Klikk Out Vikkendhouse: Márió vasárnapi arany szelekciója

Máris megérkezett a Vikkendhouse ötvenharmadik kiadása! Csallóköz kedvenc mixsorozata hetente megújuló zenei utazásra invitál, s vele együtt beragyogja a vasárnap délutánodat! A rendkívül változatos területről érkező szelektorok után most egy igazi old szkúl DJ-é a főszerep!

Fotó: Ugróczky István

Nagy Mário vagyok, Dunaszerdahelyen születtem 37 éve. Jelenlegi tartózkodási helyem Felsőpatony. Bárhol jól érzem magam, ahol kedves és nyitott a közösség. Születésem óta ”betegesen” vonzódom a szórakoztató iparág iránt, így hűen magamhoz, rendezvényszervezőként tevékenykedem immár 20 éve.

Milyen volt az első találkozásod a zenével? Melyek voltak azok, amelyek már gyerekkorodban hatást gyakoroltak a zenei ízlésedre?

Nos, ez egy érdekes kérdés számomra is, mivel az évek alatt rengeteg zenei megújulást éltem meg, így nem nagyon emlékszem az elsőre. A zenével való fejlődés mindig új élményt nyújt, ezért csak az aktuális impulzusok maradnak meg emlékképként. Ami viszont már gyermekkoromban figyelmet kapott, az a Jean Michael Jarre-féle szállósabb, mai nyelven pszichedelikus vonal volt. Akkoriban még nem volt ennyire természetesen letisztult. Nagyon kedveltem a Depeche Mode-féle új hullámot is, ami merőben más volt mint Jarre.

Milyen stílusú zenéket kezdtél hallgatni, és milyeneken mentél át a mai napig?

Stílusilag elég sok változáson mentem át. A trance korszakom a 90-es évek végétől úgy 2-3 évig tartott. Ezt követte az őrült hard techno időszakom (csallóközi clubnyelven Toky-techno), de ami azt illeti, ez sem tartott sokáig. 2003 környéken már az akkori progresszív house és trance vitte a pálmát és talán ez tartott a leghosszabban. Meg volt benne a kellő zenei keménység, egybeforrva a melodikus, szállós elemekkel. De ez is véget ért, mint minden, ami fejlődik. Ezek után jött az egyszerre mindenevő korszak, ami máig tart. Nyugodtan mondhatom, hogy ez vagyok én, stílusi behatároltság nélkül: techno, deep house, tech-house, psy trance-goa, chill, downtempo.

Miért határoztál úgy, hogy te is DJ-zni fogsz?

Nem volt egy tudatos terv, hogy most én ez, meg az leszek. Azt tudnám mondani, hogy ez egy intuíció volt a zene iránt. Az, hogy kisebb-nagyobb rendezvényeken zenéljek, nem volt sosem tervben. Otthon és barátoknak zenélgettem, és hagytam magam úszni az árral. Sokan azt gondolják, hogy a tömeg előtti szereplési vágy, az elismerés vonzza oda a dj-t a pultba. Lehet van benne valami, de személyemet illetően ez nem mondható el. Nálam, ami vonzó faktor volt és máig is az, hogy a táncoló tömeggel egy húron pendüljünk akkor, ott, abban a pillanatban. Inkább a kisebb, tudatos közönséget szeretem, mint azokat, akiknek ez a zene nem mond semmit.

Magánemberként mennyire más zenéket hallgatsz, mint amiket pörgetsz DJ-ként a színpadon?

Ez nagyon változó, a napomtól függ. Van olyan nap, hogy inkább a szomorúbb dalok felé irányul a figyelmem. A napot is feloszthatnám, mivel lehet indulásképp egy nyugodt chill, pár óra múlva meg egyszerűen egy őrülten hullámzó tört ütem alapozza a továbbiakat, ami nem színpadra való (de ez is nézőpont- és közönségfüggő). Rengeteget hallgatom Burialt, a Boards Of Canadát, Autechre-t és Jon Hopkinst.

Melyek azok az abszolút kedvenc zenéid, amelyeket magaddal vinnél bárhova?

Ez mindig nehéz helyzetbe állít, de ami a kérdést illeti, a rengeteg kedvenc közül ezt a ketőt mondanám: Eagles & Butterflies – The Last Dance (Solomun Remix), Gorillaz – Sorcererz.

Mi alapján válogattad a zenéket a mixhez?

Csak az első track számít! A többi az aktuális érzelmi állapot és a környezet függvénye. Régen előre válogatott zenékből készültek a mixeim, mai fejjel azt mondanám, hogy görcsösen válogatva. Idővel rájön az ember, hogy ebben a szakmában akkor tud igazán önmaga lenni, ha el tudja engedni a szabályokat, és nem az egójából táplálkozik!

Üzenet a mixhez:

A nyitottság a boldogság egyik kulcsa… Kellemes utazást kívánok mindenkinek!

A Mix: