FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
Az elején egy kérdés: kódot aktiváltátok? Szlovák tévé, magyar kommentárral, hát csettintek egyet! Nem tudom, ez most egy gesztus volt-e felénk, vagy simán üzleti fogás, de értékelem. Persze egy maszek televíziós társaság, amely mondjuk tízből két emberhez ha eljut, nem a világ. Mindenesetre izgalmasabb hajsza folyt a kódért, mint maga a játék színvonala, de kérdés, várhattunk-e szebbet, jobbat, kéthetes szünet után, „negatív” visszatérőkkel? Elég „üresnek” láttam a 90+3 percet, olyan volt, mint a Nyitra meze.
Manapság már az utolsó falusi csapatnak is ott díszeleg a szponzor neve a labdarúgók mellén, ha más nem, a helyi kocsmáé. Azt hiszem, ez sokat elmond, milyen lehet a helyzet jelenleg a Zobor alatt, katalógusból vásárolt felszereléssel. Jellegtelen! Na, de mi van velünk, gondolom ez jobban érdekel mindnyájunkat. Köszönjük szépen, jól vagyunk, hosszú idő után először éreztem egy csepp „meccsnap van” hangulatot, pedig csak egy kocsma táblájára skicceltem fel a tippem mellé a gyönyörű nyitrai várat.
Olyan nosztalgikus hangulat fogott el, mintha valóban ott lennék, sőt szinte hallottam, ahogy csörgedezik a patak a gyaloghíd alatt, miközben a vendégszektorba igyekszünk.
Mit mondhatnák az első félidőről? Szeretett csapatomról csak jót, mert egy szülő arra a kérdésre, hogy jók-e a gyerekek, még akkor is igennel felel, ha közben a nyelvébe harap. Mit mondhatnánk, hogy rosszak? Hogy lehetnének rosszak, sárga-kékek, ott a címer a szívük felett, viselik az akaratot, csak éppen úgy 60-70 százalékon teljesítnek. Ahogy a költő is a versében anyját kíméli: „ah, ha tudná, mily’ nyomorban élek, megrepedne szíve szegénynek”. Inkább: „könnyeit ne öntse, mert fiának kedvez a szerencse!” Ami tulajdonképpen igaz, mert a cél, vagyis a három pont zsebben, szerencsére a hátul való játszadozásunkból nem profitált ez a meztelen, akarom mondani üres mezes Nyitra!
Hogy ki volt a meccs embere? Hát a Schäfer, ki más, igaz néha elvesztette a fejét, da hamar vissza is szerezte.
Szerencsére – jaj, de sokszor szerepelt már ez a szó itt, de a szerencse mindig azzal van, aki jobban rászolgál -, szóval szerencsére a játékvezető otthon felejtette a piros kártyáját. Danke! Akart, ment, csípett, rúgott, a mester pedig „engedte”, ha nem így lett volna, minimum lecseréli. Ő a Mester, ő tudja, mi csupán szurkolók vagyunk, szintén az érzelmesebb fajtából. Most kezdjek el mindenkit egyenként kibeszélni… Kalmár – igen, látszott rajta, hogy nem pihent a két hét alatt sokat. A „pozitív fiúkban” szintén nyomot hagyott a karantén, talán még Nebylát kérdezném meg, hogy vajon miben olyan tehetséges, márpedig azt tartják róla…
Ezzel a Nyitrával szemben egy „ilyen” DAC is helytállt! Divko góljában kicsit ludas volt a kapus, de kit érdekel, ugye?! A gól, az gól!
Ráadásul győztes gól, holnap úgyis csak arra emlékezünk, hogy precízen helyezett lövés volt. Talán Ramirez lábában is benne maradt egy találat, nyugodtabbak lettünk volna, ám a labdatartás egyértelműen a DAC-hoz alakult. Sőt, helyenként el is dugtuk az éhes „kékek” elől a bőrgolyót, szépen kiháromszögezve őket. Amolyan kulis meccs volt, az effajtákat is hoznunk kell, mert kellenek a pontok, hogy a végelszámolásnál jobban jöjjünk ki, mint a második helyezett. Klasszikus példája annak, mikor a győzelmet nem szükségeltetik megmagyarázni. Viszot ne feledjük, a Nagyszombat ellen, ennél egy fokkal több kell majd.
Storck szerint ez a Nyitra, már nem az a Nyitra, akinek hatot rámoltunk be. Lehet, de be kell vallanunk, ez a DAC sem az a DAC volt, aki hatot rámolt be.
Akkor még szurkolók előtt, vagyis a lelátó sem az a lelátó, ami akkor volt, nem tölthetjük meg egy ideje. Szeretném remélni, hogy nem szürkülünk bele a liga átlagába, és minimum DACból, játszani is fogunk, nem csak robotolni. Sajnos egyre inkább észrevehető a fiúkon, hogy gól után nincs hova kifutni, Kalmár nem tud szalutálni előttünk, és a meccs után nem „kell” leguggolni, majd nagyot ugrania a csapatnak. Igen, ez minden gárdára igaz, egytől egyig, viszont az is igaz, hogy engem/minket nem érdekel minden csapat!
CSAK A DAC!
(Roberto)