A szezon első mérkőzésétől kezdve többnyire rengeteg helyzetünk van, rengeteget kihagyunk, és többnyire elég sok gólt rúgunk. Az utolsó két meccsen ez a statisztika változott – rengeteg helyzet, rengeteg kihagyott helyzet, de csak egy gól meccsekként.
A szezon első mérkőzésétől nem egy meccsen helyzetbe jut az ellenfelük, nem egyszer kihagy helyzetet, és nem egyszer kapunk sok gólt.
Az utolsó két meccs során ebből semmi sem változott. Talán úgy nézett ki, hogy a brutális taktika miatt lehet ez, de a szenicei meccs nem éppen a nagy iramról lesz emlékezetes, hiszen nem egy játékosunk majdhogynem végigsétálta a meccset, pl. Davis.
Az öt kapott gól pedig sorozatos individuális hibákról szólt, a játékosok nem voltak magasan (talán csak Huk felesleges megfutamodása volt a kivétel) és az egyik gólnál Huk, a másiknál pedig Šatka inkább szélességbe mentek el a pozícióikból.
Okay, a kihagyott helyzetek miatt már téptem a hajam, de… A per pillanat kulcsfontosságú játékosaink, a liga egyik legjobb belsőhátvéd párosa, Šatka-Huk, rengeteg hibával játszanak, és úgy néz ki, hogy hiányzik a középpálya szótfogadása:
akkor, ha az embert Szenicén két méterre közelítjük meg, és Nagymihályon képletesen mondva, még mindig nem hallatszott a ,,kopacsky hangja”, az mindent elmond a halfok java részéről.
Ami a lényeg, a két srácnak szervezni kell a védelmet, de ez nehezen megy, ha saját önmagukkal van gondjuk. Láttuk, milyen gólokat kaptunk Szenicén, és láttuk azt is, hogy ma mindkét gólnál káosz volt a védelemben, és főleg a másiknál egy nagy Huk-hibát észlelhettünk.
Nem beszélve a vérfagyasztó fejbárbajokról a tizenhatosunkban, talán egy kivételével mindegyiket elveszítette Ľubo. Nem játszanak jól, nem szerveznek jól, és káosz van a többi játékosnál is, ha éppen nem fegyelmezetlenek.
Ez tényleg nem Hyballa stílusáról szól, ezt már ecseteltem régebben a Szerdahelyzetben, hogy itt látom a legnagyobb veszélyt…
Itt van és elég masszív… Akkor most, mi? Hm…
Két rohadtul tehetséges és rohadtul fiatal játékosról van szó. Annak idején Hukot nagyon támadta szinte az egész közegünk, amikor áthelyezték a jelenlegi posztjára. Akkor megvédtem, mert láttam benne valami fantáziát, és később elmondta nekem, hogy ez neki nagyon segített. Most, amikor kiveséztem a kapott szenicei góljainkat, éreztem, hogy ez nem tetszik neki, és bizony rossz szemmel nézett rám.
De sebaj, semmi gond, én tényleg nem azért vagyok, hogy mindig tapsoljon egy játékos, és ezt az elemzést is azért írtam, hogy próbáljon fellélegezni és ezeken a hibákon korrigálni.
Ő és Šatka is, mert ilyen formában soha nem lesz autoritásuk, és nem lesznek képesek fegyelmet tartani, szervezni a csapatot.
Šatka-Huk… Per pillanat a kiadós kritika után arra van szükség, hogy leírjam, ez a páros az én teljes bizalmamat élvezi, és hiszem, hogy sikerül ennek a számunkra szuperfontos párosnak visszakapni a nyugalmukat, az eleganciát, amivel elbűvöltek minket oly sok meccsen…
Srácok, fiatalok vagytok, olyan teher hárul rátok, amire nem voltatok felkészülve. Le kell nyugodni, és felnézni, mert szerintem az edző, Jan és talán jó lenne, ha Világi úr is, ennek a párosnak segítene – szavakkal, biztatással… Ezzel segítünk nemcsak nekik, hanem a csapatunknak és magunknak is.
Kérem a B-középet, a nyitrai meccs előtt zengjen ez a két név biztató rigmusokkal. Kurvára szükség van rá!