KLIKKARCHÍVUM: Köztudott, hogy a lakótelepen élők többször bámészkodnak az erkélyről, vagy vacsifőzés közben a konyhaablakból.
A minap szellőztetés közben figyelmes lettem egy percekig tolató, előre-hátra manőverező, sötét személygépkocsira,melynek sofőrje láthatóan nem volt tisztában a parkolási szokásokkal a panelházunk környékén. Az első gondolatom az volt, hála a teremtőnek, nem mellette parkolok.
Végül sikerült a művelet és a szoba is kiszellőzött, az úriember kiszállt és a mellette lévő kocsi ütközőjét mustrálgatta.
Mint a villám, ugrott vissza a volán mögé és elviharzott a parkolóból.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy miért, ezért vettem a fáradságot, és megnéztem az ütközőt.
Mivel tudtam, kié az autó, becsengettem. Kiderült, hogy az illető nem csak a festéket vitte le, de be is törte az ütközőt. Egy utcával arrébb megtaláltuk a károkozót és csináltunk pár felvételt, mivel a saját kocsiján is nyomot hagyott a szerencsétlen parkolási kísérlet.
Tovább nem foglalkoztatott a téma, viszont a napokban többször is felvetődött a kérdés, hogy
mi is az állampolgári kötelességünk ilyen esetekben?
Ez egy elég tág fogalom ahhoz, hogy tisztában legyünk vele, hiszen mondhatjuk, hogy „mi közöm a más közéhez?”.
…de vajon jól tettem, hogy árulkodtam?