Cserkész vagyok, jobb világért dolgozom. Ilyen és ehhez hasonló posztok lepték el a közösségi média oldalait február utolsó előtti hetén, az utcákat pedig egy csomó zöld nyakkendős és/vagy barna inges figura. Hát kérem, ők a cserkészek.
Nyitókép: Jojo Samek
Február 22-e ugyanis a cserkészet világnapja. Ezen a napon szokás nálunk, hogy megmutatjuk a világnak, mi az idei évben is cserkészek leszünk és maradunk is. Eddig nem hangzik valami izgalmasan, ugye? Talán úgy fest, mint valami szekta.
De kik is a cserkészek valójában?
Rengeteg emberrel találkoztam életem során, és valószínűleg most az olvasók közt is sokan akadnak, akiknek a cserkész szó hallatára elsőre szoknyás sütiárus kislányok jutnak az eszébe, vagy épp a tipikus hendikepes maflagyerek, aki a kitüntetésekért teper. Hát köszönjük szépen Hollywood, de ezeknek az elképzeléseknek körülbelül annyi köze van az igazsághoz, mint Kiszel Tündének az énekléshez.
A cserkészet egy olyan önkéntes politikától, vallástól és minden egyébtől független ifjúsági mozgalom, mely mára csaknem minden országban megtalálható.
A sütiárulás egyáltalán nem tartozik a fő tevékenységeink közé, ellenben a hagyományápolás, nevelés, környezetvédelem, na az nagyon is.
A cserkészetet a huszadik század legelején egy brit tábornok, Lord Baden-Powell (röviden csak Bi-Pi) alapította meg, az ő születésének évfordulója miatt ünneplik a cserkészek február 22-ét. A mozgalom alapjai eredetileg katonai mintára készültek, azaz ugyanúgy van sorakozó, menetelés, de mára már a legkevésbé sem hasonlít a katonásdira. Elsődleges célja az, hogy a gyerekek fejlődését támogassa szellemi, fizikai és társadalmi téren is.
Megtanulnak csapatban dolgozni, fejlődnek az empatikus készségeik, valamint, ami a mai társadalomban szerintem az egyik legfontosabb, nem kapnak sikítófrászt az első arra járó lepke láttán, és nem szenvednek majd olyan látványosan, ha egyszer véletlenül valamilyen szerszámot kell kézbe venniük.
A gyerekek cserkészként rengeteg időt töltenek a természetben, megtanulják feltalálni magukat a szabadban, sátorban aludni és tüzet rakni.
Tekintve, hogy lassan már a második generációja nő fel a panelnemzedéknek, akik úgy gondolják, a tojás a fán nő, ez kifejezetten hasznos lehet.
Emellett a cserkészet nagy hangsúlyt fektet a magyarság, a kultúra és a folklór ápolására. A magyar cserkészek már kiskorukban fejből fújnak egy szakajtónyi népdalt, tanulják a rovásírás alapjait, valamint tudják, hogy Hapci és Kuka nem tartozott a hét vezér közé. Bizonyos morális és erkölcsi szabályok is kötik az igazi cserkészt, ilyen például a segítőkészség és az igazmondás.
Na, ezeket betartva tűnhet a cserkész a mai társadalom szemében teljesen ufónak, bár ezen erények jó lenne, ha nemcsak a cserkészeket kötnék. Ahogy Bi-Pi mondta: „Próbáljátok meg úgy itthagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok!”