FORDÍTÁS: NÉMETH ANDRÁS
FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
Tehát Marko: legutóbb „sohanapján” írtam egy egész cikket kizárólag egy személyről hasonlóan, mint egy hete rólad, ezért engedtessék meg, hogy ama pozitív kritikám folytatását is nyilvánosságra hozzam, még ha talán fájdalmas is lesz.
Kicsit feltételes módban kezdeném, egy apró túlzással – ha szombaton Oliver Kahn őrizte volna a kapunkat, akkor az önzőséggel átitatott harmadik lövésed után, amelyeknél eszedben sem volt passzolni a csapattársadnak, a félidőben az összes füled le lett volna tépve. Ha nemcsak egy maroknyi labdarúgó ült volna a cserepadunkon, egy kevésbé toleráns és higgadt vezetőedző már hamarabb lekapott volna a pályáról.
Ráfoghatjuk hivatalosan a csapat és a te teljesítményedet is a fáradtságra, de hagyjuk a hamis tapintatot. Marko, azért az önzőségért kemény kritikát érdemelsz – ha nem vagy vajból, elviseled.
Ha még ennél a témánál vagyunk, a büntetőnk… Az, hogy több alkalommal is küzdelem folyik azért, ki végezze el a tizenegyest, gyerekes dolog és már ciki, a grundon még talán elmegy, de… Megbeszéltük, hogy én rúghassam a jobb statisztika miatt… Tudtommal a tizenegyest is azért kell berúgni, hogy elsősorban a csapat megnevezése mellett jelenjen meg a plusz egy gól! Tényleg fontosabb egy jelentéktelen rovátka a transfermarkt statisztikáiba, mint a csapat sikere? Mintha hallanám… Én, én, hadd legyen plusz egy gólom az átigazolás előtt…
Tudom, ilyen időket írunk, így vagytok nevelve, sokatoknak az átigazolás az elsődleges, akárcsak a személyes siker, de amíg a DAC mezét viselitek, én azért megjegyzem, hogy inkább a parádés csapatteljesítményeitekkel ismételten villogjatok, és ne az „egyik meccsen fenn, a másikon nagyon lenn” stílusában…
Szigeti kolléga a tegnapi kommentárjában megjegyezte, hogy a teljesítményünk 50 százalékot zuhant. Egyetértek, sőt talán még többet is.
Az utolsó forduló mérkőzéseinek túlnyomó többségét folyamatosan figyelemmel követtem, és ne féljenek, az összesről sikerült objektív képet alkotnom.
Először röviden a többi csapat meccseiről. Villámgyorsan szerezzük meg azt a hőn áhított bajnoki címet ebben a ligában, aztán húzzunk egy másik bajnokságba – természetesen megfelelőképpen felkészülten. A szlovák élvonal, már ami az integritást illeti (az integrity officerek nyelvét kivágták?), folyamatosan zuhanórepülésben van. Milyen mélyre akar még esni ez a liga? Egypár helyi hangszóróból előre bejelentik majd a lakosoknak az aznapi mérkőzések végeredményeit?
Ahogy azt mondtam, a koronavírust követő időszakban a kupamérkőzést leszámítva mindenképpen a jobb teljesítményt nyújtó gárdák közé tartoztunk.
A labdarúgás azonban nem úgy működik, hogy kiégek, kétszer magasabb szintre kapcsolok, majd ismét alaposan lejjebb zuhanok.
Bárkinek, aki jobb külföldi klubba, vagy patinásabb ligába igyekszik, garantálom, hogy a futball ott olyan irányba tart, ahol egyre inkább a csapatérdek helyeződik előtérbe, a stabilan bemutatott maximális teljesítmény a befutó, s ha ilyen kilengéseitek és egészségtelen egyénieskedő villanásaitok lesznek, akkor megismeritek a cserepad ízét…
Hogy ott majd mindig bele fogtok adni mindent?
Akkor viszont, ha ez az általános hozzáállás, ami vár a klubunkra, szükségünk lesz egy minőségi szívemberre, aki nem engedi, hogy minden második vagy harmadik összecsapáson kiengedjetek.
Mindig igazat fogok adni Hoffer Norbinak és társaságának – akik mindegyik idegenbeli mérkőzésre elutaznak – abban, hogy annyi megtett kilométer után joguk van pozitívan gondolkodni és nem elrontani a kedvüket valamiféle felesleges meccselemzéssel – feltétel nélküli on tourozás után. Nekem azonban el kell mondanom, hogy a megszerzett három pont és a harmadik hely ellenére jó elbeszélgetni a két csapat nagyon alacsony szintű teljesítményéről.
A szezonbúcsút nem a nézők rontották el. Ha az emberek vért izzadnak a hasonló színvonalú foci nézése alatt, akkor azt gondolom, hogy végre jöhetne már egy játékos, aki nem a mobiljával fekszik és kel azt figyelve, hogy nem jött-e ajánlata más klubtól, hanem ha kell, szétrúgja félidőben az öltözőajtót, hogy feltüzelje a transzfer-lovagokat.
A lelátón és a klub struktúrájában rengetegen sárga-kék szívvel rendelkező ember van. Egyébként a tulajdonos is tisztaszívű fanatikus a mérkőzések alatt, de az öltöző ebben a tekintetben hiányosabb…A nagy sikerekkel egybekötött jövőt nem tudom elképzelni egy Gennaro Gattuso-szerű futballőrült és vezéregyéniség nélkül.