőtt nem is nagyon próbálkoztam, és jelentem, nem is olyan  könnyű működőképesen, „megcsináltan” rossz és félrecsengő rímeket eszkábálni, pláne ha amúgy máskor épp az ellenkezőjén igyekszel. De hát az egész rovatban azt szeretem a leginkább, hogy minden egyes epizód kihívás, és kizökkent a komfortzónámból, már ami az írást illeti. És ha egyszer így alakult, igyekeztem lazára venni a figurát, és az alkotás nehézségeire kiélezni a kompozíciót. 

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan lehetne igazán rossz verset írni – majd úgy döntöttem, hogy arról írok verset, hogy hogyan írok majd verset – egyszerűen, l´art pour l´art.  A vershez egy alteregót is alkottam, fogadjátok szeretettel és legalább akkora jókedvvel, mint amivel készült.