A cikk megjelent a Klikk Out 2012/04. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Marilyn Monroe-ról mindent tudunk. Marilyn Monroe-ról semmit se tudunk. Mindkét mondat igaz. A szórakoztatóipar talán legismertebb szőkesége, akiről kapásból nem a viccek jutnak az eszünkbe, hanem egy kérdés: Kennedyék tehetnek a végről? Valakinek ez a hölgy Marilyn, valakinek Norma Jane, nekem mindig is Sugar marad a felejthetetlen I Wanna Be Loved By You szemérmetlenül szemérmes énekecskéjével. Igen, persze, nem lehet elfeledni a szoknyás fotót, amikor egy szexuálisan kielégítetlen huzat Marilyn szoknyája alá kívánkozik…
De ki is volt tulajdonképpen Marilyn Monroe? Talán – a tiniktől egészen a szeladonokig – mindenki álomnője? Mindent tudunk róla, de egyben semmit sem…
Kérdés, hogy e könyv elolvasása után gazdagabbak leszünk-e érdemleges újdonságokkal, dolgokkal, melyek többet elárulnak az MM jelenségről.
A könyvben Colin Clark, a történet idején 23 éves filmasszisztens emlékeit olvashatjuk. Konkrétan, A herceg és a kóristalány című film forgatása alatt történteket. A Van, aki forrón szereti még nincs, Joe DiMaggio, baseball-legenda már nincs a láthatáron, és az aktuális férj Arthur Miller író. Marilynnek még hat év van az életéből, de a depresszió, a szórakoztatóipar leggyakoribb mellékterméke a szőkeséget már a hatalmába kerítette.
Clarknak „szerencséje” van. A hóbortokkal teli Marilyn egy nap nem néz át Clarkon, hanem megtiszteli azzal, hogy szóba áll vele. Colint, mint akkoriban minden férfit, az ujja köré csavarja és eljátszadozik vele, amikor kiegyensúlyozott lelkiállapotban van.
Változik a szituáció, amikor Marilyn depressziós állapotokba kerül, nem képes koncentrálni a filmforgatásra, és kapaszkodik Colin társaságába. Megköveteli, hogy a fiatal hallgassa őt, biztassa őt, nehogy négyfelé csússzon a depressziótól. Ez egy klasszikus, unalmas mexikói szappanoperába, a rosszabbik esetben egy pszichiáter rendelőjébe illő eset. Addig a pillanatig, amíg nem tudatosítjuk, hogy a sztori nem egy „hétköznapi” nőről, hanem Marilyn Monroe-ról szól. Így minden más.
Ez kárpótolja az olvasót, aki az első hatvan oldalt kisebb-nagyobb unalommal vészeli csak át. Ez változik, amikor Marilyn és Colin epizódtörténetében elkezdődik a közeledés. Nem a fizikai, hanem a lelki közeledés. Érdekes, de lehet, hogy a filmes változat jobban jön ki az egészből, mert egy színésznek egy szüntelen lelkizéssel elfoglalt karakter égből pottyant ajándék. Marilyn a könyvben nem csavart engem az ujjai köré, de azt hiszem, hogy a Marilynre kísértetiesen hasonlító főszereplőnek ez sikerülni fog. Legalább is arra az időre, amíg a film tart. I wanna be loved by you…