Ritkán történik meg velem, hogy valaki az első találkozásunkkor egyből le tud nyűgözni zenei ízlésével. Még nagyobb a meglepi, ha az illető szemtelenül fiatal. Így volt mai főszereplőnk, a balázsfai Pavlík Kristóf is, aki az NFGreen fesztiválon a törött iPodján olyan zenéket mutatott, hogy az ész megállt. Ma elhozta a számára legközelibb zenéket, amit meghallgathatunk egy mixben a cikk alján.
Fotó: Ugróczky István
Pavlík Kristóf vagyok, és a tizenévesek kissé elvont életét élem itt Dunaszerdahelyen. Végzős gimis vagyok, szóval mostanság az érettségim megvalósulásával foglalkozom, de emellett kedvelt elfoglaltságom a hajnali órákban festeni és ha megadod a címed, akkor olyan helyekről küldök képeslapot, ahol még soha nem jártam.
Nem egy szokványos zenefogyasztóként ismertelek meg. Emlékszel mikor kezdődött a zene iránti különös vonzalom?
Arra emlékszem, hogy egészen kiskoromtól rendszeresen néztük az Eurovíziós Dalfesztivált, ami így utólag sok mindent megmagyaráz, mert ott jó pár fura arc képviseli a zenét….
Milyen korszakaid voltak eddig és mennyire befolyásolta a zene életed egyes szakaszait?
Ez elég furcsa, de tisztán emlékszem, hogy volt egy olyan hosszabb korszaka az életemnek, amikor nem hallgattam mást csak „dark” klasszikus zenét és Taylor Swiftet, de belegondolva egész jól működött. Emellett persze volt még sok minden más is és nagy átlagban minden stílusba belehallgattam az elmúlt éveimben.
Szerintem nem a zene volt az, ami alakította a személyiségem, hanem ahogy az fejlődött, úgy igazodott hozzá a zene is.
Hol tartasz most? Mi az a zenei irányzat, ami leginkább rád jellemző?
Nem találom meg a teljességet csak egy irányzatban, szóval nagyon sok helyről merítek sokféle zenét, viszont amikor megismertél, azt mondtad, hogy: idézem „sad boy” és ez talán annyiban igaz is, hogy a melankolikus műveket előnyben részesítem.
Mi az a hangzás, amivel nem tudsz egyáltalán azonosulni?
A country és a blues nagyon távol állnak tőlem.
Milyen platformokon és a nap melyik szakaszában hallgatsz zenét legtöbbször?
Nagyon szeretek a hajnali órákban zenét hallgatni és nem vagyok a Spotify híve, mert nagyon sok átalakított (pl. lelassított) zenét hallgatok és ezek csak YouTube-on vannak fent.
Ki az abszolút három kedvenc előadód?
Lorde, Lana Del Rey és a The Lumineers. (Az első kettő azért nem szerepel a listán, mert egyszerűen lehetetlenség volt tőlük számot választani.)
A korban hozzád közeliek meg tudnák értetni a „mai zenét“ egy idősebb generációval?
Szerintem az, hogy valaki egy idő után már nem nyit az új zenék felé, pusztán csak lustaság. Egyszerűen könnyebb a jól bevált régi zenéket hallgatni, mert ahhoz, hogy új dolgokat ismerjünk meg, bizony sok energia és kutatás kell és ez egyes embereknek egy idő után fárasztóvá válik.
Szóval én nem a modern zenében látom azt a bizonyos gátat, hanem a mentalitásban.
Hoztál kilenc dalt, amit most egy mixben meghallgathatunk. Mi alapján válogattál?
Fontos emlékekhez kapcsolódó zenéket hoztam és számomra zenei mesterműveket, amik valamiért kitűnnek.
Az első szám volt például az első olyan zene, amire 11 évesen rákerestem a YouTube-on, de van itt lány, aki arról énekel, hogy megölte a barátait és most az a legnagyobb gondja, hogy fáj a hasa.
A MIX:
TRACKLIST:
1. Of Monsters And Men – Little Talks
2. Kovács Kati – Nem leszek sohasem a játékszered
3. Cosmo Sheldrake – Birthday Suit
4. Labrinth – Forever
5. Loic Nottet – Mr/Mme
6. Billie Eilish – Bellyache
7. The Lumineers – Gloria
8. Carson Coma – Kreolkék Pillanatok
9. Miracle Musical – Dream Sweet in Sea Major