Péntek, DAC-stadion, a mérkőzés 79. perce.
Gašparík egy rövidke ideig a nagyszombati hátvédek orra előtt húzogatja a labdát. Ahogy a mézesmadzagot szokták húzogatni. A nézők türelmetlenül lövésre késztetik: „Lőj már, az Isten szerelmére!” És Gaspi lő. Bámulatos, szenzációs, pókhálót tisztító, csodaországba illő, jobb lábbal eleresztett lövéssel, illetve kegyelemdöféssel, lő egy hihetetlen gólt. A stadion felrobban. Hangorkán a köbön…
Péntek, DAC-stadion, a mérkőzés utolsó percei.
„Álljatok fel! Álljatok fel! Álljatok fel!”, önfeledten kiabálja a B-közép a „nyugdíjas” felé. Nem, nem kiabálja, inkább ordítva ráparancsolja. Viszont a nyugdíjas tribünre ma végképp nem kell semmit ráparancsolni, teszi a dolgát magától, további noszogatás nélkül. Mindenki feláll, és én közben kezdem sajnálni a futbalportalos „billentyűzetforgatót”, aki online közvetíti a meccset. Néha morcos szokott lenni, főleg amikor egy-egy helyzetnél felugorva felborítom a Szlovákiában megszokott, kissé rideg újságírói szokásokat.
Nem értem, ha valaki szereti a focit, hogy lehet egy „szaftos” meccset végignézni 120/80-as vérnyomással?!?
Példát véve inkább az olasz újságíróktól, hevesen gesztikulálok, kicsit ezzel Jozef munkáját nehezítve. Most ő sem morcos. A stadionban lévő parázs hangulat „megfogja” az ő focilelkét is, amely főleg a régi idők focijától lüktet.
Feláll és ő is nézi, hallgatja a frenetikus vastapsot, örömöt. És ő is önfeledten mosolyog… Közben a stadion már szinte beremeg. Basszus, nehogy a fejünkre pottyanjon a „tribün szerhája”… Vastaps, libabőr, vastaps, libabőr, vastaps…
Péntek, DAC stadion, a mérkőzés után.
A játékosok a B-középbeli ünneplés után már bevonultak a nyugdíjas tribün „gyomrába”. A B-közép, ugyanúgy, mint a ,,nyugdíjas”, több mint egyharmada marad, még nem hajlandó befejezni a fiesztát. Nem fejezik be addig, amíg nem hörpintik fel eme mámoros „győzelemital” utolsó cseppjét!
A B-közép „elereszti” a „Miki! A Miki! A Radványi Miki!” rigmust. Teli torokból. Ezt nem lehet nem hallani, erre nem lehet fittyet hányni.
Lehet, hogy Miki csak úgy nézett a távolba, és próbálta kiélvezni a pillanatot. Lehet, hogy közben eszébe jutott, milyen nehéz volt, és milyen rövid időt kapott arra, hogy ezeknek a szurkolóknak, nézőknek bebizonyítsa, hogy tud.
Mielőtt a léptei a B-közép felé vezetnének, ránéz és int, de lehet, hogy szól is Németh Krisztihez. Lehet, hogy így volt, vagy hasonlóan. Próbálom elképzelni, miként zajlott le e mozaik számomra hiányzó része.
Elindultak ketten a mámoros szurkolók felé… Vastaps, vastaps, vastaps… Srácok, ezt a fantasztikus pillanatot nagyon megérdemeltétek, és ha tehetitek, képletesen egy ideig hagyjátok magatokon, és ne zuhanyozzátok le… Tudom, jönnek a mindennapok, de ebből az érzésből emléknek valamit hagyjatok meg. Nehéz pillanatok még lesznek, és természetesen kevésbé sikeres meccsek és kevésbé sikeres időszakok is. De ezek azok a pillanatok… Tudjátok… Valamire jó a MasterCard, de sok dologra nem… Egyszerűen, ezt nem lehet megvenni… Ilyen pillanatot… Csodás pillanatot…
Péntek, Zerda Pub, 22.30.
– Gyertek, már kezdődik!!!
– Mi?
– Téá-hármason a sporthíradó, wazze!!!!
A Zerda Pub tömve van. Szórakozás, ünneplés, szórakozás… Könnyen lehet, hogy péntek este a város többi szórakozóhelyén ugyanolyan a helyzet. Kezdődik. A pub vendégei óriási buzdítással követik a mérkőzés pillanatait. Mintha élő adás lenne… Jön! Jön! Jön! Mi? Gaspi gólja!!! Struhárnál a labda, kiteszi jobb oldalra Obertnek. Obert nem húz el a jobbszélen, hanem egy picit visszahozza a labdát. Hajszálpontos beadással megtalálja Gaspit. Gaspi táncol… Táncolj, Gaspi, táncolj!!! És főleg rúgd már kapura!!! Góóóóóóóóól!!!!!!!!!!!!!!!!!
Száz petárda erejével és száz görögtűz mámoros fényével robban a Zerda Pub.
Álé, álé, álé… Szerdahelyi, szerdahelyi, szerdahelyi Déácé…
Van még valakinek pofája megkérdezni: Vajon miért beszél mindenki arról, hogy pénteken egy felejthetetlen meccs tanúi voltunk?