Azt bizonyára a szurkolók java része észrevette, hogy változott klubunk filozófiája a játékosállomány, úgy mondom, szerkesztésénél. Azt felesleges elemezni, hogy ez ,,step by step” módszerrel történt, vagy radikálisan vettünk más irányt. Valószínűleg érvényes mindkét változat ötvözete…
Persze, néhány mozzanatnál kijelenthettük, hogy ez bizony jó húzás, de nálam a legerősebb üzenetnek a nyilvánosság felé, amolyan kézzelfogható erődemonstrációnak (abszolút pozitív értelemben) Šatka új szerződése tűnt. Két fontos dolog: megtartottunk egy tehetséges játékost, aki szerepelt és gól is rúgott az U21-es Európa-bajnokságon, és akiért külföldi csapatok is érdeklődtek.
Az írás megjelent a Klikkout 2017/9. számában.
Ez egyben azt is jelezte, hogy erősek vagyunk a tárgyalóasztalnál. A foci biznisz részében az a fontos, hogy a klub úgy üljön le egy tárgyalóasztalhoz, hogy magas legyen a ratingje, ergo: megbízható partner legyen. Abban az esetben, ha ez sikerül, akkor működhet a játékosbiznisz mindkét irányba, elvégre nem csak venni akarunk, hanem eladni is.
Ahhoz, hogy egy működő játékos-adásvétel rendszer hatékony legyen a klubunkban, fontos, hogy a transzferek logikusak legyenek. Abban az esetben, ha eladunk egy játékost, mint például Šafrankót, akkor kell, hogy pótolva legyen egy ilyen játékos, ami ebben az esetben megtörtént, mivel a tipológia szempontjából nagyon hasznos csatár jött (fejpárbajok) Malec személyében, és tudtommal még egy csatár jön.
Játékmester. Bár egyelőre Kalmár tíz hónapra írt alá, a lényeges dolog, hogy sikerült a tízes posztra egy nem akármilyen kaliberű játékost szerezni.
A Zsolna elleni meccsen mindenki látta, mit jelent egy játékmester. Mese nincs, defenzív középpályásokkal nem lehet helyettesíteni egy vérbeli tízest. A helyes irány tehát meg van adva, meglátjuk, mi lesz tíz hónap múlva.
A Zsolna elleni meccsen láttuk, hogy az első félidőben mennyire felgyorsult a játékunk – ez a jövő, és ezzel az jár, hogy pár játékos előbb vagy utóbb kiesik, és ezeket helyettesíteni kell. Minden csapatnak, amely nagy célokat tűz ki magának, szükséges a konkurencia, és számolni kell azzal is, hogy ha nemzetközi porondra akarunk lépni, akkor a cserepadra olyan játékosok kellenek, akik azonnal, adekvát módon helyettesítik a játékostársakat. Erre a legjobb példa
Koštrna, aki eddig remekül végzi a dolgát Davis mellett, ha kell, nem beszélve arról, hogy a defenzívába talán nagyobb fegyelemmel játszik.
A fent említett dolgok miatt is értékelem, hogy hoztunk egy Reuben Acquah nevű játékost, annak ellenére, hogy van egy Šatka, Ljubičić és Huk… Hm… Most egy picit gyerek leszek… – eszembe jutott egy mese: hip-hop, jön Huk (Vuk)…
Kapus poszton is lényeges változást láttunk, annak ellenére, hogy Nyitrán kapott Macej egy potyeszt, a törekedő Szárazzal erős kettesünk van a kapuban – elég nagy különbség a rutintalan és bizonytalan Slávikkal és a Tofiloski-televarietéval szemben…
Nem hiszem, hogy ebben a szezonban a 110 méteres gátfutást megingások nélkül futjuk majd, de az első hat a huszonkettedik kör után nagyon reális, és azután minden lehetséges. Bízom benne, hogy az Eperjes elleni meccs nem üti ki ezt a ,,remélemet”…
Levezetető cikkmondat: Vegyék csak észre a különbséget, hogy milyen témákról írok most, ellentétben azzal, amiről firkáltam nem is olyan rég – például arról, milyen kontraproduktív, ha hosszútávon két aprótermetű középpályás játszik a szélső hátvéd poszton… Feel The Difference!