A mai zenedélután főszereplője a dunaszerdahelyi Rácz Gábor. A cikket végigolvasva megtudhatjuk, hogyan lett Gábor zenefelfedező „depešákból” argentintangó-táncos, milyen volt a monóvilágból a sztereó világába csöppenni, és fogadhatunk tőle tippeket, mennyire fontos a zenével tájékozódni, és nem a meglévő húsz dalnál maradni.
Fotók: Ugróczky István
Rácz Gábor vagyok, a Gábor, a Rácz, a tűzoltó, a fuegós, a grafikus, a programozó, a matematikus, elektrobuzi, a swingtáncos, a tangótáncos. Sohasem tudtam egy dolognál megmaradni, mindig – valami is – minden érdekelt, hátha hagytak még valami felfedezni valót a nagyok, DaVinci, Einstein vagy Hawking. Nyughatatlanul keresek, legyen az hobbi, munka, elhivatás, életérzés, filozófia, politika… Na, az nem, az nem érdekel, barátok, az igen, új emberek, érdekes emberek, és a jó dolgok. Keresem a jót, mindenben, ételek, tudatosság, környezet, zene, tánc. Tűzoltóként látom, mennyi az emberi élet. Nincs sok idő, egy percet sem lehet elvesztegetni rossz dolgokra, csak jót érdemes tenni.
Mesélnél róla, milyen a kapcsolatod a zenével?
Keresem a zenét, mindig azt, ami éppen felizgat, ami épp kielégít, a pillanatnyi lelkiállapotomhoz alakul, kiegészíti, elmondja, amit éppen érzek. Beindít, egyben megnyugtat. Ez most is így van. De persze nem mindig sikerül.
Emlékszel az első pozitív impulzusra, amit a zene adott?
Ment azért minden, amit a szoci engedett vagy nem engedett, rádió, Szabad Európa, nagybátyád öreg szalagos táskamagnója, lemez az drága, az van, amit anyád szeret, unokatesód vót jugóban hozott KAZETTÁT.
De aztán volt bakelit, Hungária, Dolly Roll és Első Emelet összes, R-Go, Omega, LGT, Koncz Zsuzsa, itt-ott egy-két Elvis Presley. Hát létezett már hi-fi a szociban is, de mi csak prolik voltunk. Volt aztán monó kazettás magnó, rádió felé fordítva mikrofonnal felvetted a számod, persze eleje mindig hiányzott. Meg monó Tesla lemezjátszó jutott, ilyen hordozható, mindenki Tesla lemezjátszója.
Na, de összebarkácsoltam kettőből egyet, egy SZTEREÓ-t, és mikor az megszólalt, akkor minden új értelmet nyert. Az Induendo a Queen-től volt az első lemez! Freddie Mercury akkor már tudta, hogy AIDS-es, mi nem, és kihagytuk a prágai koncertet. Akkor elindult a „mindent meg kell hallgatni”, nincs pardon, nincs vesztegetni való idő.
A sulis éveidtől a felnőtté válásig milyen zenei műfajokat hallgattál, és melyik korszak volt számodra a legjelentősebb?
Elemiben még nem nagyon volt zenei bandázás, de nővérem már hozta, hogy mi az aktuális irányzat. BeeGees, Jackson, Modern Talking, Bros, Phil Collins. Engem valahogy az elektronikus zene érdekelt jobban, lehet ez a matikus-infós kockaság, végül DM-rajongó, módos, depešák lettem. De valahol mindig megmaradtam keresőnek. Jött a Kraftwerk, Jean-Michel Jarre, Bonanza, The Cure, Pink Floyd. Mert az üzenet érdekelt, mindent hallgattam, metált, popot, elektronikusat. És jött az alternatív zene Albert Einstein Bizottság, Puf, KisPál és a Borz, Sziámi minden formációban, Európa Kiadó, Korai Öröm, VHK, Úzgin Üver. És persze volt Belga. Melyik volt a legjelentősebb? Nem tudom megmondani, mind jelentős volt a maga pillanatában, de talán a leghosszabb a kispálos.
Milyen irányzatokkal nem tudtál sosem azonosulni?
3+2 és a Lagzi Lajcsi, de az Open Stage az jó. Szóval az igénytelen zenével sosem voltam kibékülve.
Mindenki átesik az eddás korszakán, mindenki legalább egyszer életében elénekli úgy átérezve, tiszta szívből a Kör közepén állok-ot.
No, de aztán tovább kell fejlődni. Nem lehet minden nap ugyanazt enni, és a világ összes zenéjét sem lehet meghallgatni, na, de törekedni kell rá.
Mi volt az eddigi életed legnagyobb zenei vagy koncertélménye?
A topflash-nyár a Szigeten: a David Bowie-koncert, az valami csoda volt, 1 órát vártunk rá, ami persze a műsor része volt, és a harmadik számig bírtuk az első sorokban, ami legalább a 20-ik sor volt! Olyan közelről egy legenda, az meghatározó volt.
És Somorján a Mozi klubban Müller Péter Sziámi and Friends volt most a legutóbbi nagy élmény. A kedvenc számomat, amit a mixbe is beletettem – valószínűleg nekik is a kedvencük – játszották egy véget nem érő gitárszólóval. Csodás volt.
Manapság mennyi időt töltesz zenével, és miket hallgatsz főleg?
Egyre kevesebbet, sajnos. Ahogy korosodsz, egyre igényesebb leszel, és egyre nehezebb megtalálni azt az igazit…, olyankor néha a csend is elég. De szerencsére találtam valamit. Megtaláltam a táncot, a tangót, és vele együtt a tangózenét, ami komponált zene, nagyon összetett, hasonlít a komolyzenéhez. Van egy internetes tangórádió, azt szoktam hallgatni és persze a swinget, a jó kis rock & roll, boogie-woogie, rockabilly. Ezeken a táncos esteken, amiket szervezünk, néha én is keverem a zenéket. Hát van mit tanulni, van merre fejlődni.
Térjünk a mixre, ami a tíz kedvenc zenédet tartalmazza. Mi alapján válogattál?
Próbáltam időrendben, ahogy engem érintettek meg. Valahogy mind ilyen érzelmes számnak sikerült. Ez is talán a pillanatnyi érzelmi világom tükre.
ÜZENET A MIXHEZ:
Make Love, Not War!
A MIX:
TRACKLIST:
1. Depeche Mode – Strangelove
2. Kraftwerk – Das Model
3. The Cure – Lovesong (Extended Mix) from Mixed Up
4. Sziámi – Kicsi, kicsiszolt kő
5. Európa kiadó – Romolj meg
6. A. E. Bizottság – Szerelem
7. Vad Fruttik – Nekem senkim sincsen
8. Pink Floyd – Wish You Were Here
9. KisPál és a Borz – Szőkített nő.
10. Temptations – My Girl