FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Márpedig kár ezért az idényért, szép emlékek fűződnek hozzá: zsinórban nyertük a meccseket, vezettük a táblázatot, aztán valami történt… Persze koronavírus, tudom, felénk is járt az elmúlás. Nem is panaszkodásból mondom, az ezüst (?) is szépen csillog majd, épp’ csak nem tudom magamban hova tenni a vegyes érzéseket. Tényleg nem panaszkodom, vannak, akik a rájátszást sem élhették meg, mi még mindig itt vagyunk. Tulajdonképpen örülnünk kéne, tíz évvel ezelőtt még a béka segge alatt voltunk, most meg a dobogón. De miért nem örül senki, miért keressük minduntalan a válaszokat?
Emlékeznek még a magyar válogatott meccs előtti videójára, amiben Szalai torkaszakadtából üvölt az öltözőben? „Emberek elvesztik a munkájukat a járvány miatt, emberek kevesebb fizetést kapnak a járvány miatt…” Meg, hogy milyen szerencsés helyzetben van a csapat, elég „csak” legyőzni Izlandot, és 15 millió magyar esztendeje megváltozik. „Nincs fáradtság, nincs elveszett labda, nincs kifogás!” Vagy Lakat tanár úr szavai megvannak a Tatabánya kispadján? Mikor vizes térdekről, magas vérnyomásról, bukott diákokról beszélt…
És igen, Világi Oszkár szavaira is gondolok most, aki leteszteltetett volna minket, csak hogy bemehessünk meccsre. Csak legyen 90 percünk, amikor nem a járványra gondolunk.
Hogy friss levegőt szívjunk az Arénában, győzelmeknek örüljünk… Hálátlan lennék? Leírtam már százszor, de nem elégszer: megadtuk a lehetőséget, hogy elkápráztassatok bennünket, hogy osztozhassunk a három pontban és a verejtékben egyaránt.
Nem éltetek vele, csak mi éltük bele magunkat, hogy talán lesz az öltözőben egy mély hang, egy erős kéz! Hogy az apjától egy lelátói fotóval búcsúzó lánynak, barátnak majd győzelmi koszorút „fontok”. Miért nem tudtok továbblépni? Nem akartok, vagy nem lehet, vagy nektek tökmindegy, kedves játékosok, hogy a ti lúzerságotok miatt nem jön öröm a bajnoki címért sóvárgó lelkünkbe? Hol tartanánk most, ha az elején nem húzunk bele, ha nincs talonban ekkora előny? Valóban így küzd egy csapat a bajnoki címért, vagy csak szemfényvesztés volt az ígéret? Már a második hely is veszélyben, a víz szalad, de a kő marad!
Ha tényleg mersz és nem csak ígérsz, lesz ki a végsőkig melléd áll… hogy végül érezhesd belül, te mindent megtettél!
Meccs előtt többször megnéztem egy videót, ezzel a zenei aláfestéssel, amit anno még a Klikkout készített a szentélyről, a DAC-gólokról és a zsúfolt lelátókon tomboló közönségről.
Te mindent megtettél? – kérdeztem magamtól is. Igen, én bíztam, mert mást nem tehettem, és ezek után is bizalommal fordulok kedvec csapatom felé, viszont kérdezhessem már meg a csapattól én is: ti mindent megtettetek? Ha a válasz igen, akkor baj van, mert akkor tényleg csak ígéret volt, és ennyi van bennünk. Szóval inkább legyen a válaszotok „nem”, ugyanis azt, hogy nektek ez csak munka, pénz, üzlet és hírnév, még valahogy elviselem.
Egyébként jó meccs volt, hajtós. Szóval nekünk ez az élet, mi is hibázunk, százszor is, ezerszer is.
De 90 percre elfelejtjük a befizetetlen csekkeket, ha titeket, a DAC-ot győzni látunk.
Az első félidő egyértelműen a miénk volt, na nem azért, mert annyival jobbak voltunk, hanem mert a Spartak még annyira sem volt jó, mint mi. A második játékrész viszont azé a csapaté, amelyik jobban akart győzni. Érdekes, hogy nem Kalmár viselte a kapitányi karszalagot, talán csak elsiklottam az indoklás felett, vagy nem is volt?
Több helyzetünk is akadt, végül a szünet előtt Ramireznél ragadt a labda, már akkor tudtam, ez gól! Volt némi probléma a közvetítéssel is, a Nagyszombat pedig szinte a semmiből egyenlített. Először még semmi sem volt a képernyőn, majd egyszeriben a Spartak gólörömét és a védőink sokadik megingását láthattuk.
Az előző meccseket rendre hoztuk Nagyszombatban, ezt a mostanit pontosan úgy szúrtuk el, ahogy a szezont „sikerült”.
Mert elszúrtuk, mese nincs, ki kell állni és tökös legény módjára kimondani, nem kifogásokat keresni. Az sem kifogás, hogy nézők nélkül kell játszanunk, az ellenfelek is nézők nélkül játszanak ugyanis. Nagyszombatban főleg nem apellálhatunk az üres lelátókra. A hazaiak rákapcsoltak és megfordították az állást, amire Taiwo még válaszolni tudott, de a végén elúszott számunkra a mérkőzés, és maradtak a kérdőjelek. Például, hogy ki kivel van az öltözőben és Ramirez melyik oldalon ül? Mert ugye azzal foglalkozni, hogy matematikailag akár még bajnokok is lehetünk, felesleges! Ilyen taktikával, Herr Storck, főleg nem is érdemes. Ugye, látta mindenki a nagyszombati emberrakást a harmadik góluknál? Nálunk valószínűleg több kis kupac lenne… Nekünk csak a DAC!
NAGYSZOMBAT–DAC 1904 3:2 (0:1)
Góllövőink: 45+1. Ramirez, 84. TaiwoDAC: Jedlička – Blackman, Müller, Kružliak, Davis – Christie-Davies (81. Taiwo), Schäfer – Balić (72. Nicolaescu), Kalmár, Divković (81. Andzouana) – Ramirez.