FOTÓK: dac1904.sk – Lelkes Ernő
Szeretnék valami pozitívumot is írni erről a meccsről, szóval ragyogóan sütött a nap, ami felhő volt az égen, az pedig kifejezetten emelte a horizont szépségét. Szidni nem fogok senkit, minek, tök felesleges! Tizenöt pontot hozott rajtunk a Slovan, ehhez mélyen bicskanyitogató jegyzet illene, kicsit összeszedettebb elemzéssel, amit inkább a szakemberekre bízok. Igazából gondolkodni sem tudok, összekeverem Szent-Györgyi Albert találmányát Flemingével, elismerem, kicsit nyúzott a testem is. „Ha ma győzünk, a tegnap el van felejtve!” – üzentem az öltözőbe, s mivel tegnap nem győztünk, mára a citrom savanyúsága maradt csak, rajta penész.
Tudtuk mi vár ránk, erre készültünk a héten, fogadkoztunk. Olykor pedig már frusztrált bennünket a tudat, hogy nem csak a három pont miatt kéne nyernünk, hanem mert egyben letörölnénk vele az ellenfél szurkolóinak gúnyos mosolyát is. Tudom, az utóbbit hivatalosan sehol sem jegyzik, de a rivalitás, az rivalitás. Az öt pont előnyből, tíz pont hátrány lett, nyilván nem csupán a pozsonyi mérkőzés tehet róla, hogy ennyi, de…
Eléggé közhelyes, hogy Storck mester egy ideje nem képes érdemleges pluszt adni a csapatnak. A mi csapatunknak, a büszkeségünknek. Ezzel a játékosállománnyal, azt kell mondjam, nem sikerül előbbre lépnünk, mindig ott lesz a Slovan. Nem szidok senkit, még csak nem is kritizálok, ezek tények.
Lyukas kotonnal nem lehet védekezni, és mi folyton ezt tesszük – már elnézést a hasonlatért.
Alig kezdődött el a mérkőzés, és gólt kaptunk. Azt nyilatkozta az edzőnk, hogy „nagy céllal érkeztünk”. Aki tényleg nagy céllal érkezik, nem ad ekkora teret az ellenfélnek a mérkőzés elején. Ha mégis, ott minőségbeli különbségek vannak. Kellenek a célok, nem állhatunk ki összetojt gatyával, itt mégis ez történt. Weiss irgarmatlan nagy gólt rúgott! A kilástalanságunkat tetézte, hogy alig pár perc múlva büntetőhöz jutott a Slovan. Lehet vitatkozni az ítélet szigorán, Besko darabos mozgása táptalaja a rosszul időzített belépőinek.
Lehet, hogy ifjúsági világbajnok vagy fiam, de ligás játékos sosem lesz belőled. Viszont ugyanilyen tizenegyest nekünk nem adtak meg, szóval számomra ismét csalódás a játékvezetés.
2:0 – lehangoló volt ekkor a helyzetünk, gyakorlatilag hatalmas zakónak nézett ki a találkozó.
Pontatlan passzok, helyezkedési problémák, egy edzőnek át kellene látni ilyenkor a helyzetet és változtatni, ha kell, cserélni. Ha van kit felhozni persze!? Divković góljával egy epizód erejéig visszajöttünk a meccsbe, ám a szünetben még így is indokolt lett volna a változtatás. Pl. Ramirez le, Nicolaescu fel? Egyetértek Mexi barátommal, hogy Davist az elejétől játszatni kellett volna, akkor is, ha csak egy félidőt bír ki egyelőre. Fordított helyzetben láttuk mi történt, gyakorlatilag egy számunkra elszállt mérkőzésen állt be. Az meg, hogy a 91. percben 3:1-nél cserélünk, számomra elfogadhatatlan. Storck az edző, én csak a véleményemet írtam le.
A harmadik bekapott gólunk, 5 (öt!) védekező sárga mezes gyűrűjében és asszisztálása mellett született.
Tanulnunk kell a hibáinkból, a mérkőzésből, de meddig? Ramirez szócsatáiból és csípéseiből is tanulni kéne, ott a pad haver.
Müllernek még az sem, indokolatlanul sok lehetőséget kap, a hazai zöldfülűnek miért nem jár az ilyen megkülönböztetett figyelem? Nem ment el a hajó, nem vesztettünk háborút, ecetere, ecetere nyilatkozatok. Tudom, hogy Jézus is járt a vizen, harmadnapra feltámadott, de a csodákban az a szép, hogy megmagyarázhatatlanok! Csodát keresni ott, ahol hétről hétre ugyanazokat a hibákat követjük el, felesleges. Inkább mondjuk azt, hogy a szívünk sárga-kék, ez mindennél többet ér! Csoda az, hogy a DAC annak idején feltámadt, hogy V. O. új stadiont épített, hogy olyan infrastruktúránk van, amit egész Európa irigyel tőlünk…
SLOVAN–DAC 1904 3:1 (2:1)
Góllövőnk: DivkovićDAC: Jedlička – Blackman, Müller (76. Nicolaescu), Kružliak, Beskorovainyi (63. Davis) – Schäfer – Balić (91. Andzouana), Christie-Davis – Divković (76. Taiwo), Ramirez, Kalmár.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Slovan–DAC (3:1) mérkőzésről