(DAC–Trencsén, kicsit másképp)
Még Zsolnáról hazafelé jövet csodáltam meg Beckó várát. A legenda úgy tartja, hogy Stibor vajda építtette udvari bolondjának, Beckónak. Beckó nem is volt annyira „bolond”, nagyon is helyén volt az esze.
A meredek kősziklára épített vár az ígéret szerint elkészült. Csak kevesen hittek benne, hogy sikerül. Kevesen! Mert a monda szerint a madár is elfárad, mire felér a várba! Szóval, ha pár évvel ezelőtt, valaki azt mondja, hogy közel tízezer ember előtt játszunk ismét első ligát, kevesen hittek volna benne.
Stibor vajda olyan, mint a mi Világi Oszkárunk.
Elnézést kérek, főleg az érintettől ezért a kijelentésért. Bár nincs miért. Ahogy Beckó várát, úgy Arénánkat is csak olyan ember építhette fel, aki hitt benne. Hitt benne, és volt hozzá némi „zsetonja”! A legnehezebb mindig hinni valamiben.
Elhinni, hogy a miénk lehet, hogy a miénk lesz! Mostanában sokan vagyunk Beckók. Bár eltérőek a források a vár építését illetően, Benedek Elek egy évről ír, míg egy másik könyvben kettőről olvastam, tök mindegy. Arénánk csaknem kész. Ehhez jön még, hogy elhittük, már minden a lábunk előtt hever, és akár a bajnoki cím is meglehet.
Persze nincs is ezzel gond, csak keserű szájízzel gondolok a tömegre.
„Együtt csináltuk, együtt énekeljük” – mondta annak idején Hofi az egyik performanszában, és hozzátette: elb@szni is együtt fogjuk. Meccs után találkoztam emberekkel (ugye, milyen meglepő 🙂 ). Szóval beszélgettünk, és kiderült, hogy nagyon messziről utaztak Dunaszerdahelyre, csak azért, mert szeretik a DAC-ot.
És hogy náluk mindenki szereti a DAC-ot. Nem szép dolog, de visszakérdeztem: no, akkor ’2007-ben is szerettétek a 3. ligában? Néma csend lett az asztalnál… Néha – pláne, ha az ember csalódik – nem tudok mit kezdeni azzal, hogy mekkora üzlet lett ez az egész. Hogy szeretem a DAC-ot, és imádom ezt a közeget, de… Persze, ha másokban kételkedünk, jusson eszünkbe, olykor azt is nehéz elhinni, amik mi magunk voltunk tegnap!
Összegezve: ezt a meccset hozni kellett volna, mert így a madár elfárad, mire felér a várba!
És ha elfárad, vele együtt fáradunk el mi is. Ismerik ugye, azt a képet, ahol egy fiú az apja előtt áll vörös szemekkel. Az apa kérdőre vonja gyerekét: mondd meg az igazat, ugye füves cigit szívtál a haverokkal, azért ilyenek a szemeid? Mire a fiú visszaszól: nem apu, csak kikapott a csapatom.
Bizony, ha a meccs másnapján megkérdezte volna nyugodjék édesapám, én bizisten a füves cigire fogtam volna. Fáj, hogy kikaptunk. De az jobban fájna, ha nem hittünk volna benne eléggé, hogy nyerhetünk is!
Még a szünetben is abban bíztam, fordítunk. Hiszen volt már rá példa. Mert minden gólért jár egy csók! Na ezért se menj haza, amíg a bíró le nem fújta a meccset!
Utóirat: a grundfociban létezik egy kifejezés, úgy hívjákí: vízikapus. Emlékszik még rá valaki, hogy mit jelent? Segítek, semmi köze a pólóhoz meg a pocsolyához a kapu előtt. Tehát a vízikapus az a játékos, aki a kapuban áll, de kijöhet a mezőnybe is. Most mi köze ennek a DAC-hoz? Semmi, csak úgy eszembe jutott. Vagyis, csak annyi, hogy Macej nem vízikapus, de amúgy oké a srác!
(Roberto)