Pedig milyen jól meg volt tervezve… A hivatalos hír az volt, hogy a sorsolás déli 12-kor lesz. Erre az időpontra intéztem a SzerdaHelyzet forgatását is. Viszont pár nappal később az időpontot 13.00-ra módosították. Megváltoztattam mindent, a forgatókönyv pedig ez volt…
Mi, ketten Szigivel kb. 12.40-ig leforgatjuk a Rossiról szóló részt, és 12.50-kor érkezik Marin Ljubičić, akivel megnézzük élőben a sorsolást. Autentikus, egyedi reakciók…
Amikor Nanu bekíséri Marint a stúdióba, még forgatunk, és én egy mondattal utalok arra, mi következik…
Az írás megjelent a Klikkout 2018/7. számában.
Miután vége, elkezdem keresni az UEFA-csatornát, és röpke mozdulattal köszönök Marinnak, s eléggé neveletlen módon – már izgatott rezsimre kapcsolva – fel sem állok.
Pár másodperc, és Marin leül mellém. Elmagyarázom neki, mi a forgatókönyv:
– Marin, megnézzük Szigivel így hárman a sorsolást…
– Igen, okay, Dinamo Tbiliszi – mondja Marin.
– Micsoda? – nézek rá és nem értem…
– Tbiliszit szeretnéd? – kérdezem tőle.
– Nem. Azt kaptuk…
Végre kattan. Tehát már lezajlott. Vissza mindent… Új forgatókönyv. Úgy tudom meg huszonöt év után az EL-ellenfelünket, mintha azt hallanám otthon, hogy kész a vacsora. Jó, megyek – mondom ilyenkor, és leülök az asztalhoz.
Tbiliszi… Jó, veszem az adást! – és próbálok valami reakciót kiadni magamból. Nem sikerül.
– Basszus… – szólal meg Szigi.
Mélyen fellélegzek, elnevetem magam és Marin megérti, hogy mi lekéstük a sorsolást… Kaján mosoly, ő is elneveti magát…
– Na, jó, menjünk inkább forgatni, mert elsírom magam! – jelentem ki.
Ami következett: Marin feloldódott, tehát nekem a szokásos, interjú előtti „bemelegítésem”, mellyel laza rezsimbe csúsztatom a riportalanyt, nem szükséges. Marin jókedvű lett seperc alatt, és a végeredményt már láthatták a videón… Miután Marin elment a stúdióból, Szigivel újból feljátszottuk azt a részt, amit kiütött a sorsolásról való lemaradás, és a persze a mi reakciónkat a Tbiliszire…
Egy óra. Rövid idő ez az emberiségnek, de egy forgatóstáb életében… Á, nem is próbálkozom a hasonlattal… C´est la vie…